Müller bíboros a pápa beavatkozását kéri

Gerhard Müller bíboros május utolsó napjaiban arra kérte a Szentatyát, hogy avatkozzon be a németországi helyzetbe, és igazítsa helyre azokat a klerikusokat, akik megpróbálták megáldani az azonos neműek házasságát, vagy bátorították az ilyen próbálkozásokat.

“Az evangélium igazsága és az Egyház egysége érdekében Róma nem lehet csendes nézelődő, abban reménykedve, hogy a dolgok nem fognak túl rosszra fordulni, vagy hogy a németeket holmi taktikai finomságokkal és apró engedményekkel meg lehet békíteni. Világos elvi állásfoglalásra van szükségünk, gyakorlati következményekkel” – írta Müller bíboros, a Hittani Kongregáció emeritus prefektusa, aki maga is német. Véleménye az “Áldás és káromlás” (Blessing and Blasphemy) című, a First Things számára írt és május 24-én megjelent esszéjében olvasható.

A közbelépésre “azért van szükség, hogy ötszáz évnyi megosztottság után a katolikus egyház németországi maradéka ne essen szét, mert az pusztító következményekkel járna az egyetemes egyházra nézve” – fogalmazott.

Müller bíboros emlékeztetett arra, hogy a római egyháznak nem annyira “a Szent Péter széke előjogai miatt” van primátusa, és természetesen annak birtokosa nem tehet azt, amit akar, hanem elsősorban “amiatt a súlyos kötelesség miatt, amelyet Krisztus ruházott a pápára, hogy őrizze az egyetemes egyház egységét a kinyilatkoztatott hitben”.

Az azonos nemű párok május 10-i németországi megáldásáról és a mögötte álló teológiai indíttatásról szólva azt mondta, hogy “aminek tanúi vagyunk, az a házasság szentségében való katolikus hit eretnek tagadása, és tagadása annak az antropológiai igazságnak, hogy a férfiak és nők közötti különbség Isten akaratát fejezi ki a teremtésben. … A Hittani Kongregáció február 22-i nyilatkozata egyszerűen azt fejezte ki, amit már tud minden katolikus keresztény, akit megtanítottak hitünk alapjaira: az Egyháznak nincs felhatalmazása arra, hogy megáldja az azonos neműek egyesüléseit” – mondta.

A Hittani Kongregáció korábbi prefektusa “a homoszexuálisan aktív férfi vagy női párok ál-megáldásainak színpadra állítását … teológiai értelemben istenkáromlásnak” nevezte. A nászáldás nem választható el a házasság szentségétől, és nem alkalmazható a nem házas élettársi kapcsolatokra, vagy ami még rosszabb, nem lehet visszaélni vele a bűnös egyesülések igazolása céljából, írta a bíboros.

“Hihetetlen, hogy a püspökök és teológusok mennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy most sürgősen meg kell áldani az azonos nemű párokat, amikor a hívek a koronavírus idején sok hónapon át meg voltak fosztva a szentségek vigasztalásától és kegyelmétől. … Az azonos neműek egyesülésének megáldására tett kísérlet megkérdőjelezi mind a péteri primátust, mind magának az isteni kinyilatkoztatásnak a tekintélyét.”

Müller bíboros keményen fogalmazott: “Ami új ebben a pogánysághoz visszatérő teológiában, az az, hogy szemtelenül ragaszkodik ahhoz, hogy katolikusnak nevezze magát, mintha el lehetne utasítani Isten szavát a Szentírásban és az apostoli hagyományban. Mintha ez csak afféle kegyes vélemény, a vallásos érzések korszakhoz kötött kifejeződése lenne, amelynek az új tapasztalatok, szükségletek és mentalitások fényében tovább kell alakulniuk és fejlődniük. Ma azt mondják nekünk, hogy a CO2-kibocsátás csökkentése fontosabb, mint a halálos bűnök elkerülése, amelyek örökre elválasztanak minket Istentől”.

Forrás: CNA