Az alábbiakban azt a szentbeszédet közöljük, amelyet Michel Aupetit párizsi érsek mondott január 12-én Párizs 4. kerületében, a St Germain l’Auxerrois templomban.
„Felteszem, hogy a legtöbb jelenlévő meg van keresztelve. Miért kereszteltek meg bennünket? Mire jó a keresztség?
Az 1980-as években sok keresztény szülő, akit gyerekkorában megkereszteltek, úgy gondolta, jobb, ha későbbre halasztja saját gyermekeinek a megkeresztelését. Tette ezt azzal az ürüggyel, hogy majd a gyerekek később maguk hozhassák meg a döntést. Most, a Húsvét vigíliáján megkeresztelendő felnőtt katekumenek közül sokan azt mondják, az ő életükben is hasonlóan határoztak a szüleik. Egyesek éreztek vágyat Isten megismerésére, érezték magukban a hiányt. Tulajdonképpen ez olyan, mintha a keresztség nem lenne más, mint valamiféle politikai párthovatartozás, aminél az ember aszerint választ, hogy mi is a véleménye, és milyen személyes fejlődésen ment át az általa megélt találkozások következtében. Vagy mintha a vallás csupán afféle hétköznapi termék lenne, amelyet ki-ki ízlése szerint választ ki, éppúgy, mint a hipermarketekben kínált mindennapi fogyasztási cikkeket.
Ez azt jelenti, hogy a keresztség jelentőségét egyáltalán nem értik meg. Miért vette fel Krisztus maga is a keresztséget, holott egyáltalán nem volt rá szüksége, amint ezt Keresztelő Szent János is megjegyzi az Evangéliumban? A keresztség Isten gyermekeivé tesz bennünket, enélkül csak kreatúrák vagyunk. Rendkívüli státuszba kerülünk, amelyet pusztán saját erőnkből vagy saját akaratunkból soha nem érhettünk volna el. Jézusnak nincs szüksége a keresztségre, mert ő valóban Isten Fia, az örök Istentől származik. De a mi emberi mivoltunkban is meg akarta kapni ezt a fiúságot, amit a Szentlélek ajándéka követ, azért, hogy mi magunk is Isten fogadott gyermekei lehessünk. Ez aztán nagyon messzire vezet, hiszen Jézus egészen addig is elmegy, hogy elfogadja halandó mivoltunkat. Ennek szimbóluma, hogy megmártózik, elmerül a vízben.
Az Evangélium megírja, hogy az ég megnyílik. Ez válasz Izsajás próféta imájának erős szavaira: „Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” (Iz 63, 19) Ma, Jézus megkeresztelkedésekor ez történik meg. Héber nyelven az „ég”, „egek” szó pontos fordítása úgy szól, hogy „a fenti vizek”, a „fentről jövő vizek”, azaz az isteni szférát jelenti. Lassan-lassan járni fogunk majd a Holdon, talán a Marson is, de még ha a kozmosz egészében is közlekedni tudnánk, akkor is még csak a teremtett világban vagyunk. Az isteni világ, a nem teremtett világ végérvényesen elérhetetlen előttünk, akármilyen technikai feltalálásaink is lesznek. Arra volt tehát szükség, hogy Isten jöjjön el hozzánk. Csak az teszi ugyanis lehetővé, hogy Jézus által részesüljünk az istenségben, beléphessünk a mennybe és osztozkodjunk Isten örökkévalóságában, hogy Jézus végig magára vállalta, magára öltötte emberi voltunkat. Ez a nevezetes „beteljesedés”.
A szülők, akik okkal gondolkoznak el gyermekeik jövőjén, arra kötelezik a kicsiket, hogy iskolába járjanak, és ezáltal óvják meg jövőjüket. Nem kérik ki a gyermekek véleményét, mert a legjobbat akarják nekik. Mindannyian gondolunk a jövőnkre; jól kifejezi ezt az is, ami ma nyugdíjügyben történik. De a jövőnk nem áll meg a nyugdíjnál, Istennek legyen hála!
Ezért azt gondolom, hogy a szülőknek tényleg jobban kellene törődniük gyermekeik örök jövőjével. Ha őszintén hiszünk abban, hogy Jézus megnyitja előttünk a menny kapuját, hogy Isten fia és annyira szeret bennünket, hogy még életét is adja értünk, akkor súlyos és következetlen cselekedet, ha a keresztséget nem tekintjük prioritásnak gyermekeink számára. Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy nem elégséges a hitünk, és ebben tükröződik vissza korunk szekularizált társadalma?
De vajon szabad-e gyermekeinket megfosztani ettől a csodálatos perspektívától, attól, hogy Isten mellett, Isten szeretetében örök jövő vár rájuk? A keresztség minket is felmagasztal, mivel általa, ahogyan Szent Pál mondja,
„ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is”.
(Róm 6, 8)
Mekkora kegyelem, milyen csoda!”
+Michel Aupetit
Párizs érseke
Forrás: Catholique.fr
Ezt a homíliát Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.
