BIY HU cover 132. nap

132. nap: Dávid és Absalom

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Királyok kora

Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt. Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: „Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat. Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele.” S Joáb szájába adta az asszonynak a szót.

A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt előtte, és így beszélt: „Segíts rajtam, ó király!” A király megkérdezte: „Mi bajod van?” „Nagy gyászban vagyok – felelte. – Meghalt az uram. S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna őket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte. Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra, és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön.”

Erre a király azt mondta az asszonynak: „Menj haza, majd intézkedem ügyedben!” Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: „A bűn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!” A király azt mondta rá: „Ha valaki ezzel fenyeget, azt hozd elém, s nem zaklat tovább.” (Az asszony) azonban tovább beszélt: „Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére, és ne pusztítsa el fiamat.” Erre így szólt hozzá: „Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre.”

Ám az asszony folytatta: „Mondhatna szolgálód valamit uramnak, királyomnak?” „Beszélj!” – felelte. Erre az asszony azt mondta: „Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit száműzött, mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bűnösnek mondta ki. Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyűjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tőle száműzve, akit száműzött.

Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki. Mert a királynak gondja lesz rá, hogy megmentse szolgálóját annak az embernek a kezétől, aki azon van, hogy a fiammal egyetemben kizárjon az Isten örökségéből. Azt gondolta szolgálód: Uram, királyom szava majd megnyugtat. Hiszen uram, királyom olyan, mint az Isten angyala, tudja, mi jó s mi rossz. Az Úr, a te Istened legyen veled!”

Most a király vette át a szót, s azt mondta az asszonynak: „Ne tagadj el semmit abból, amit most kérdezek tőled!” „Csak kérdezzen uram, királyom!” – felelte az asszony. Erre a király megkérdezte: „Nem Joáb keze van benne ebben a dologban?” Az asszony azt mondta rá: „Amint igaz, uram, királyom, hogy élsz; lehetetlen attól akár jobbra, akár balra eltérni, amit uram s királyom mond! Igen, szolgád, Joáb adta nekem ezt a megbízatást, ő adta ezeket a szavakat szolgálód szájába. Azért tett így szolgád, Joáb, hogy más színt adjon a dolognak. De hát uram bölcs, akár az Isten angyala, úgyhogy mindent tud, ami csak történik a földön.” A király így szólt Joábhoz: „Jól van, megteszem. Menj, és hozd vissza a fiatalembert, Absalomot.” Erre Joáb földig hajolt, leborult a király előtt, és magasztalta. Azt mondta: „Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését.” Ezután Joáb felállt, elment Gesurba, és visszahozta Absalomot Jeruzsálembe. A király azonban kijelentette: „Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szemem elé.” Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé.

Egész Izraelben nem volt még egy ember olyan, mint Absalom, akit a szépsége miatt úgy dicsértek volna. A talpától egész a feje búbjáig nem találtak benne semmi hibát. Amikor lenyíratta fejéről a haját – minden esztendő végén lenyíratta, mert nehéz volt neki, azért hát le kellett nyíratnia –, a haja 200 sékelt nyomott a királyi mérték szerint. Absalomnak három fia született és egy lánya; ezt Támárnak hívták, és nagyon csinos asszony volt.

Absalom kegyelmet kap.

Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna. Akkor Absalom elhívatta Joábot, hogy elküldje a királyhoz. De az vonakodott tőle, hogy elmenjen. Másodszor is elküldött érte, de nem akart hozzá elmeni. Ezért így szólt szolgájához: „Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek, és gyújtsátok fel!” Absalom szolgái felgyújtották a földet. Erre Joáb fogta magát, és elment Absalom házába, s megkérdezte tőle: „Miért gyújtották fel szolgáid a földemet?” Absalom így válaszolt Joábnak: „Nézd, elküldtem érted, és kértelek: Gyere el, mert el szeretnélek küldeni a királyhoz, hogy kérdezd meg tőle: Voltaképpen miért tértem vissza Gesurból? Jobb volna nekem, ha ott volnék! Mert most már a király színe elé szeretnék kerülni. Ha bűn terhel, hát akkor öljön meg.” Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt, és leborult a király előtt. A király azonban megölelte Absalomot.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Dávid győzelmei.

Ezek után történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, és leigázta őket. Gátot és leányvárosait elfoglalta a filiszteusoktól. Moábot is legyőzte: a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek.
Dávid legyőzte még Hadad-Ezert, a Hamat felé eső Coba királyát, amikor az elindult, hogy hatalmát az Eufrátesz folyóig kiterjessze. Dávid zsákmánya ezer harci szekér, hétezer szekérharcos és húszezer gyalogos volt. Az összes szekeres lónak elvágta az inát, csak száz fogatot hagyott meg belőlük. Akkor a damaszkuszi arámok siettek Hadad-Ezer cobai király segítségére. Dávid megölt az arámokból huszonkétezer embert. Azután őrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és az arámok Dávid szolgái lettek, s adót fizettek. Ahová csak ment Dávid, az Úr győzelemre segítette. Dávid elvette azokat az aranypajzsokat, amelyeket Hadad-Ezer testőrsége viselt, és Jeruzsálembe vitette. Tibchátból és Kunból, Hadad-Ezer városaiból sok bronzot zsákmányolt. Salamon ezekből készítette a bronzmedencét, az oszlopokat és a bronzeszközöket.

Amikor Tou, Hamat királya megtudta, hogy Dávid Hadad-Ezer cobai király egész seregét megverte, elküldte fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje, és szerencsét kívánjon neki abból az alkalomból, hogy megütközött Hadad-Ezerrel és megverte. Hadad-Ezer ugyanis harcban állott Touval. Mindenféle arany-, ezüst- és bronzeszközöket küldött neki. Dávid király ezeket is az Úrnak ajánlotta fel azzal az ezüsttel és arannyal, amelyet a népektől zsákmányolt: Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől.

Abisáj, Ceruja fia, a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizennyolcezer embert. Helytartókat állított Edomba, és egész Edom Dávid alattvalója lett. Így segítette az Úr Dávidot, ahová csak ment.

Dávid tisztjeinek hőstettei.

Dávid királyként uralkodott egész Izrael felett, s jogot és igazságot szolgáltatott népének.
Joáb, Ceruja fia volt a hadsereg vezére, Jehosafát, Achilud fia az udvarnok, Cádok, Achitub fia és Achimelek, Ebjatár fia voltak a papok; Savsa volt az udvari írnok, Benejahu, Jehodaja fia volt a kereták és a peleták vezére. Dávid fiai pedig elsők voltak azok közül, akik a király körül szolgálatot teljesítettek.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

AZ EMBER ISTEN NÉLKÜL

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
Az esztelen ezt mondja szívében:
„Nincs Isten!”
Megromlottak – szörnyűség,
amit művelnek,
senki sincs, aki még a jót tenné.

Az Úr az égből az emberekre tekint,
hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű,
van-e még, aki keresi az Istent.

Ám mind elfordultak, mind megromlottak,
senki, de senki nincs, aki a jót tenné.

Nem térnek észre, akik rosszat tesznek,
s emésztik népemet,
mint ahogy a kenyeret eszik,
azok, akik nem kiáltanak segítségért
az Úrhoz.

De majd rettegés veri őket,
amilyen rettegés még nem volt,
mivel Isten az igazak nemzetségével tart.

Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek,
az Úr azonban menedéke marad.

Ki ad segítséget Sionból Izrael számára?
Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát,
örül majd Jákob és ujjong Izrael!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked és imádunk téged. Jóságos Isten vagy. Urunk, Istenünk, te jó atya vagy. Jössz és folytonosan találkozol velünk. Teljesen megbocsátasz nekünk, de tökéletes bűnbánatra is hívsz minket. Teljes megbocsátást ajánlasz fel számunkra, és arra hívsz, hogy teljesen visszatérjünk hozzád. Segíts, hogy meg tudjuk ezt tenni! Segíts, hogy teljesen visszatérjünk hozzád, hogy kegyelmed teljesen át tudjon alakítani bennünket, hogy szereteted teljesen megújítson minket, és teljesen visszatérjünk hozzád, és akkor megmenekülünk. Így a te arcod fényét tükrözhetjük a világba. Hadd lássák meg rajtunk, hogy nálad bocsánatot nyertünk, és hogy hozzád tartozunk.  Jézus nevében kérjük ezt tőled. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Sámuel 2. könyvének mai részében Absalom és Dávid történetét látjuk. S amint tudjátok, ez egyre rosszabbul alakul majd. Itt, a 14. fejezetben Dávidot meggyőzik, hogy hívassa vissza Absalomot, aki elmenekült Amnon meggyilkolása után. A tegnapi fejezetben olvastuk, hogy megszökött, elment Talmaihoz, Gesur királyához, anyai nagyapjához, és ott száműzetésben élt. És látjuk Joábot, a hadsereg főparancsnokát, aki azt akarja, hogy Absalom térjen vissza Jeruzsálembe. Ennek érdekében gyakorlatilag felbérel egy asszonyt, hogy Dávidnak mondjon el egy történetet. Ez nagyon emlékeztet arra, ahogyan Nátán próféta mondott el egy történetet Dávidnak, miután az Batsebával paráználkodott, és férjét, Uriját megölette.

Nátán beszélt egy gazdag emberről, akinek sok juha volt, szomszédjának viszont csak egy kis nőstény báránya. Az asszony sztorija pedig a következő: ő egy özvegy, akinek két fia van. Az egyik fiú megölte a másikat, és az emberek meg akarják ölni a gyilkost. A nő azt kérdezi a királytól, hogy mit tegyen. Dávid azt válaszolja: nem szabad, hogy e miatt a családját kár érje, ezért vigye biztonságos helyre a fiát, és ha bárki meg akarja ölni, annak a királlyal gyűlik meg a baja. Itt jön az asszony vakmerősége, amikor így szól: „Még egy szót hadd mondjak! Te vagy, aki meg akarod ölni a fiút.” Ezzel Absalom száműzetésére utal. Éppúgy, ahogyan Nátán mondta korábban: „Te vagy, aki a báránykát elvetted. Te bárkit feleségül vehettél volna, de te mégis Urijától vetted el a feleségét.” A nő is gyakorlatilag ezt mondja, és meg is győzi Dávidot. Dávid arra is rájön, hogy Joáb keze van a dologban. De miért is áll Joáb érdekében, hogy Absalom elhagyja Gesurt? Miért akarja Joáb, hogy Absalom Dávid közelében legyen?

Mi ismerjük Joábot, tudjuk, hogy lojális Dávidhoz. Tehát, jó eséllyel Joáb azért akarja, amit akar, hogy így a látóterében legyen Absalom. Absalomot úgy írja le ez a fejezet, mint egy hihetetlenül szép férfit. Hibátlan tetőtől talpig és nehéz hajkoronája van. Itt, gondolom minden fodrásznak, aki hallgatja ma ezt a részt, csorgott a nyála a gyönyörűségtől, mert, gondolom, minden vágya egy ilyen hajdísz megmunkálása. Persze lehet, hogy tévedek. De úgy tűnik, ez a nagy haj akkoriban szépnek számított. Lehet, hogy most is az. No, mindegy. Szóval valószínű, hogy Joáb felismerte: Absalom veszélyes lehet Dávidra. Absalom a király fia, aki elidegenedett az apjától. Ha Gesurban marad, embereket gyűjthet maga köré és lázadást szíthat Dávid ellen. Joáb ezért beszélte meg az okos asszonnyal, hogy vegye rá Dávidot arra, hogy Absalomot közelebb hívja. Így nem jelent majd akkora veszélyt. Később meglátjuk, hogy Joáb rosszul kalkulált, a terv a visszájára sül el, hiszen a következő fejezetben Absalom veszélyessé válik. De ne szaladjunk annyira előre. Elég a napnak a maga története…

Ebben a részben valami mást is megláthatunk. Absalom olyan srác, aki nem viseli el csak úgy a sérelmeket. Nem törődik bele, hogy a húgát megalázták, és abba sem nyugszik bele, hogy száműzetésben kell élnie. Azt meg pláne nem viseli el, hogy Joáb válaszra sem méltatja, így a második kérés után egyszerűen felgyújtatja Joáb szántóját. „Nem jöttél, amikor hívtalak, ezért gyújtattam fel a szántód.” – El tudom képzelni, ahogy ezt teljesen tárgyilagosan mondja Absalom: „Nem tetted, meg amit kértem, hát tessék.” Persze no preshure… nincs semmi erőltetve, de ha nem jössz, hát…

Mi történik? Joáb elmegy a királyhoz, aki kibékül a fiával, Absalom pedig engedelmességet tanúsít: arcra borul a király előtt, Dávid pedig átöleli őt. Ez a bűnbánat jele és a megbocsátás jele. Ám fontos meglátnunk: Absalom nem adja valódi jelét a bűnbánatnak. Nincs nyoma, hogy elismerné: rosszul cselekedett, amikor megölte a féltestvérét. Teljes mértékig igaz, hogy féltestvére is borzalmasan cselekedett, amikor megerőszakolta az ő húgát. De Absalom nem mutat megbánást, nincs jele, hogy elismerné, hogy a féltestvére megölése nagyon súlyos dolog. És hát Dávid sem mutat igazi megbocsátást. Bár megengedi Absalomnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de két évig nem találkozik vele. Nem jöhet Absalom Dávid elébe. Ez nem igazi megbocsátás.

Isten hogyan bocsát meg nekünk? Igaz bűnbánatra hív minket, arra hív, hogy forduljunk el a bűneinktől és térjünk vissza hozzá. De akkor teljes megbocsátást ad. Teljesen magához enged minket. Dávid, bár sok tekintetben jó király volt és talán jó apa is, de ebben az esetben nem. Ebben az esetben nem az Atya képmása. Nem Jézus Krisztus, a királyok királya képmása, mert csak részben bocsát meg. „Visszajöhetsz a városba, de nem jelenhetsz meg előttem.”

Gondoljunk bele, milyen jó a mi mennyei Atyánk! Amikor Jézus Krisztusban bocsánatot nyerünk, akkor teljes bejárásunk van az Atya házába és az Atya szívébe. De ehhez meg kell bánnunk a bűneinket. Ebben a részben nem látunk sem bűnbánatot, sem igazi, teljes megbocsátást. És ami ezután következik, abból azt fogjuk látni, hogy bűnbánat nélkül nincs igazi megbocsátás. Igazi megbocsátás és kiengesztelődés nélkül pedig lázadás jön. Ez következik holnap. Azért, remélem, ettől még fogtok tudni aludni éjszaka…

Amit ma elviszek magammal, az az, hogy az Úr elé kell jönnöm, tudva, hogy megszabadulhatok a bűneimtől. Elengedem mindazt, amit Isten helyett választottam, és az Úrhoz ragaszkodom. Mert Jézus Krisztusban nyerünk teljes bűnbocsánatot és belépést az Atya házába, az Atya szívébe. Ezt nem tudjuk magunktól megtenni, természetesen szükségünk van hozzá Isten kegyelmére. Néha nehéz elengedni a bűneinket és nehéz bízni az Úrban. Nehéz elfogadni, hogy bocsánatot nyertünk. De imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem, és imádkozzunk egymásért, hogy olyan emberek lehessünk, akik folyamatosan megtérünk, visszatérünk az Úrhoz, folyamatosan bánjuk a bűneinket és folyamatosan megtapasztaljuk Isten kegyelmének, irgalmának és megbocsátásának szépségét, örömét.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.