ateistak vallastagadas Egyedi

Mit gyűjtenek az ateisták? Pénzt vagy vallástagadókat?

Találó eszközt választott a propagandára a Magyar Ateista Társaság. Pénzt gyűjtenek, hogy szavazókat, vagy inkább ellenszavazókat toborozzanak a népszámláláskor. Vajon mire? Mi a valós cél? Ha egy társaság tagokat gyűjt, bármi legyen is a célkitűzésük, az érthető, hisz azt szeretnék elérni, hogy minél többen legyenek. Ám ennek a társaságnak a népszámlálás kapcsán megfogalmazott célja, úgy tűnik, ennél összetettebb, messzebbre ható. Nyilatkozatuk szerint “az ateisták azt szeretnék elérni, hogy a magukat kereszténynek vallók aránya – amely 2011-es népszámláláson elérte 54,19 százalékot – ezúttal 50 százalék alá csökkenjen…” Elgondolkodtam. Ez miért fontos nekik? Nem csak a saját csapatuk tagjait szeretnék növelni, hanem közben arra törekszenek, hogy másokhoz minél kevesebben jelentkezzenek? Miért szeretnék igazolni, hogy csökken a hívők száma? A kommunisták 40 éven át ugyanezen erőlködtek. Szánalmas törekvés, mert 2000 év óta sok ilyennel találkoztunk már. Persze, mindig voltak eredményes egyházüldözések, amikor ideig-óráig sikerült a keresztények számát csökkenteni. Aztán jött újabb fordulat, s újra emelkedett a számunk. „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18).

A mi céljaink szerényebbek. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az október-novemberi népszámláláskor minden görögkatolikus vallja meg hitét, Krisztushoz tartozását. Mindeközben nem bánjuk, ha más felekezeteknek is hasonló céljaik vannak (csak ne tőlünk toborozzák el reménybeli tagjaikat.) Ha ateista testvéreink is szeretnék növelni táboruk számát, ám tegyék, csak ne mások kárára! Ez nem számháború, hanem életvezetés, a jövő tervezése.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita
Forrás: Facebook

Kapcsolódó tartalom

  • Járvány és szétszóródás

    Nekünk, hitben élő embereknek nem kis próbatétel, amikor olyan nehézségekkel kell megküzdenünk, amelyek külső körülményekből fakadnak. Ilyen például a jelenlegi világjárvány is. Még ahhoz sem könnyű  hozzászoknunk, hogy ha igazán komolyan vesszük a hitünket, és aszerint is élünk, akkor bizony lesznek olyanok, akik ellenünk fordulnak. Ahogy hallottuk a mi Urunktól, ellensége lesz az embernek még…

  • A posztkeresztény bőgőmasina-jelenség felemelkedése

    Amikor a kereszténység volt felemelkedőben, új perspektíva lépett be az emberi történelembe: az áldozat győzelme. Korábban, ha rabszolga voltál, vagy ha szegény voltál, fogyatékos voltál, idegen voltál, ha ismeretlen voltál az országban vagy kitaszított voltál, úgy tekintették, hogy amit kaptál, azt megérdemelted. A pogány filozófiáknak (és a judaizmusnak is) saját felfogásuk volt a karmáról –…

  • Hazavándorlók

    Mozgásban a világ. Mobilis lett a román társadalom (is). Az erdélyi magyar szintúgy. Exodus, kivándorlás, migránsok. Ezek a fő címek a médiában. Aki csak teheti, az elhúz innen, mint ősszel a vadlúdak, jobb életszínvonal, magasabb bérek, kiszámíthatóbb jövő reményében. Csak Angliában a legóvatosabb becslések is háromszázötvenezerre teszik az ottani magyarok számát. A legújabb statisztikák szerint…

  • Ukrajna – a Vatikán veszélyes vizeken

    Mint minden diplomáciai nagyhatalom, a Szentszék is közbelép az ukrajnai háborúban, hogy megpróbálja megtalálni a béke felé vezető utat. Jean-Baptiste Noé, a “Vatikán geopolitikája” (PUF, 2015) című könyv szerzője a következőképpen magyarázza a vatikáni diplomáciát: a Szentszék pártatlan, nem semleges, és különbséget tesz a népek és az államok között. A politikai és vallási kérdések átfedései…

  • 3 jel arra, hogy jól döntöttünk

    A megkülönböztetés folyamatában a meghozott döntést közvetlenül követő időszakra is oda kell figyelnünk, hogy észrevegyük a döntés helyességét megerősítő vagy azt cáfoló jeleket. Loyolai Szent Ignác három ilyen jelet emelt ki: a belső örömöt és békét – amelyek a lelki vigasztalás állapotához tartoznak -, illetve a döntés végrehajtásának egyfajta könnyedségét. Amikor az életben fontos döntések elé nézünk, Loyolai Szent…

  • Veletek vagyok! – üzeni Jézus és egy fiatal pap

    Ezekben a napokban már egészen közeli lehet emlékeinkben a szent háromnap élménye, a húsvét, miközben ott van a nyomasztó gondolat, érzés, hogy ez alkalommal nem lesz lehetőségünk bekapcsolódni a szentmisébe, megünnepelni az utolsó vacsora miséjét, nem tudunk templomi körülmények között emlékezni a papság megalapítására. A kereszt előtti hódolatunkat nem tudjuk kifejezni nagypénteken, legalábbis nem a…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.