Mit ajándékozhatunk családtagjainknak az ünnepekre?

A karácsony alapvetően nem kellene, hogy az ajándékokról szóljon, hiszen hitünk szerint az ünnep lényege Jézus Krisztus eljövetele. Megélni ezt az örömöt, megélni azt a szeretetet, mellyel Isten közénk küldte egyszülött fiát. Ha azonban arra gondolunk, hogy a pásztorok is megörvendeztették a kis Jézust ajándékokkal, nem ördögtől való, ha mi is kifejezzük meglepetés formájában egymás iránti szeretetünket.

Az ünnepek közeledtével a legtöbb embernek fejtörést okoz, mivel is lephetné meg szeretteit. Tapasztalataim alapján eléggé elszaladtak az ajándékozási szokások. Sokan egyetlen, vagy több értékes tárgyba szeretnék belesűríteni egész éves elmaradásukat, meggyőződéssel veszik a drága meglepetéseket, mert úgy hiszik, minél nagyobb az ajándék, annál nagyobb az öröm.

Hosszasan lehetne sorolni az ajándékötleteket, könyv, játék, legó, babaház, kreatív barkácskészlet, hölgyeknek parfüm, ékszer, kiegészítők, uraknak pénztárca, elektromos kütyük minden mennyiségben. Mégis azt gondolom, az egyetlen ajándék, mely minden családtag számára ugyanolyan jelentőséggel bír, ugyanolyan értéket képvisel, az nem más, mint a minőségi idő. Már szinte elcsépelt ez a fogalom, miszerint az idő a legdrágább kincs. De ha mélyebben belegondolunk, egyet kell értenünk ezzel. Mit ér a legdrágább játék, ékszer vagy telefon, ha nincs kivel megosztani az örömöt, ha nincs kihez kapcsolódni, ha nincs kivel megélni az ajándék adta boldogságot? Nemrég olvastam egy karácsonyi történetet. Egy családról szólt, benne egy kisgyermekről, aki nagyon vágyott egy játékra. Számtalanszor elmondta, hogy mennyire szeretné megkapni azt az autópályát, amit a tévében folyton reklámoztak. A szülők nem voltak éppen eleresztve pénz tekintetében, de az ünnep kapcsán úgy gondolták, mikor, ha nem most? Összekuporgatták, összekéregették a nagycsaládtól, hogy a gyereknek teljesüljön a kívánsága. Sikerült megvenni, igaz, az ünnepi menü és a karácsonyfa is szerényebb volt, mint korábbi években, de az elégedettség a szülők szívében határtalan erővel lüktetett. Aztán elérkezett a nagy nap. Nem volt meghittség, imádság, nem volt gyertyafény, közös ének, csak türelmetlen csomagbontás. A gyermek felragyogó arca azonban mindent vitt. Minden jól ment egészen addig, míg össze nem rakták a régóta óhajtott pályát, rá nem helyezték a kisautókat. A szülők úgy érezték, letudták a magukét, telefonukhoz fűződő, erőteljes belső hang tolta is őket a készülékük felé. Érthető, a közösségi portálokon már minden ismerős feltette a mosolygós karácsonyi fotókat. A család minden tagja beletemetkezett saját tevékenységébe, melyben nem volt helye a közös együttlétnek. De a kisgyerek hangot adott ennek, nyúzni kezdte a felnőtteket, hogy játsszanak vele, egyedül semmi értelme a kisautókkal versenyezni. A szülők nem értették. „Milyen hálátlan, elégedetlen egy gyerek!”- dünnyögték. „Mindent alárendeltünk az ajándéknak, tessék, itt van. Mi kell még? Játsszál vele, hát nem ezt akartad, nem ezért szívtad a vérünket heteken át? Megvettük, nesze neked, a reklámban is egyedül játszik a gyerek.” Nem kellett már a vágyott játék, nem kellett semmi egyéb, csak a közelség, a tudat, hogy jó együtt lenni, az érzés, hogy összetartozunk. Ezen a karácsonyon is elmaradt a derű, de volt hangos sírás, szomorúság, csalódottság.

A felnőttek dolga, hogy kialakítsák a szokásrendszert, átadják a mintát, megtanítsák a hagyományokat. Ezek az igazi értékek, ezektől tud a szenteste meghitté és emlékezetessé válni. Az ajándék szeretetteljes odafordulás, közösen megélt élmények nélkül semmit nem ér. Főként a gyermek számára. Szinte mindegy is, hogy mit adunk, a lényeg, hogy legyünk jelen az ünnepben, legyünk elérhetőek, tudjuk átadni magunkat az együttes játéknak, együttlétnek.

Mit adhat nekünk az egymásra fordított minőségi idő? Mélyíti a kapcsolatot, pozitív érzéseket, elégedettséget vált ki, fokozza a boldogságszintet. Lehetőséget teremt a kikapcsolódásra, arra, hogy elszakadjunk a mindennapi terhektől. Segít erősíteni a szeretetet, az összetartozást, megerősíti a kötődést a családtagok között. Úgy gondolom, nemcsak karácsonykor, de ebben a szent időben mindenképpen érdemes tudatos figyelemmel megajándékozni szeretteinket.

Erőt és példát adhat nekünk a jászolban fekvő Jézus, Mária és József és a pásztorok is. Az egyszerűségük, az elégedettségük, a lelkesedésük és határtalan örömük bennünket is motiválhat.