Amit a tanulási nehézségekről tudni érdemes

Ha azt halljuk, hogy valaki tanulási nehézséggel küzd, első körben arra gondolhatunk, hogy az érintett nehezen birkózik meg a tanulással, nehezen tudja megtanulni az új ismereteket. Ennek a kifejezésnek az értelmezése, azonban ennél, sokkal komplexebb.

Korábbi években senki nem foglalkozott azzal, ha egy gyermek az iskolában nyögve-nyelősen vette az akadályokat, nem értette az összefüggéseket. Elkönyvelte mindenki gyenge képességű gyereknek, akinek többnyire a szamárpadban volt a helye. Az ilyen tanuló, végigkínlódta az iskolás éveket és feltehetően önmagát is üresfejű butácskának aposztrofálta.

Manapság szerencsére, könnyen és viszonylag hamar fel lehet ismerni a tanulási nehézségek tüneteit. A leggyakrabban emlegetett fogalmak ebben a témában, a diszlexia, a diszgráfia, diszkalkulia, a figyelemzavar, hiperaktivitás. A diszlexia többnyire az olvasás és az írás területén jelentkezik, nehézség lehet az olvasás, a szöveg megértése, a betűk felismerése, gondot jelenhet a helyesírás. A diszgráfia az írás körében mutathat eltérést. Olvashatatlan, rendezetlen kézírás, nehézség lehet a betűk, számok helyes írásmódjának az elsajátítása, illetve az írás sebessége is árulkodó jel lehet. A diszkalkulia a matematika képességeinek a fejletlenségét, zavarát jelenti. Számfogalmak, matematikai műveletek megértése, logikai gondolkodás, tér- időérzék területén fordul elő.

A figyelemzavar és hiperaktivitás, más néven ADHD, tünetei széles spektrumon mozognak. Lehet az enyhe tünettől, egészen az intenzívig. A figyelemzavar legjellemzőbb ismertetőjele, hogy a gyermek a figyelmet képtelen fókuszáltan fenntartani. A hiperaktivitás a folyamatos ingerkeresés, nyughatatlanság. Vannak kisgyermekek, akik mindkét területen produkálnak tüneteket. 

Fontos, hogy a szülő tisztában legyen ezekkel a fogalmakkal, hogy még idejében segítséget kérhessen. Ha, figyelmesek vagyunk, már egészen kicsi korban is észrevehetünk bizonyos jeleket, melyek a későbbiekben kihatással lehetnek a tanulási képességekre. Ilyen például, ha a mozgásfejlődésben kimaradnak bizonyos nagymozgások, a kúszás vagy a mászás, ha túl gyors vagy túlzottan elhúzódó a fejlődés üteme, árulkodó lehet a megkésett beszédfejlődés is.

Óvodáskorban is sokszor szembetűnő, ha egy kisgyermek nem tud egy tevékenységben elmélyedni, koncentráltan kitartani, ha nem szeret rajzolni, nem tudja helyesen tartani a ceruzát, ha nehezen tud megfogni apróbb tárgyakat. Ha gondot jelent kapcsolódni a kortársaihoz, kapcsolódni a külvilághoz, ha nehezen szabályozza az érzelmeit. Csak néhány tünet a sok közül, melynek előfordulás és intenzitása eltérő és nem minden esetben jelent fennakadást a jövőre nézve, de ha több jelet észlelünk, érdemes foglalkozni vele, szakemberrel konzultálni.

Legtöbb szülő az iskolában szembesül először a problémákkal. Gyakran okoz felháborodást, amikor kiderül, hogy a gyermek nem úgy halad, ahogy kellene. Tapasztalatom szerint a pedagógusok türelmesek, súlyos esetben kérnek azonnal vizsgálatot, legtöbbször kivárnak. Akár több évig is. Ha, azonban megalapozottá válik a gyanú és kivizsgálásra kerül a gyermek, gyakran végződik a dolog SNI- (sajátos nevelési igényű) vagy BTMN (beilleszkedési tanulási magatartási nehézség)- kóddal. Ez, azt jelenti, hogy a kisgyermek megkaphatja a szakszerű egyéni fejlesztést, illetve a felmentést az adott tantárgyból. A számonkérés is könnyített lesz, ami nagy terhet vesz le az érinett válláról. A folyamatos kudarcélmény kihat az önbizalomra, a motivációra.

Érzelmileg nagyon megterhelő, ha a befektetett munka, a sok gyakorlás nem hoz eredményt. Ezért is, rendkívül lényeges, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek, szakszerű segítséget, támogatást kapjanak. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a tanulók, nem buták, nem alacsony intellektusúak, sőt, némelyek rendkívül intelligensek, bizonyos területeken kiemelkedő tehetségűek, kreativitásuk, problémamegoldóképességük is igen figyelemreméltó.

Manapság nagyon sok gyermeket érint valamilyen tanulási nehézség, részképességzavar, ami nagyon megnehezíti az iskolai létet, kihatással van a családi életre egyaránt. Szülőként, pedagógusként a legfontosabb az elfogadó, támogató szemlélet. Meg kell erősíteni a gyermeket abban, hogy szerethető, értékes, a teljesítménye nem minősíti őt. Sokféle terápia, torna és kognitív fejlesztési lehetőség van, melyek mind segíteni tudnak, a nehézségek legyőzésében.