Mindenkinek jár az áldás: A plébániák engedetlenséget jelentettek be

A „Mindenkinek jár az áldás” néven ismert osztrák kezdeményezés és a német nyelvű katolikus női egyesületek közös tiltakozása nagyon ékesszóló, de érvelésében kevéssé hiteles. Michael Koder elemzése.

A Hittani kongregáció lezárta a házasságon kívüli kapcsolatok megáldásának kérdését. Az ez ellen való tiltakozás egyre nagyobb méreteket ölt. Ausztriában mozgalom indult „#Segen für alle”, azaz „mindenkinek jár az áldás” névvel, a célja pedig, hogy mintegy „leképezze a Katolikus Egyház képviselő(nő)inek (sic!) sokszínű és legkülönbözőbb hozzáállását a homoszexuális párok megáldásával kapcsolatosan”. A mozgalom internetes honlapján azonban nem igazán látható a vélemények sokszínűsége. Az ott található szövegekben ugyanis csak az egyik oldal jelenik meg: teológusok, papok és egyházközségi tanácstagok próbálnak ékesszólóan az érzelmekre hatni az áldás tilalma ellen. Az egyik egyházközségi tanácstag a kérdésben már a római Kúria és a Pápa ellentétét véli felfedezni, ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy a Pápa a Hittani Kongregáció döntését kifejezetten jóváhagyta. Egy grazi teológusnő azon akadt fenn, hogy az újraházasuló elváltak és a nem házasságban élő párok részesülhetnek ünnepélyes áldásban, míg a homoszexuális párok nem. Pedig Róma állásfoglalása éppen erről a látszólagos ellentmondást oldja fel: nem engedélyezi az újraházasuló elváltak áldását még akkor sem, ha ez az utóbbi években számos helyen gyakorlattá lett.

hirdetés

Az új mozgalom vezetői nem most kerülnek először rivaldafénybe. Constanze Huber és Steffie Sandhofer a Bécsi Katolikus Ifjúság, illetve a Bécsi Ifjúság szervezet vezetői, és ők alapították a weilmaglaubn.at honlapot is, ahol egyházpolitikai téren bontottak zászlót többek között a Maria 2.0 mozgalom és a nők számára több egyházi jogot követelő tézisek mellett. Az internettel és a közösségi oldalakkal kapcsolatos jártasságuk az áldásért folytatott kampányon is látszik, hiszen azt hastag-ekkel szórják tele: #LoveIsNoSin (~nem bűn a szerelem), #WirSegnenWeiter (~mi továbbra is áldást osztunk). Isten gendercsillaggal szerepel náluk, ami az Isten nemének (férfi, női, non bináris) kifejezett meghatározatlanságára utal.

A #Segen für alle mozgalom honlapján papok is szerepelnek, akik határozottan kijelentik, hogy azonos nemű párokat is áldásban részesítenek. Jelen pillanatban a schwechati és a wien-breitenfeldi plébános szerepel a listán, de többen is küldtek képet, amelyen a plébániatemplomon az egyházi zászlók között a szivárványos lobogó is ott leng. Az efféle akciókat nem lehet máshogy, csak engedetlenségként értelmezni. Erre bizonyítékot a felsorolásban előkelő helyen szereplő linzi Szt. Konrád plébánia szolgáltat, amelynek vezető lelkigondozónője, Monika Weilguni és az egyházközségi tanács vezetője, Doris Nagl a plébániatemplom előtt a szivárványos zászlót és a Vatikán fehér-sárga zászlaját vonták fel a zászlórúdra, nyilvánvalóan provokatív céllal. Nyilatkozatuk szerint az egyházközségi tanács egyhangúan és kifejezetten amellett foglalt állást, hogy az emberek és kapcsolataik a szexuális orientációjuktól függetlenül áldásban részesülhessenek.

Közös nyílt levélben jelentették be tiltakozásukat a német, osztrák és a svájci nőegyesületek is a római döntés ellen. Levelükben nyílt párbeszédet követelnek a katolikus szexuális és párkapcsolati erkölcs átfogó reformjáról. Az olyan tisztázatlan slágerszavakra, mint a homofóbiára és a humán tudományok alapjaira való hivatkozással teleszórt követeléseik szerint olyan egyházat akarnak, amely nem ítél el és nem is ítélkezik senki felett. És itt jelenik meg ismét a gyakori ellentmondás: az Egyház ne ítélkezzen, és ne avatkozzon az emberek életébe. De mi van akkor azokkal, akik a klímaváltozásért leginkább felelősek, vagy a menekültek kitoloncolását követelő politikusokkal? Elkötelezettségük lebecsülése nélkül, éppen a „szabad szerelemért” harcoló csoportok és egyházközségek azok, amelyek Moria sátortáborára való hivatkozással pellengérezik ki a menekültügyi politikát, és lelkesen menetelnek a „Péntekek a jövőért” felvonulásokon. Ha valaki magasra tartott mutatóujjal mutatja az általa helyesnek vélt irányt, ugyanakkor a dolgokba való beleszólás ellen tiltakozik, az minden, csak nem hiteles.

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net