Nagyböjtben a Katolikus.mán Urbán Erik OFM, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának elmélkedéssorozatával lehet lélekben is készülni az ünnepre. A Szentatya romániai látogatása kapcsán a sorozat témaköre Ferenc pápa nagyböjti üzenetei köré épül. Ha felkeltettük érdeklődésedet kérünk kövesd oldalunkat és egy megosztással segítsd cikkeink minél nagyobb körben való terjedését. Köszönjük! (a szerkesztők)
Az előző rész:
- Ferenc pápával nagyböjtben – Hamvazószerda – Urbán Erik OFM sorozata
- Amint tisztul a test, úgy tisztul a lélek is – Ferenc pápával nagyböjtben
- Mindig légy ott, ahol vagy! – Ferenc pápával nagyböjtben
„Főként az Egyház tagjait hívom, hogy lendülettel vágjanak neki a nagyböjt útjának, és támaszkodjanak az alamizsnára, a böjtre és az imára. Ha olykor úgy tűnik is, hogy sok szívben kialszik a szeretet, soha nem huny ki Isten szívében! Ő mindig nyújt számunkra új alkalmakat, hogy újra elkezdhessünk szeretni. Kiváló alkalom lesz idén is erre a „24 óra az Úrért” kezdeményezés, amely arra hív bennünket, hogy a kiengesztelődés szentségét a szentségimádás keretében ünnepeljük meg. (…) A 130. zsoltár 4. verséből merítve ihletet: „nálad bocsánatot nyer a vétek”. Minden egyházmegyében legalább egy templom nyitva fog maradni 24 órára folyamatosan, hogy alkalmat nyújtson a szentségimádásra és a szentségi gyónásra”. (Ferenc pápa 2018. nagyböjti üzenetéből)
Leó testvér, Szent Ferenc atyának hű és szeretett társa, átkelve egy patakon, látva annak a tiszta vizét, szomorúan megjegyezte: „Ó, ha mi is ilyen tiszták tudnánk lenni, mint a víz!” Szent Ferenc válasza megdöbbentő: „Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekintetedet Istenre! Csodáld! Szemléld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga az igazság és a szentség és a tisztaság!” Levonhatjuk könnyen a következtetést: önmagunk, bűneink, gyarlóságunk ellenére mindenekelőtt az Istenre kell figyelnünk. A Szentre! Ő az aki irgalmas, aki megtisztít, aki eltörök, aki egészen tisztává tesz. Szentatyánknak, Ferenc pápának kezdeményezése a „24 óra az Úrért” elnevezésű kezdeményezése. Az Oltáriszentség előtt térdepelve szemlélve az Úrat, elmélkedve bűnbánatról, a szentgyónásban megtapasztalom kiengesztelődést. A Tízparancsolathoz a nyitány az első parancsolat, aki az első ellen vét, a többi ellen is vét, mert amikor jogtalanságot követünk el egymás ellen mindig Isten szívébe törünk be. Hiszen „a bűn Isten megbántása: “Ellened, egyedül Teellened vétettem, és gonoszat színed előtt cselekedtem” (Zsolt 51,6).
A bűn föllázad Isten irántunk való szeretete ellen és elfordítja tőle a szívünket. Minden bűn -mint az első- engedetlenség, lázadás Isten ellen azzal a szándékkal, hogy az ember olyan legyen “mint az Isten” (Ter 3,5), ismervén és meghatározván a jót és a rosszat. A bűn tehát “önszeretet egészen Isten megvetéséig”. E gőgös önfölmagasztalás által a bűn homlokegyenest ellenkezik Jézus engedelmességével, aki megvalósítja az üdvösséget.” /KEK 1850/. Dávid király felidézi a zsoltárban a korabeli tisztulási rítusokat, de nem is éri be ennyivel, mert tisztában van vele, hogy Isten csak azt nem látja, amit ő maga semmisített meg. Ezt követően az imádság akkor válik igazán eredetivé és hitelessé, amikor megvallja, hogy a bűn benne elérte a létezés mélységét, beleértve az Istennel való kapcsolatot is. Öntudatlanul is a bűnöket elvevő, új jövőt nyitó Krisztus után kiált, akiben megmutatkozott számunk az irgalmas Atya. Ő lett az irgalmas Atya arca.
A világ Isten fiai után sóvárog. Ők tudják, hogy minden ütés előbb Isten arcán csattan. Ők azok, akiknek szüntelen tisztogatás alatt áll a szívük, akiknek ez az imádságuk: Tiszta szívet teremts bennem ó Isten. Az irgalom elfogadása során szembesülünk a tetteinkkel; ki kell mondanunk: Igen, lehet dolgokat rosszul is tenni, a kapcsolatot el lehet dönteni, meg tudunk bántani személyeket. Igen, tudunk olyan dolgokat amelyekről tudjuk, hogy nem helyes… ami hibás… ami bűn… Képes vagyok rá, az Istentől kapott szabad akaratomból kifolyólag. De ha őszinte vagyok önmagamhoz, megtapasztalom, hogy mindig az irgalomé, a megbocsájtásé az utolsó szó.
Kiengesztelődni annyi, mint akarni, hogy élet legyen, olyan élet amely képes gyümölcsöt hozni. Bocsássak meg, hogy Isten is megbocsáthasson. Talán furcsának tűnik, hogy bocsássak meg Istennek, felebarátnak, önmagamnak. A felebarátnak van mit megbocsájtani, de Istennek is, önmagamnak is? Igen, bizony van… amikor Isten okolom, teszem felelőssé. Csak példaként néhány dolgot említek: Isten teszem felelőssé életkörülményeimért, Isten az oka a családi körülményeimért, azért, hogy a meglévő tulajdonságokkal rendelkezek, azért mert számtalan hiányosságom van és annyi terhet kell cipelnem. Isten cserbenhagyott, igazságtalanul bánt velem. Saját életutunk elfogadásához az is hozzátartozik, hogy meg tudjunk bocsájtani Istennek, aki ezt az életutat jelölte ki számomra. A kiengesztelődés azt is jelenti, hogy megbocsájtok bántóimnak. Járjam végig ha kell többször is a könnyek völgyét, hogy eljuthassak véglegesen a kiengesztelődés partjára. Csak így engedhetem el a sérelmeket, amiket felebarátaimtól kaptam. Így szabadulhatok meg attól a szokásomtól, hogy folyton a másoktól kapott sebeimet nyalogassam. A kiengesztelődés pedig önmagammal kétségtelenül nehezebb feladat. Küszködök önmagammal, a bennem levő ellentétekkel, nehezen tudom megbocsájtani magamnak azon múltban elkövetett hibáimat, amelyek foltot ejtenek a jó híremen.
Hinnem kell Isten megbocsájtó szeretetében, mert miközben önmagamnak megbocsájtok, nem tartom fel az Istennek a bűnt, hanem engedem, hogy Ő is megbocsássa. Ezáltal megszabadulok ezen bűn romboló hatásától az életemben, amiért hálával tartozok annak, aki így szól hozzám: „Bocsánatot nyertek bűneid, menj békével!”
Gyakorlat
Imádkozd el az 50. zsoltárt, elmélkedd át Dávid király bűnbánati imáját, s a zsoltár alapján írd meg a te bűnbánati zsoltárodat.
