Miféle „merész szeretetről” beszélt dicsérőleg Ferenc pápa?

Az irgalmas, jótékonykodó, felebaráti szeretet, a karitász „olyan merész szeretet, amely szinte lehetetlennek tűnik” – állította Ferenc pápa a május 15-i, szerdai általános audiencián.

Vannak olyan érzések, érzelmek és állapotok, amelyek az ember életének minden szépségét, értelmét és gazdagságát megadják. Talán a szeretet erre a legtökéletesebb példa. De nem mindegy, melyik szeretet! Ferenc pápa a teológiai erényekről szóló tanításainak ciklusának folytatásaképpen május 15-én, szerdán az általános audiencián a karitatív szeretetre összpontosított, arra a „szeretetre, amely olyan merész, hogy szinte lehetetlennek tűnik”. Azt magyarázta, hogy a szeretetnek ez a formája, amely Istentől származik, „oda taszít minket, ahová emberileg nem mennénk”.

„Olyan sok influenszer beszél a szeretetről, és olyan sok dal refrénjében szerepel még ma is ez a szó” – jegyezte meg katekézisében a pápa, feltéve a kérdést, hogy mit is jelent ez a szeretet. „Olyan sokat beszélünk a szeretetről, de mi a szeretet?” Magyarázatában kitért arra, hogy a keresztények „a világ mindenféle szeretetére képesek”, azaz tudnak szerelembe esni, kedvességet mutatni vagy szeretni a hazájukat és az emberiséget. Ferenc pápa egy ezeknél nagyobb szeretetet kívánt hangsúlyozni, amely Istentől ered és Isten felé irányul”.

„Ez pedig a szegények, a nem szerethetők, a bennünket nem szeretők, a nekünk nem hálásak felé irányuló szeretet” – részletezte a Szentatya. A szeretetre utalva, amelyet még egy „ellenségünk” iránt is éreznünk kell, Ferenc pápa azon sajnálkozott, hogy „megszoktuk, hogy egy sértésre vagy egy rossz szóra gyakran sértéssel válaszoljunk”.

De hogyan éljük meg a felebaráti szeretetet a mindennapi életünkben? Mit jelent valójában a karitatív szeretet megélése? Nem azt jelenti, hogy „megválogatott és megkülönböztetett szeretettel szeretünk, és csak a jókat szeretjük, (…) hanem azt, hogy általában szeretjük az embert, még akkor is, sőt különösen akkor, ha az rossz, mert a rosszak szeretetében látszik meg teljesen világosan az az önzetlenség, amely az emberi és az emberfeletti határát jelenti” – írta Vladimir Jankélévitch filozófus, akit a Dictionnaire amoureux des saints (Szentek szerelmi szótára, Plon kiadó) idéz. Számára a szent az az ember, aki megérti az irgalmas szeretet mély értelmét, és fáradhatatlan bátorsággal alkalmazza azt.

Az irgalmas szeretet az, amikor Istent önmagáért szeretjük, és szeretjük felebarátainkat. Kettős arculata egyet képez. Ferenc pápa pedig arra figyelmeztet:

„Életünk alkonyán nem általában a szeretet, hanem éppen a karitatív szeretet alapján fognak megítélni bennünket”.

Fordtotta: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia