A szabadság nevében ölni

Három bejelentésről, eseményről szeretnék ma hírt adni a kedves olvasóknak. Az összefüggések elsőre nem nyilvánvalóak: két ország két vezető államférfiújáról esik majd szó, két különböző témában. A dolgok mégis annyira kapcsolódnak, olyan tökéletesen tükrözik azt az irányt, amely felé erőszakkal, csábítással, cenzúrával, mézes madzagokkal, álságos hívószavakkal, hazugságokkal tolják az emberiséget, hogy úgy gondoltam, elfogadható, ha egyazon cikkbe kerülnek bele.

Március 8-án az abortusz francia alkotmányba való beiktatása alkalmából érzelmektől felfűtött ünnepségre került sor Párizsban

– adja hírül Jonathon Van Maren a LifeSite oldalán. Az ünnepi beszédben Emmanuel Macron elnök az irónia legkisebb jele nélkül kijelentette, hogy ez a lépés egy “szabadságért folytatott, könnyekből, tragédiákból és összetört sorsokból álló küzdelem csúcspontja”. Nem, a könnyekkel és a tragédiákkal nem a számtalan megölt magzatra célzott, hanem arra, hogy Franciaország lett az első ország, amely az abortuszt az alkotmányba foglalta.

„Emlékeztesse ez a törvény az embereket a nők generációinak sorsára, akiket megfosztottak a legintimebb döntés lehetőségétől: hogy vállalnak-e gyermeket vagy sem – mondta Macron az egybegyűlteknek. – Gondoljanak ezeknek a nőknek a sorsára, szenvedéseikre, félelmükre, a titokban kicserélt címekre, a nehéz felépülésekre, a titkolózásra, a gyanakvásra, a prédikációkra, a boldogság és az élet elvesztésének kockázatára.”

Miközben szélsőséges abortuszhullám söpör végig Európán és a kontinens demográfiai összeomlással néz szembe, Macron hadat üzent az életvédő mozgalomnak. “A mai nappal nincs vége a történetnek, a harc még csak kezdődik – mondta a tömegnek. – Most Franciaország az egyetlen ország a világon, amelynek alkotmánya minden körülmények között kifejezetten védi az abortuszhoz való jogot, de mi nem nyugszunk, amíg ez az egész világon így nem lesz. Ezt a harcot a mi kontinensünkön, Európában fogjuk megvívni, ahol a reakciós erők mindenekelőtt a nők jogait támadják, mielőtt tovább mennének, és a kisebbségek és minden elnyomott jogait támadnák.”

Macron bejelentette, hogy következő lépésként azért fognak harcolni, hogy az abortusz bekerüljön az Európai Unió alapjogi chartájába, és az Unió egyetemes jogként védelmezze az abortuszt. A francia elnök lényegében hadat üzent a méhen belüli életet még védő államokban a születés előtt álló gyermekeknek, és a gyarmatosítás eme új formájában a magzatgyilkosság melletti francia elkötelezettséget az egész kontinensen és az egész világon el kívánja terjeszteni.

Az élet ellen fellépni persze nem csak annak kezdetén, hanem annak végén is lehet (és akkor még nem is beszéltünk a fiatalokról, akiket Macron elnök az ukrajnai háborúba küldene). Március 10-én a francia sajtóban bemutattak egy törvénytervezetet, amely a halálba segítéssel, a támogatott halállal foglalkozik. Macron elnök a La Croix-nak és a Libération-nak adott közös interjúban a nyáron tárgyalandó új, az öngyilkosságot segítő, illetve az eutanáziát támogató törvényről beszélt. Az intézkedést úgy nevezte, hogy az „az emberiesség és a testvériesség valódi forradalma a gyakorlatban”.

„A szavaknak jelentőségük van – mondta a köztársasági elnök –, és meg kell próbálnunk helyesen megnevezni a valóságot anélkül, hogy kétértelműségeket teremtenénk. Ezt a törvényt a testvériesség törvényének szántuk, egy olyan törvénynek, amely összeegyezteti az egyén autonómiáját és a nemzet szolidaritását.”

A beszélgetés során a „testvériesség” szó háromszor, az „emberiesség” pedig kétszer fordult elő. A szavaknak megvan a maguk jelentése, nem lehet őket az ellenkezőjük leírására felhasználni. „Ha rosszul nevezzük meg a dolgokat, azzal csak növeljük a világ szerencsétlenségét” – mondta egyszer Albert Camus. A halálba segítésről szóló törvényt, amely lehetővé teszi, hogy embertársunknak halálos injekciót adjunk be, a testvériesség törvényének nevezni, bizony kérdéseket vet fel. Így kívánunk segíteni, ezzel szeretjük testvérünket?

A törvényjavaslat az emberiesség szóval is visszaél. Az „humanité” ebben a kontextusban a jóindulatot, a mások iránti együttérzést jelenti. Nem valami homályos érzést, hanem a végsőkig, az élet utolsó leheletéig való törődést. Valóban így van?

A szörnyű szövegre a francia püspökök minden köntörfalazás és késlekedés nélkül, pontosan fogalmazva válaszoltak. Mgr Éric de Moulins-Beaufort reims-i érsek, a francia püspöki konferencia elnökének szavai szerint „amit bejelentettek, az nem az élet felé vezeti országunkat, hanem a halál mint az élet megoldása felé. Az elmúlt időszakban nemhogy nem tettek semmit a palliatív ellátásért ott, ahol nincs, hanem számos meglévő szolgáltatás forrásait még tovább csökkentették. A támogatott öngyilkosságot és az eutanáziát is lehetővé tevő szöveget “a testvériesség törvényének” nevezni csalás.”

Az eutanázia előre settenkedik Franciaországban. Félő, hogy az eutanáziához való jog előbb-utóbb akár az eutanázia elvégzésének a jogává is válik. – írja az Aleteia. A cikk szerzője, Laurent Stalla-Bourdillon párizsi pap arról elmélkedik, hogy a meghaláshoz adott segítség furcsa fogalom. Elvégre ez a “halál okozása”. Halált hoz. Bármilyen ügyesen fogalmazunk is, gyilkossággal egyenlő. Ha az eutanázia ma tiltott, az azért van, mert még mindig gyilkosság, és mint ilyen, büntetendő, hiszen a Büntető Törvénykönyv 221-1. cikke kimondja, hogy “más személy halálának szándékos okozása gyilkosságnak minősül”. A gyilkosság nem gondoskodás, és még kevésbé testvériesség.

Igen, a szavak ravasz megválasztása kifejezetten manipulatív és félrevezető lehet. Az emberek, amikor udvariasan akarnak beszélni, gyakran használnak eufemizmusokat, hogy az ízléstelen szavakat kulturáltabbá és elfogadhatóbbá tegyék. Néha azonban az igazság ügyes elrejtésére is használják őket. A francia törvénytervezet után egy másik nyilvánvaló példát említenénk. Joe Biden elnök március 7-i, az Unió helyzetéről szóló beszédében nem volt hajlandó kimondani az “abortusz” szót, és helyette többször is “reproduktív szabadságként” hivatkozott rá. Kijelentette, hogy “a szabadság és a demokrácia támadás alatt áll”. Haragot gerjesztve azt a látszatot keltve, mintha az abortusz ellenzői háborút indítottak volna a nők ellen. „Vajon milyen szabadságjogot vesznek majd még el tőlünk?” – tette fel a kérdést.

„Nők, vigyázzatok! – figyelmeztet a Catholic World Report. – Biden és követői azt akarják elhitetni veletek, hogy nincs hatalmatok, eszköztelenek vagytok, ha nem tudjátok megölni a magzatotokat. Azt akarják elhitetni, hogy jobban jártok egy halott gyermekkel, mint egy élővel, és hogy kevesebbet tudtok elérni az életben, ha van gyermeketek. Azt is el akarják hitetni, hogy a gyermek megölése egyszerű eljárás, amellyel megszabadultok egy “problémától”, és utána boldogan továbbléphettek, hogy nagyobb és fényesebb dolgokat érjetek el az életben.”

Amikor az amerikai elnök elveti katolikus hitét a közmondásos harminc ezüstpénzért, amit az abortuszpárti szervezetektől, például a Planned Parenthoodtól kap, akkor vajon csoda-e, hogy az abortusz ocsmányságát inkább olyan kifejezések mögé rejti, mint a “nők autonómiája”, “egészségügyi ellátás” és “reproduktív szabadság”? Hát csoda-e, ha azt akarja elhitetni a nőkkel, hogy támadják őket?

„Figyelem, asszonyok: behódolni az abortuszlobbinak nem szabadság! Ha arra bátorítanak benneteket, hogy megöljétek a gyermekeiteket, az nem egészségügyi ellátás. Hazudnak nektek. Nem akarják, hogy elhiggyétek, hogy erősek tudtok lenni és egyedül is fel tudtok nevelni egy gyermeket. Nem akarják, hogy a férfi kiegyenesedjék, felelősséget vállaljon és apa legyen. Nem akarják, hogy elfogadjátok asszonyi voltotokat” – fogalmaz a Catholic World Report.