Miért költünk arra, ami nem lakat jól? – Vasárnapi ráhangoló

Az évközi 18. vasárnap Izajás könyvéből vett olvasmánya egy megrendítő kérdéssel szembesít: miért költjük a pénzünket, időnket és erőnket arra, ami nem tud jóllakatni bennünket? Heiter Robert Gottfried atya arra mutat rá, hogy az értékválság mélyén sokszor egy egyre növekvő belső üresség rejtőzik, amelyet a pillanatnyi kielégülések csak tovább mélyítenek.

„Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, amivel nem laktok jól?” – kérdezi Izajás. Az ember könnyen azt választja, ami gyorsan, olcsón és kevés befektetett energiával megszerezhető, miközben az igazán értékes, életre szóló dolgok gondozást, gondoskodást és önmagunk odaadását kívánják. A gyorsan megszerezhető, pillanatnyi öröm azonban nem csillapítja, hanem tovább gerjeszti az éhséget: az ember egyre többet akar, mégis egyre üresebb marad. Ráadásul ugyanaz az élmény egyre kevesebbet ad: ami először még jónak tűnt, legközelebb már rövidebb ideig és kisebb mértékben tölti be az embert. Ez a logika az emberi kapcsolatainkat is fenyegeti. A másik embert, a társunkat, barátunkat vagy kollégánkat nem lehet egyszerűen igénybe venni és használni. A személyes kapcsolat csak akkor válik életadóvá, ha készek vagyunk valóban belebocsátkozni, jelen lenni és önmagunkból is adni.

Izajás szavával maga az Úr hív: „Hallgassatok rám!” Isten nem újabb talmi pótlékot kínál, hanem olyat ad, amitől nem leszünk még éhesebbek és még üresebbek. Ő képes betölteni a bennünk tátongó űrt, oldani süketségeinket, némaságainkat és bénultságainkat. Állandóan készen áll erre, de ehhez mi magunk is kellünk: oda kell fordulnunk hozzá, és engednünk kell, hogy cselekedjen bennünk. Ahogyan a betegnek el kell mennie a rendelésre, mert az orvos csak így tudja meggyógyítani, úgy nekünk is oda kell vinnünk Isten elé mindazt, ami bennünk üres, éhes és gyógyulásra vár.