A francia bioetikai törvénykezés fejleményeiről

A bioetikai kérdésekkel kapcsolatos új francia törvénytervezet a napokban újabb fordulóponthoz érkezett. A francia Nemzetgyűlés után január 21-én a Szenátus elé került az anyag, amelyet egy szenátusi szakbizottság korábban már módosított. Január 21-28. között kilenc ülésen vitatják majd meg a tervezetet, amelyhez csaknem 300 módosító javaslat érkezett be. Az ünnepélyes szavazás február 4-ére várható.

Az eddig eltelt napokban a Szenátus több pontban kevésbé liberális döntést hozott, mint a Nemzetgyűlés. Igaz, hogy a január 22-i vitában a szenátorok elfogadták a mesterséges megtermékenyítést a leszbikus párok és az egyedülálló nők számára megnyitó módosítást, viszont nem hagyták jóvá azt a nemzetgyűlési határozatot, miszerint ezt a beavatkozást is fizesse a társadalombiztosítás. Szoros szavazással elvetették azt a javaslatot is, miszerint a szülő halálát követően 6-18 hónapon belül beültethető legyen az anya méhébe egy már létező, lefagyasztott embrió.

Mivel egyenlő szavazatszámot kapott, elutasítás lett a sorsa annak a javaslatnak is, hogy a férfi és női ivarsejtek pusztán abból a célból is lefagyaszthatók legyenek, hogy a már megöregedett, lecsökkent termékenységű, de még szülővé válni szándékozó nő vagy férfi majdan használhassa őket. A jelenlegi törvények csak akkor teszik lehetővé az ivarsejtek lefagyasztását későbbi terhességek érdekében, ha ennek egészségügyi okai vannak (pl. rákbetegség várható kezelése).

Nagy változás történt a leszármazás kérdésében. Korábban már írtuk, hogy a törvénytervezet egyik cikkelye szerint egy közjegyző előtt tett írásos vállalás értelmében egy leszbikus párnál mind a két nő jogilag azonos jogi státuszba kerülne, mind a ketten azonos jogcímen lennének szülőknek tekintendők, azaz nem csupán az a nő, aki megszülte a gyermeket. Ezt a változtatást a Szenátus a héten elvetette. Annak a nőnek a szülői jogát, aki tényszerűen nem ő szülte a gyermeket, nem ilyen módon, hanem örökbefogadás által kívánják elismertetni. Ez a korábbi javaslatnál mindenképpen konzervatívabb hozzáállás.

Várhatóan még vita alakul ki akörül, hogy kibővítsék-e a beültetés előtti (preimplantációs) betegségfelmérés, diagnosztizálás lehetőségét olymódon, hogy az ne csak a súlyos genetikai betegséget hordozó párok mesterségesen megtermékenyített embrióira terjedjen ki, hanem a kromoszómák számával kapcsolatos anomáliákra is, köztük a Down-szindrómára.

A Le Figaro vitafórum felületén január elején 26 szülő szólalt meg ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ezek a szülők, akiknek egy vagy több gyermeke is genetikailag beteg, tiltakoztak a Down-szindrómára kiterjedő preimplantációs szűrés ellen. Véleményük szerint ez nem más, mint eugénizmus, a tökéletes gyermek utáni vágy, az embriók kizárólag genetikai kritériumok alapján történő szelekciója, selejtezése. „Olyan kutatásokat akarunk, amely a gyermekeinket meggyógyítani akarja, nem pedig stigmatizálja és meggyilkolja a betegeket” – írták a szülők.

A nyilatkozatot aláírók nem tagadták, hogy nem mindig könnyű a beteg gyermekkel a családban, de hangsúlyozták, mekkora szeretetet keltenek, milyen csodálatot ébresztenek ezek a hős kicsi harcosok. „Tapasztalatból tudjuk, hogy ha szenvedés nélkül akarunk élni, azzal arra ítéljük magunkat, hogy szeretet nélkül éljünk” – írták egybehangzóan.

A tudomány és a technika nagyon sok mindenre képes. Elegendő számára a petesejt és a férfi ivarsejt, kell még egy anyaméh, és máris előállítható a gyermek. A technika szemében a donorok nem emberek, nem személyek, hanem csak nyersanyag-előállítók. A technika nem foglalkozik helyzeteik különbözőségével, azzal, hogy a donor hetero- vagy homoszexuális-e, házas-e vagy egyedülálló: az in vitro megtermékenyítés pontosan ugyanúgy zajlik le, és nem egy nőre van szükség, hanem csak egy kihordó szervre, egy biológiai inkubátorra, egy méhre. (Valahol azt olvastam, Amerikában azt ígérik, két éven belül ilyen is lesz.) Megszületik a „Lego-kockákból összerakott”, gépileg konstruált gyermek, és bekövetkezik az, amit az egyik újságcikk írt: a hétéves kislány azzal megy haza az iskolából, hogy a tanítónéni bejelentette, a gyerekeknek nemsokára két anyukájuk lesz!

„Le a természettel!” – mondta egy 2013-as jelszó, amely a mindenki előtt nyitott házasságot népszerűsítette. A haladást nem szabad megállítani. A természettel szakítani kell! Legalábbis e téren, hiszen közben szaporodnak a természetvédelmi fellépések, tüntetések is. Divatossá vált csepülni a többgyerekes anyákat, akiket szülőgépnek titulálnak. Ugyanakkor a természetes anyaság felől a gépi anyaság felé mutatnak az események.

„Ugyan már, ne riogassunk itt a genetikailag módosított emberiség rémképével” – írja a Le Monde. – „A törvénytervezet egyik cikkelyének éppen az a célja, hogy megtiltsa a genetikailag módosított, kísérletezési célokat szolgáló embriókbeültetését!” A cikk elismeri ugyan, hogy Kínában 2018-ban már született két ilyen módosított baba, de hát ez ki is váltotta a francia és a nemzetközi tudományos közösség elítélését! Úgyhogy nem, nem, ilyesmitől nem kell tartani!

A 2019. októberi, hatszázezres tüntetés után 2020. január 19-én újra sok tízezer ember tüntetett Párizs utcáin a bioetikai törvénytervezet ellen. A felemelt táblákon ilyen szövegek voltak olvashatók:

„Hol van a papa? A mirelit osztályon keresd!”,

„1. számú anya, 2. számú anya, hát hol itt az egyenlőség??”,

„Egyenlőség, szabadság, apaság” (a testvériség jelszava helyett).

A Jogászok a gyermekekért egyesület képviseletében Aude Mirkovic így fogalmazott: „Jogos-e, igazságos-e, hogy a törvény szándékosan megfosztja a gyermekeket az apjuktól? Az igazságosság figyelmen kívül hagyásával a jog egészét bomlasztják. Ma a törvény egyesek vágyain és mások anyagi hasznán alapul. A jogot perverz módon kiforgatják.”

Caroline Roux, az Alliance Vita (Élet Szövetsége) igazgatóhelyettese szerint „alapvetően fontos, hogy megkülönböztessük, mi az, ami a haladás része, és mi az, ami diszkriminációt és igazságtalanságot szül. Vajon haladás az, ha az apaság elmosódik a megtermékenyítési technikák mögött? Vajon haladás-e, ha férfi helyét az ivarsejtjeire szűkítjük le, és szándékosan kirekesztjük a gyermek leszármazásából? Haladás-e, ha az anomáliák után szaglászunk, és megöljük a sérülékeny lényeket ahelyett, hogy elfogadnánk és gyógyítani próbálnánk őket? Nem szabad hagynunk, hogy a bioetikából eltűnjön az etika. Ez a törvénytervezet sem nem bio, sem nem etika.”

A törvényhozás folyamatát természetesen nagy figyelemmel követi a francia püspöki kar is. Őszi konferenciájukon Michel Aupetit párizsi érsek így fogalmazott: „Az orvosi munkában a gondozásra eső hangsúly csökken, és átadja a helyét a szolgáltatásnyújtásnak. Eltűnik a „valakire gondot viselés”, ez az önfeláldozó, altruista dimenzió, amely az Evangélium és a hippokratészi eskü magva, és megjelenik a megrendelést, kívánságot teljesítő technikai szakember képe. Mindez különösen kidomborodik az előttünk fekvő bioetikai törvénytervezetben. Az orvostudomány alárendeli magát a gyermeknemzési piacnak, ahol a felnőttek pénzügyi érdekei és akarata dominál. A kívánt gyermek pedig csupán egy termék. Ideje, hogy a mi hazánk, Franciaország, amely az emberi jogok hazájának hirdeti magát, komolyan foglalkozzon az emberi embrió jogi minősítésével is. Vagy talán az embriónak kisebb lenne az értéke, mint az aranyszkarabeusz lárvájának vagy a vörösbegy tojásának?”