BIY HU cover 295. nap

295. nap: Izrael várakozásai

Simon dicsérete.

A 172. esztendőben Demetriusz király összegyűjtötte csapatait, és Médiába vonult, hogy segítséget szerezzen magának a Trifon elleni harchoz. Amikor Perzsia és Média királya, Arszakesz meghallotta, hogy Demetriusz betört a területére, üzent egyik vezérének, hogy fogják el élve.
Ez kivonult, legyőzte Demetriusz seregét, őt magát pedig elfogta, és Arszakesz elé vitte, aki aztán fogságba vetette.

Nyugalom volt az országban, amíg csak élt Simon. Népe javára törekedett, ujjongtak hatalmán és nevén minden időben.
Dicsőségét megtetézve megszerezte Joppét kikötőnek, utat nyitott a tenger szigeteihez.
Kiterjesztette népe határait, birtokba vette az országot.
Rengeteg foglyot hazavezetett, elfoglalta Gezert, Bet-Curt és a várat, kiszórta belőle az utálat tárgyát.
Nem tudott neki senki ellenállni.
Békében művelhették földjüket, a föld meghozta termését, és a fa is a mezőn a gyümölcsöt.
Az öregek az utcán üldögéltek, mind a jólétről beszéltek.
A fiatalok hírrel-névvel ékes hadiöltözéket viseltek.
A városokat ellátta élelemmel, erős erődökké építette ki.

Nevét dicsérve emlegették egészen a föld határáig.Békét szerzett az országnak, Izrael örömtől ujjongott.
Mindenki szőlője és fügefája árnyékában ült, nem volt, aki rettegést keltett.
Ellenség nem háborgatta őket az országban, királyokat győztek le abban az időben.
Gyámola volt népe elesettjeinek, és kiirtotta a gonoszokat és a hitszegőket.
Megtartotta a törvényt. Új fényt szerzett a templomnak, és gyarapította fölszerelését.

A Spártával és Rómával kötött szövetség megújítása.

Amikor Rómában és Spártában megtudták, hogy Jonatán meghalt, nagy szomorúság támadt. De aztán hírét vették, hogy testvére, Simon lett helyette a főpap, ő uralkodik az országon és a városokon. Így írtak neki – érctáblákon –, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek. Felolvasták az egybegyűlt nép előtt Jeruzsálemben. Ez annak a levélnek a másolata, amelyet a spártaiak küldtek:
„A spártaiak elöljárói és az egész város üdvözletüket küldik Simon főpapnak, a véneknek, a papoknak és a zsidók népének. A követek, akiket küldtetek, beszámoltak dicsőségetekről és hírnevetekről. Örültünk a hírnek. Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következőképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot. A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetőnek a spártai nép számára. Simon főpapnak is készítünk róla egy másolatot.”
Simon ezután Rómába küldte el Numeniuszt, egy 1000 mina értékű aranypajzzsal, hogy újítsa meg velük a szövetséget.

Simon kitüntetése.

Amikor a nép ezekről az eseményekről értesült, ezt mondta: „Hogyan köszönjük ezt meg Simonnak és fiainak? Mert ő is, testvérei is, atyjának egész háza bátor embereknek bizonyultak. Visszaverték Izrael ellenségeit, és biztosították neki a szabadságot. Érctáblákra vésték és a Sion hegyén helyezték el, oszlopokon. A felirat másolata így hangzik: „A 172. esztendő Elul hónapjának tizennyolcadik napján Simon főpap harmadik évében Azaramelben a papoknak és a népnek, az elöljáróknak, valamint az ország véneinek nagy gyülekezetében tudtunkra adták a következőket: Azokban a harcokban, amelyek országunkban dúltak, Joarib fiainak egy utóda, Mattatiásnak a fia, Simon, valamint testvérei kockáztatták életüket, és ellenálltak az ellenségnek, hogy megoltalmazzák szentélyüket és törvényüket. Ezzel nagy hírnevet szereztek népüknek. Jonatán összefogta a népet, és a főpapja volt mindaddig, míg meg nem tért népéhez. Ekkor ellenségei be akartak hatolni az országba, hogy pusztává tegyék földjét, és rátegyék a kezüket a szentélyre. De föllépett Simon, és harcolt a népért. Javainak jó részét felajánlotta, hogy legyen miből népe csapatait fölfegyverezni és fizetni. Megerősítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelőtt az ellenségnek szolgált erődül, és zsidó katonákat helyezett oda őrségnek. Joppe kikötővárost is megerősítette, továbbá Asdod határában Gezert, ahova azelőtt az ellenség fészkelte be magát, és zsidókat telepített oda, ellátva őket mindennel, amire csak szükségük volt. Amikor a nép látta Simon hűségét és a hírnevet, amelyet népének szerzett, megtették vezérnek és főpapnak, ezekre az érdemekre való tekintettel, továbbá igazságosságáért és népe iránt tanúsított hűségéért, végül, mert mindent megtett azért, hogy népét fölemelje. Az ő idejében, az ő segítségével sikerült kiirtani a pogányokat az országból és ugyanígy azokat az embereket is, akik Dávid városában, Jeruzsálemben állomásoztak, várat építettek maguknak, innen támadásokat indítottak, megszentségtelenítették a szentély környékét, és súlyosan sértették a szentségét. Zsidókat telepítettek oda, és megerősítette az ország és a város védelmére. Jeruzsálem falait is magasabbra emelte. Így Demetriusz király megerősítette a főpapi tisztségben, barátai közé sorolta, és nagy kitüntetésekben részesítette. Mert hallotta, hogy a rómaiak barátaiknak és testvéreiknek tekintik a zsidókat és Simon követeit tisztelettel fogadták.

Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a főpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlő próféta. Ő legyen a vezérük is, viselje gondját a szentélynek, rendeljen tisztviselőket az ország, a sereg és az erődök ügyeinek intézésére, s gondoskodjék az istentiszteletről. Parancsának mindenki köteles engedelmeskedni. Az országban minden iratot, oklevelet az ő nevében kell kiállítani. Viselhet bíbort és aranyat. Senkinek sem szabad a népből vagy a papok közül ezekből valamit is érvénytelennek nyilvánítani vagy parancsainak ellene szegülni, tudta nélkül az országban gyűlést tartani, bíbort ölteni vagy díszül aranycsatot viselni. Aki ezek ellen vét vagy valamit nem tart meg, büntetést érdemel.” Az egész nép hozzájárult ahhoz, hogy Simon ezek szerint járjon el. Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a főpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon.

Elhatározták, hogy ezt az iratot érctáblára vésik, és a templom falán helyezik el, egy jól látható helyen. Ugyanakkor a kincstárban is elhelyeznek egy másolatot, hogy Simonnak és fiainak kéznél legyen.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az álmok.

Csalóka remények után fut a balga,
hiszen csak balgákat izgatnak az álmok.

Mint aki árnyék után kapkod
és szelet kerget,
olyan az is, aki álmaira épít.

Rokonságban van a tükör és az álom:
az arcnak képmása áll szemben az arccal.

Lehet tisztát várni a tisztátalantól,
vagy igazságot várni a hazugságtól?

A jóslások, jövendőmondások,
álmok mit sem érnek,
nem egyebek a vajúdó asszony
képzelgéseinél.

Ha nem az Úr küldi őket követségbe,
ne törődjél velük.

Sokakat vezettek tévútra az álmok,
úgyhogy botladoztak az életük útján.

Csalhatatlan módon teljesül a törvény,
teljes a bölcsesség megbízható szájból.

Az utazás

Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása,
a tapasztalt férfi értelmesen beszél.

Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt,
de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett.

Amíg úton voltam, igen sokat láttam,
többet, mint amennyit el tudnék mondani.

Sokszor forogtam halálos veszélyben,
de megmenekültem ilyenféle módon:

Azoknak a lelke, kik félik az Urat,
életben marad,
mert biztos reménységük van
a megmentőjükben.

Aki az Urat féli, nem veszti el reményét,
nem reszket, mert Isten a reménysége.

Boldog annak lelke, aki istenfélő.
Ki a támasza, kire hagyatkozik?

Azokon van az Úrnak szeme,
akik őt szeretik,
erős pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk.
Hajlék a puszta szele,
árnyék a dél hősége ellen,
megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett.

Öröm a szívnek, fényesség a szemnek,
egészséget, életet és áldást ad.

Az áldozat

Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni,
az istentelen adománya nem talál tetszésre.

A bűnös ajándéka nem tetszik
a Magasságbelinek,
hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét.

Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára,
olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz.

Szűkös kis kenyéren élnek a szegények,
aki megtagadja tőlük, az vérszopó.

Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának,
vért ont, aki elvonja munkástól a bérét.

Ha az egyik épít, s a másik lebontja,
a fáradtságon kívül mi hasznuk van belőle?

Ha egyik könyörög, a másik átkot szór,
melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr?

Aki hullához ér, azután megmosdik,
ha újra hozzáér, hiába mosdott meg.

Ilyen az az ember, aki böjtöl bűneiért,
de azután megint ugyanazt műveli.
Vajon ki hallgatja meg az imádságát,
és mi haszna lesz az önsanyargatásból?

Törvény és áldozat.

Aki megtartja a törvényt, sok áldozatot hoz,
közösségi áldozatot,
aki a parancsokhoz igazodik.

Ételáldozatot mutat be az, aki szeret,
s aki alamizsnát ad, az hálaáldozatot.

Hagyd el gonoszságod,
s tetszésre lelsz az Úrnál,
elhagyni a jogtalanságot
vétségért engesztelő áldozat.

Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt,
mert Isten parancsa írja ezt mind elő.

Az igaz áldozata öröm az oltárnak,
kellemes illata felszáll az Úr elé.

Kedves az igaz ember áldozata,
nem felejti el az Úr, amit felajánl neki.

Dicsőítsd meg az Urat nagylelkűségeddel,
s ne légy fukar,
amikor első termésed feláldozod.

Mosolygó arccal hozd
minden adományod,
s légy vidám, amikor a tizedet adod.

Úgy adj az Úrnak, ahogy ő ad neked,
adakozó kedvvel, tehetséged szerint.

Mert az Úr megfizet: hétannyit ad vissza.

Isten igazságossága

Hagyd a vesztegetést, azt nem fogadja el,
ne bízzál jogtalanul szerzett adományban.

Az Úr igaz bíró:
nem nézi az ember személyét,

és nem részrehajló a szegény kárára;
meghallgatja azt, aki balsorsában kéri.

Nem utasítja el az árva könyörgését,
sem az özvegyet, aki tele van panasszal.

Az özvegynek a könnye,
mely arcán végigpereg,
és a zokogása nem az ellen szól-e,
aki azt okozta?

Aki szívből szolgálja, azt az Úr elfogadja,
s az imádsága a felhőkig hatol fel.

A nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön,
és nem csendesül, amíg el nem éri célját.

Nem tágít,
amíg rá nem tekint a Magasságbeli,
s amíg nem szolgáltat neki igazságot.

És az Úr nem késik: türelmes hozzájuk,

amíg meg nem töri elnyomóik derekát,
amíg vissza nem fizet a pogány népeknek,

amíg a dölyfösök hadát szét nem veri,
amíg el nem töri a gúnyolódók botját,

amíg tettéért meg nem fizet az embernek,
a viselkedéséért, álnoksága szerint,

amíg igazságot nem szolgáltat népének,
és örömet nem szerez neki irgalmában.

Az elnyomás idején jó az Úr irgalma,
mint a záporeső a szárazság idején.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Hallgass az apádra, aki nemzett téged,
és ne vesd meg anyádat azért,
mert öreg lett.

Igazságot vegyél, de el ne adj soha,
bölcsességet, törvényt és okosságot!

Az igaznak apja hangosan ujjong majd,
a bölcsnek örül a nemzője.

Legyen az apádnak öröme benned,
és ujjongjon, aki a világra szült!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük ezen az új napon az igédet. Segíts, hogy meg is éljük! Segíts, hogy szeressük az igédet, hogy szeressük a te akaratodat és meg is tegyük azt minden erőnkkel! Jézus nevében kérünk. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Hát, ez a Makkabeus Simon valóban nagyszerű ember! Igazi ajándék a zsidóknak. A mai részben van egy nagyon kedves sor, ami a Hamilton című zenés darabban is elhangzik, amikor George Washington távozik az elnöki székből és elhagyja az irodáját: „Mindenki szőlője és fügefája árnyékában ült, nem volt, aki rettegést keltett”. 

Ebben az időszakban Izraelt nem fenyegeti az ellenség. Most a jogaikat és a szuverenitásukat őrzik, azonban ez az állapot csak körülbelül 100 évig fog majd tartani. Ugyanakkor nagy ajándék, hogy kimondhatják: „talán itt van az idő, amikor Isten helyreállítja a királyságát, amit engedett összeomlani a mi bűneink miatt”. Rossz hírem van. A válasz: nem. Nem most fogja Isten helyreállítani a királyságát.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1020

Gondoljunk bele, hogy a Makkabeusok, Júdás, Jonatán, Simon és minden zsidó testvérük a görögök ellen harcoltak. Végre egy független, önálló jogokkal rendelkező nép lettek. Arra gondolnak, hogy Isten most felemeli Dávid leszármazottját és a trónra helyezi. Azt hiszik, hogy ez fog következni. Legyőzik a görögöket, a rómaiakkal szövetségre lépnek, gondolhatják, hogy onnan sem fenyeget veszély. Isten pedig egy örökké tartó királyságot ígért. Azt mondhatnák a zsidók: „Azt ígérted, Uram, hogy álalunk nyer áldást a föld. Ennek kell következnie, csakis ez történhet most.” Erre számítanak.

Persze, mi tudjuk, hogy ekkor még nem ez a terve Istennek. Tudjuk, hogy bejönnek a rómaiak és nem lesznek már olyan barátságosak a zsidókkal szemben. Izrael nem lesz az a helyreállított szuperhatalom, amit ők elképzeltek. De ebből a látszólag elhagyatott népből – amely gyenge volt, de Isten szerette őket –, ebből a népből fog a Királyok Királya kiemelkedni. Ha te akkor és ott éltél volna velük, Jézus születése előtt pár évszázaddal, ezt mondtad volna: „Most biztos, hogy egyre nagyobb politikai hatalmunk és befolyásunk lesz itt a földön”. 

De szembe jött a valóság és igazából egyre durvább elnyomás és pusztítás következett. Isten nem támasztott újabb Júdásokat, Jonatánokat, Elizeusokat, Dávidokat vagy Simonokat. Ehelyett maga lépett be a történelembe. Isten közülünk való lett; a következő, a legnagyobb jel pedig a feltámadás lesz. Erre a verzióra senki sem gondolt. Hihetetlen.

Milyen gyakran mondjuk Istennek, hogy most ezt vagy amazt fogom tenni holnap, mire Ő elmondja, hogy „nem, nem az történik most, amire te gondolsz. Olyan dolog történik majd, ami sokkal nagyobb áldást hoz az életedre, mint amit valaha is el tudtál volna képzelni, amire soha nem számítottál”. Ez ismerős lehet mindannyiunk életében. Én legalábbis megtapasztaltam, milyen az, amikor Isten nagyvonalúan felülmúlja az elképzeléseimet.

Sirák fia könyvével haladunk tovább, aki ismét a bölcsességről beszél. Ha valaki igazán sokat tud, akkor azt is tudja, hogy miként kell élni. Az a bölcsesség, amely körültekintő és megfontolt, magába foglalja a tudást, hogy hogyan éljük minden tekintetben helyesen az életünket. Például a 34. fejezetben ezt olvassuk: „Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett. Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani. Sokszor forogtam halálos veszélyben, de megmenekültem ilyenféle módon” (Sir 34,9-12). Ezt úgy is érthetjük, hogy nincs minden tudás a kisujjamban, de sok gyakorlatias tudásom van, és el tudom dönteni mi a helyes az adott helyzetben. Tudom, hogy az a megfelelő döntés, amit megteszek, vagyis mindent összevetve, ha valaki körültekintő, akkor képes arra, hogy jól cselekedjen a megfelelő időben és a megfelelő módon. 

A 35. fejezet Isten imádásáról beszél. Nagyon erőteljes az a rész, amikor az igaz ember áldozatáról szól Sirák fia. „Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki. Dicsőítsd meg az Urat nagylelkűségeddel, s ne légy fukar, amikor első termésed feláldozod” (Sir 35,6-7). Vagyis, ne legyél szűkmarkú az Úrral szemben. Majd így folytatja: „Mosolygó arccal hozd minden adományod, s légy vidám, amikor a tizedet adod” (Sir 35,8). A következő vers nagyon különleges, mert egyértelműen leírja, hogy milyen az Isten: „Úgy adj az Úrnak, ahogy ő ad neked, adakozó kedvvel, tehetséged szerint” (Sir 35,9). Isten mindent megad nekünk, tehát te is légy adakozó, úgy adj, ahogy Ő ad neked. „Mert az Úr megfizet: hétannyit ad vissza” (Sir 35,10). Így határozza meg Isten jóságát. Te is ilyen adakozó szívvel imádd az Urat, mert majd visszafizeti. „Hagyd a vesztegetést, azt nem fogadja el” (Sir 35,11). Ez nagyszerű! Először azt mondja Isten, hogy „legyél nagylelkű és én megáldalak”, de utána azt mondja, hogy „ne akarj megvesztegetni”. Milyen gyakran láthatjuk magunkat is ebben a helyzetben… Sok mindent odaadunk neki és sok mindent megteszünk érte, azután pedig megmondjuk neki, hogy mi mit kérünk cserébe. De Isten azt mondja: „Add nekem ingyen! Ne várd a viszonzást, és én megáldalak. Ne vesztegess meg! Ne azért adj, hogy bebiztosítsd és befolyásold az én viszonzásomat!”. Mindannyiunknak ott van a szívében ez a kereskedői mentalitás. Miért? Mert megtört szívünk van. 

Isten arra hív, hogy őrizkedjünk ettől. Ne akarjuk megvesztegetni Istent, és őrizkedjünk a számító, zsoldos lelkülettől.

Ehhez pedig imára van szükségünk, mert ez is része a szívünk sebzettségének – és persze van még bőven más is.

Én imádkozom értetek ezért, és kérlek, ti is imádkozzatok értem!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.