Miért aggódnak a katolikusok amiatt, hogy Biden szentáldozáshoz járul?

Miután Biden nyilvánosan felfedte, hogy a pápa azt mondta neki, hogy ő jó katolikus, és járuljon továbbra is szentáldozáshoz, Biden szinte sírva áradozott a pápáról.

Hihetetlenül nagy sajtófigyelem irányult arra, hogy az Egyesült Államok elnöke szentáldozásban részesült. Tekintettel arra, hogy még a katolikusok többsége sem hisz az áldozás valódiságában, mire jó ez a nagy felhajtás?

Tudják, az is nagyon furcsa, hogy a Vatikánnak be kellett volna számolnia az elnök és a pápa találkozójáról, de aztán lekapcsolták a közvetítést.

A közelmúltban világszerte több ezer hír szólt arról, hogy Joe Biden elnöknek Ferenc pápa azt mondta, hogy szentáldozásban részesülhet. A sztori egyik furcsa része, hogy a médiának részben közvetítenie kellett volna a Biden és a pápa közötti találkozót, de aztán levágták a közvetítést, és csak Biden megérkezését, majd a búcsúajándékok cseréjét mutatták be, a kettejük közötti tényleges beszélgetésből viszont semmit.

Az Associated Press vatikáni tudósítója ezt jelentette: “A Vatikán csütörtökön hirtelen lemondta Joe Biden amerikai elnök és Ferenc pápa találkozójának tervezett élő közvetítését. Ez a Szentszéket érintő médiaközvetítések legújabb korlátozása, ami a Fehér Ház és a Vatikán által akkreditált újságírók panaszait váltotta ki.”

És mivel mentegetőzik a Vatikán? Matteo Bruni vatikáni szóvivő szerint a felülvizsgált terv a COVID-járvány idején az összes látogató állam- és kormányfő számára megállapított “szokásos eljárást” tükrözi.

Nos, akkor én most elmodnom önöknek, hogy miről is van szó valójában. Sokaknak fogalmuk sincs róla. Sőt, egy 2019-es felmérés szerint a katolikusok kétharmada sem érti.

Pedig valójában nagyon egyszerű. Legjobban a Bibliával a kezünkben érthetjük meg. Úgyhogy tartsanak egy pillanatnyi szünetet, vegyenek kézbe egy Bibliát, ha van, hogy követni tudják a gondolatokat.

A Bibliában található dolgok közül, amelyekhez Jézus a leginkább ragaszkodott, ez az igazság viszi a pálmát. Valójában ez az egyetlen eset a Bibliában, ahol arról van szó, hogy Jézus tanítványai vagy követői elhagyják Őt, és soha nem jönnek vissza. Ő pedig nem tesz semmit, mert annyira ragaszkodik ennek az egyetlen tanításnak az igazságához.

A következő jelenetről van szó. A csodálatos kenyér- és halszaporítás az előző nap történt.

Az emberek újból megéheztek, megtalálták Őt, és olyan jelet kértek tőle, mint amilyent Isten adott az izraelitáknak a sivatagban. Más szóval, még több ingyen ételt akartak volna kapni. Ő pedig válaszában a Mennyei Kenyérnek nevezte magát.

Folytassuk a történetet János evangéliumának szavaival.

Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” (Jn 6, 48-52)

Álljunk meg egy kicsit. Itt mindjárt megtudjuk, hogy a tömegnek miért volt nehéz dolga ezzel az üzenettel. Azért, mert Jézus arról beszél, hogy a saját testét adja nekik enni.

Mit tesz tehát? Vajon tisztázza magát és azt mondja: „Hé, hé, ne vegyétek szó szerint, amit mondok… csak jelképesen beszélek, úgy, mint amikor azt mondtam, hogy én vagyok az ajtó az örök élethez”? Nem. Vegyük csak elő újra az 53. verstől.

Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. (Jn 6, 53-59)

Ezzel elérkezünk a 60., kulcsfontosságú vershez, ahol azt olvashatjuk, hogy Jézus saját követői, tényleges tanítványai közül sokan küszködtek ezzel a tanítással. Ez így szól:

Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?”

És mit tesz Jézus? Ő tudja, hogy miért zúgolódnak! Tudja, hogy arról van szó, hogy azt mondta, hogy az Ő testét kell enniük és az Ő vérét inniuk. De nem vonja vissza szavait. Nem nyugtatgatja az embereket, hogy nem kell szó szerint venni, amit mond, ő itt csak jelképesen beszél. Amit tesz, az megdöbbentő.

Tudja, hogy tanítványai méltatlankodnak miatta, azért így szól hozzájuk:

„Botránkoztok rajta? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! (Jn 6, 61-62)

Hűha! Azt mondja nekik: nos, ha úgy gondoljátok, hogy ezt túl nehéz elhinni, mit fogtok tenni, amikor majd meglátjátok, hogy felemelkedem Isten trónjára, és odaülök, mint a mindenható Isten?

Utána pedig megmondja nekik, hogy testi, evilági értelmük nem képes felfogni a léleknek azt az igazságát, amit Ő mond nekik. Tudta, hogy lesznek páran, akik nem fognak hinni, hanem csak azok, akiknek az Atya megadta az igazságot.

Most meg nézzük meg ezt a helyet. A 66. vers említi a Bibliában azt az egyetlen esetet, amikor tanítványai közül sokan végleg elhagyták Őt.

Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.

Vajon Jézus utánuk szalad, hogy tisztázza, hogy csak jelképesen beszélt? Ugyan miféle szörnyeteg lenne, ha hagyná, hogy az emberek elhagyják Őt – és ezáltal az örök életet – egy ilyen ostoba félreértés miatt?

Ha igaz lenne, hogy csak jelképesen beszélt, hogy csak egy szimbólumot, testének spirituális megjelenését, nem pedig az Ő tényleges testét kellett volna enniük, akkor mindannyian visszajöttek volna, és azt mondták volna: Ajaj, már azt hittük, hogy kannibalizmusról beszélsz!

Tulajdonképpen, ha megnézzük a történelmet, azt látjuk, hogy pontosan ezzel vádolták a korai keresztényeket – kannibalizmussal.

De Jézus nem csupán nekik engedi, hogy elmenjenek. Valójában a kiválasztott tizenkét apostolához fordul; azokhoz, akik a kezdetektől fogva vele voltak, és őket is kész elengedni e miatt az igazság miatt, amiatt, hogy Ő valóságosan jelen van a szentáldozásban.

Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” (Jn 6, 67-68.)

Az apostolok viszont ezt nem értették. Nem fogták fel varázsszóra azt, amit a többiek sem értettek meg. Péter válasza árulkodó. Elismeri, hogy nekik sincs fogalmuk arról, hogy Jézus miről beszél, de rábízzák magukat, mert ismerik Őt, tudják, hogy ő a Messiás, aki a mennyből küldetett.

Az igazság majd az utolsó vacsorán válik világossá az apostolok számára. Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában egyaránt azt olvassuk az utolsó vacsoráról szóló beszámolóban, hogy Jézus kezébe veszi a kenyeret, megáldja, megtöri, nekik adja, hogy egyenek belőle, és azt mondja nekik, hogy ez az Ő teste. Egy kehely bort is kézbe vesz, megáldja és odaadja nekik, mondván, hogy az az Ő vére, és igyanak belőle.

Mivel a Szentírással bizonyíthatjuk a Szentírást, ennek az igazságnak a megerősítését Szent Pálnál is megtaláljuk, aki szónoki fordulattal teszi fel a kérdést:

Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? (1Kor 10, 16)

Krisztusnak ez a 2000 évvel ezelőtti igazsága, amely az Ő idejében oly sok megdöbbenést okozott, ma is megdöbbent minket. Napjainkban is túl sok tanítvány nem tudja elfogadni ezt az igazságot, amelyhez Ő annyira ragaszkodott. De el kell fogadjuk az igazságot.

Ha pedig felismerjük, hogy mi is a szentáldozás – hogy az Krisztus teste, vére, lelke és istensége, hogy az maga Jézus -, akkor tudni fogjuk, hogy mielőtt befogadjuk Őt, meg kell vizsgálnunk magunkat Szent Pál tanítása szerint. Mert ha méltatlanul vesszük Őt, akkor bűnösek vagyunk az Úr testével szemben – szó szerint megöljük Őt. Ez pedig azt jelenti, Szent Pál szavaival élve, hogy önmagunk kárhozatát esszük és isszuk.

Mindazoknak, akik hagynák, hogy Biden elnök szentáldozáshoz járuljon, ezt üzenem: Miért törődnek önök ilyen kevéssé azzal, hogy Krisztus testét meggyalázzák? Hogyan merik önök irgalmasnak nevezni magukat, ha hagyják, hogy Joe Biden önnön kárhozatát, önnön ítéletét egye és igya, mert önöknek nincs merszük megmondani neki, hogy nem részesülhet szentáldozásban?

Írta: John-Henry Westen
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Lifesitenews.com