Miért a zöld az évközi idő színe?

A templomban található színek többek, mint egyszerű dekorációk. Nyilvános istentiszteletnél hasonló szerepük van, mint a templomi zenének, művészetnek és építészetnek: tanítanak, inspirálnak és segítenek összeszedni a gondolatainkat.

A latin rítusú Katolikus Egyházban az év során gyakran látjuk a zöld színt vasárnaponként (és hétköznaponként is). A karácsonyi időszak végétől a nagyböjt kezdetéig, illetve a húsvéti időszak végétől az advent kezdetéig tartó évközi időnek van fenntartva, holott szimbolikája messze áll az angolban használt „ordinary” szó „hétköznapiság”, „egyhangúság”, „elcsépeltség” vagy „mindennapiság” jelentésétől. Az évközi idő távolról sem egyfajta töltelék más liturgikus időszakok között, hanem saját jelentéssel bír, melyet saját szín jelöl.

Először is, a zöld mindenekelőtt a növekedéssel hozható összefüggésbe, továbbá tükrözi a természetben a tavaszt és a nyárt is.

Nicholas Gihr, a The Holy Sacrifice of the Mass (A mise szent áldozata) c. könyvében a fa és a kert képeivel hozakodik elő, hogy megmagyarázza jelképüket.

A zöld harmóniában áll az Egyház valódi természetével: az Egyház egy hatalmas fa, mely fenséges módon a menny felé emeli lombozatát, áldásosan kiterjeszti árnyékos ágait és leveleit a föld fölé, a legpompásabb virágokkal tündökölve, bőségesen hozván a kegyelem és az erény válogatott gyümölcseit. Ő az Úr öntözött kertje; Krisztus, a jó pásztor mindig zöldellő mezőkre vezeti a nyáját. Maga az Egyház zöld miseruhába öltözik, hogy kifejezze a mennyei paradicsom mindörökké szeretetteljes és örökkévaló zöldellő mezőinek örömét és élő reményét, romolhatatlan örökségét és a mennyország dicsőségének sohasem halványuló koronáját.

Ily módon a zöld szín lelki életünk növekedésére ösztökél minket, hogy eljuthassunk a mennybéli Ígéret Földjére.

A miseruhához használt zöld árnyalat eredendően magával hordozza a „napsütötte mező és az árnyas erdő látványát, mindez pedig a remény, a béke, valamint a nyugodt öröm érzését sugározza.”

A növekedés mellett a zöld természetesen reményt kelt bennünk a jövő iránt. John Walsh a The Mass and Vestments of the Catholic Church (A Katolikus Egyház miséje és öltözékei) c. könyvében ezt írja: „A zöld a reményt sugallja. Mint zarándokok és katonák, egy fárasztó életen át menetelünk, utunk küzdelmes, de nem kell elszontyolodnunk, mert megtart minket a mi Urunk, aki személyesen látogatott meg minket a Szentlélek kegyelme által. Ezért, mint az élő ág, melynek megújul az élete, elpusztíthatatlan reménnyel kell haladnunk igazi hazánk felé.”

A zöld gyönyörű szín, mely számos mély lelki igazságra figyelmeztet minket, hogy azokon elmélkedjünk az évközi idő alatt.

Írta: Jámbor Tibor akolitus