Jézus létének értelme, hogy mindenkinek eljuttassa Isten üdvösségét – Ferenc pápa Úrangyala imája

Isten azt akarja, hogy aktívan vegyünk részt üdvözítő munkájában, legyünk hitünk felelős főszereplői. Az evangélium hirdetése nem elvesztegetett idő. Segítsünk másoknak, hogy megismerjék hitünk örömét. Mi is boldogabbá és jobbá válunk azáltal, hogy segítünk másoknak boldogabbá és jobbá válni – tanította Ferenc pápa.

Az évközi harmadik vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve a Szentatya kifejtette, hogy ha csatlakozunk Jézushoz a szeretet átadásának gyönyörű kalandjában, akkor nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is megsokszorozódik a fény és az öröm.

A vasárnapi evangéliumi szakasz az első tanítványok hivatásáról szól (vö. Mk 1,14-20) – kezdte beszédét Ferenc pápa. Jézus egyik első cselekedete nyilvános működésének kezdetén mások meghívása, hogy csatlakozzanak küldetéséhez: fiatal halászokat szólít meg, és meghívja őket, hogy kövessék őt, hogy „emberhalászokká” váljanak. Ez a tény valami fontosat mond nekünk, vagyis azt, hogy az Úr szeret minket bevonni üdvözítő munkájába, azt akarja, hogy aktívak legyünk Ővele, legyünk felelősek és legyünk főszereplők. Az a keresztény, aki nem aktív, aki nem felelős az Úr hirdetésének feladatában, és aki nem főszereplője a hitének, az nem keresztény – fejtette ki a pápa, ismét emlékeztetve gyakran felidézett nagymamája szavaira, aki „rózsavizesnek” nevezte az ilyen keresztényeket.

A pápa megállapította, hogy önmagában Istennek nem lenne szüksége ránk, de mégis igényt tart ránk, annak ellenére, hogy ezzel sok korlátunkat magára kell vennie, ugyanis mindannyian korlátoltak, sőt bűnösök vagyunk, és Ő mindezt magára veszi. Figyeljük meg például, hogy Jézus milyen türelmes volt a tanítványaival, akik gyakran nem értették a szavait (vö. Lk 9,51-56), néha megnehezteltek egymásra (vö. Mk 10,41), sokáig nem tudták elfogadni prédikációjának lényeges elemeit, pl. a szolgálatot (vö. Lk 22,27). Jézus mégis kiválasztotta őket, és továbbra is hitt bennük. Ez fontos – hangsúlyozta a pápa – az Úr kiválasztott minket, hogy keresztények legyünk. És mi bűnösök vagyunk, egyik bűnt a másik után követjük el, de az Úr továbbra is hisz bennünk. Ez csodálatos – szögezte le a Szentatya.

Beszédében ezután arra mutatott rá, hogy Jézus mindenkinek el kívánta juttatni Isten üdvösségét, ez volt legnagyobb boldogsága, küldetése, létének értelme (vö. Jn 6,38), vagy ahogy ő mondja, eledele (vö. Jn 4,34). („Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, hogy elvégezzem művét”.) És minden szóval és cselekedettel, amellyel csatlakozunk hozzá, a szeretet átadásának gyönyörű kalandjában megsokszorozódik a fény és az öröm (vö. Iz 9,2) nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is – mutatott rá a Szentatya. Az evangélium hirdetése tehát nem elvesztegetett idő: boldogabbá válni azáltal, hogy segítünk másoknak boldognak lenni; felszabadulni azáltal, hogy segítünk másoknak szabaddá válni; jobbá válni azáltal, hogy segítünk másoknak jobbá válni!

A pápa ezután a következő kérdések feltevését javasolta a híveknek: megállok-e időről időre, hogy emlékezzek arra az örömre, amely bennem és körülöttem növekedett, amikor elfogadtam a hívást, hogy megismerjem Jézust és tanúságot tegyek róla? És amikor imádkozom, megköszönöm-e az Úrnak, hogy arra hívott el, hogy másokat boldoggá tegyek? Végül pedig kívánom-e, hogy tanúságtételem és örömöm révén megízleltessem valakivel, milyen szép dolog Jézust szeretni? Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa a Szűzanyához intézett fohásszal zárta le:

Szűz Mária segítsen nekünk, hogy megízleljük az evangélium örömét!

Forrás: Vatican News