szavazas valasztas katolikus valasztojog

Mely etikai elveket kell a keresztényeknek tiszteletben tartaniuk a politikai részvétel során?

Nem csak Magyarország áll fontos politikai esemény küszöbén: a közelgő francia elnökválasztásra tekintettel az Aleteia katolikus portál épp egy mai írásában közölt egy listát azokról a “katolikusok politikai életben való elkötelezettségére és magatartására” vonatkozó, “nem tárgyalható pontokról”, amelyeket a későbbi XVI. Benedek tett közzé 2002-ben. A téma aktualitása miatt célszerűnek látjuk ezen cikk és más tanítások és állásfoglalások alapján röviden összefoglalni a választási részvétel katolikus elvi alapjait.

2002-ben Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa egy doktrinális jegyzetben hivatalosan is megfogalmazta azokat a pontokat, amelyek „nem vitathatók, nem tárgyalhatók”, amikor a katolikusok politikai életben való részvételéről és magatartásáról van szó. A „nem tárgyalható” kérdések mellett léteznek olyan területek is (például a gazdasági ügyek, egészségügy, halálbüntetés kérdése stb.), amelyek esetében előfordulhat, hogy nem jelölhető ki egyetlen, erkölcsileg jogos megoldás, mivel több erkölcsi elv alkalmazását igénylik összetett körülményekre.

Az EWTN katolikus világhálózat honlapján szintén bőségesen nyújt útmutatást ahhoz, hogy mely elveket kövessen egy katolikus a választások során. Erkölcsi útmutatójuk (Guide to Moral Duties Concerning Voting) angol nyelven itt olvasható.

Legelőször is fontos leszögezni, hogy a legáltalánosabb erkölcsi elv szerint alapvető kötelességünk a jót cselekedni és a rosszat elkerülni. A katolikus egyház katekizmusa (1706) szerint „az ember értelmével felismeri Isten szavát, amely arra ösztönzi, hogy “a jót tegye, és kerülje a rosszat”. Mindenki köteles követni ezt a törvényt, amely a lelkiismeretben hallatja hangját, és az Isten- és felebaráti szeretetben teljesedik ki.”

A modern demokráciák megjelenésével folyamatosan kiépült a keresztény szavazás teológiája, először a teológusok munkája révén – egy közös katolikus erkölcsi hagyományt alkotva -, majd a Magisztérium tanítása révén.

„A kétezer éves történelem során a keresztények elkötelezettsége a világban különböző formákat öltött. Ezek egyike a politikai akciókban való részvétel volt” – fogalmazott Ratzinger bíboros.

A szavazáson való részvétel a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint erkölcsileg kötelező

„A törvényes hatóságok iránti alárendeltség és a közjó szolgálata megkívánja az állampolgároktól, hogy betöltsék szerepüket a politikai közösség életében (2239), illetve „A hatóságok iránti alárendeltséggel és a közjó érdekében vállalt közös felelősséggel együttjár az adófizetésnek, a szavazati jog gyakorlásának és az ország védelmének erkölcsi kötelessége” (2240).

Heribert Jone kapucinus atya arra hívja fel a figyelmet, hogy a szavazás olyan kötelesség, amelynek – hacsak nem akarunk bocsánatos bűnt elkövetni – eleget kell tennünk, valahányszor egy jó jelöltnek méltatlan ellenfele van. De akár még halálos bűn is lehet, ha a szavazás elmulasztása egy méltatlan jelölt megválasztását eredményezné. (Moral Theology No. 205. Dublin: Mercier Press, 1929, 1955)

szavazas valasztas katolikus
Fotó: Pixabay

Ki mellett voksoljunk?

A Tanítóhivatal tanítása szerint

“a megalapozott keresztény öntudat nem engedi meg olyan politikai program vagy törvényjavaslat támogatását, amelynek tartalma ellentétes a hit és az erkölcs alapvető tételeivel”

(Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 570. sz.). Jone atya fenti írásában pedig arra is választ ad, mi történjen abban az esetben, ha egyik jelöltet sem találjuk megfelelőnek: egy méltatlan jelöltre csak akkor lehet szavazni, ha ez szükséges ahhoz, hogy egy még kevésbé méltó jelölt ne kaphasson tisztséget.

Az EWTN Erkölcsi Útmutatója szerint a legfontosabb megítélendő kérdés az, hogy a jelölt mit szándékozik tenni a politikai hatalommal. Vajon ő és a kormányzásban vele együtt részt vevők a közjót fogják szolgálni? Vagy éppen aláássák a közjót? A személyes erkölcsi jellem sem lényegtelen szempont, mivel ez nyilvánvalóan befolyásolja a jelölteket.

Szent II. János Pál pápa Evangelium Vitae enciklikája így fogalmaz: „Hogy megvilágítsuk ezt a nehéz erkölcsi kérdést, emlékeztetünk a rosszban való együttműködés általános elveire. A keresztények, mint minden jóakaratú ember, súlyos lelkiismereti kötelezettséggel arra hivatottak, hogy ne működjenek együtt olyan cselekményekben, melyek – bár a polgári törvény engedélyezi – ellenkeznek Isten törvényével. Erkölcsileg ugyanis soha nem szabad tudva és akarva együttműködni a rosszal.” (74)

Ratzinger bíboros írása szerint a katolikusok elkötelezettsége még nyilvánvalóbbá és felelősségteljesebbé válik, amikor a politikai cselekvés olyan erkölcsi elvekkel kerül szembe, amelyek nem engednek meg semmiféle eltérést, kivételt vagy kompromisszumot. Léteznek olyan alapvető etikai követelmények, amelyekről nem lehet lemondani, ezeknél a keresztényeknek tudniuk kell, hogy az erkölcsi rend lényege forog kockán.

„Ez a helyzet az abortuszra és az eutanáziára vonatkozó törvények esetében (nem tévesztendő össze azzal, amikor valaki lemond a rendkívüli kezelésekről, ami erkölcsileg legitim). Az ilyen törvényeknek meg kell védeniük az élethez való alapvető jogot a fogantatástól a természetes halálig. Ugyanígy emlékeztetni kell az emberi embrió jogainak tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó kötelezettségre. Ehhez hasonlóan védeni és támogatni kell a családot, amelynek alapját egy férfi és egy nő közötti monogám házasság jelenti, és amely egységében és stabilitásában védelmet kap a válásra vonatkozó modern törvényekkel szemben. Más együttélési formák semmiképpen sem helyezhetők a házassággal azonos szintre, és nem is kaphatnak jogi elismerést. Ugyanez vonatkozik a szülők szabadságára gyermekeik nevelése kérdésében; ezt az elidegeníthetetlen jogot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is elismeri. Hasonlóképpen, figyelembe kell venni a kiskorúak társadalmi védelmét a rabszolgaság modern formáitól (például a kábítószerrel való visszaélés és a prostitúció). Szólnunk kell továbbá a vallásszabadsághoz való jogról és a gazdaságnak az emberi személy és a közjó szolgálatában álló fejlesztéséről, amely tiszteletben tartja a társadalmi igazságosságot, az emberi szolidaritás és a szubszidiaritás elvét. (…) Végül meg kell említeni a béke kérdését (…), amely az erőszak és a terrorizmus abszolút és radikális elutasítását követeli meg, és állandó és éber elkötelezettséget kíván minden politikai vezetőtől.” – írta a leendő XVI. Benedek pápa.

XVI. Benedek 2006. március 30-án az Európai Parlament képviselőihez intézett beszédében megismételte ezeket az alku tárgyát nem képező elveket. Ezek erkölcsileg egyértelműek, és megsértésük eredendően rossz, amit semmiféle indítékkal vagy körülménnyel nem lehet igazolni.

Ratzinger bíboros azzal zárta 2002. évi doktrinális jegyzetét, hogy a benne felsorolt elvek a keresztény élet egységének egyik legfontosabb aspektusát kívánják megvilágítani: a hit és az élet, az evangélium és a kultúra közötti összhangot. A II. Vatikáni Zsinat arra buzdította a keresztényeket, hogy hűségesen, az evangélium szellemében teljesítsék kötelességeiket. Ne gondolják azt, hogy az örök életre vetett tekintetük miatt joguk van kibújni földi kötelességeik alól.

„A keresztények… legyenek büszkék arra a lehetőségre, hogy földi életükben az emberi, otthoni, szakmai, tudományos és technikai tevékenységüket a vallási értékekkel integrálva végezhetik, és ezen értékek legfőbb irányítása mellett minden Isten dicsőségére rendeződik.”

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük