1892. március 29-én született Csehimindszenten Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása. Az évforduló alkalmából érdemes felidézni az 1945. évi nemzetgyűlési választások előtt megjelent, Mindszenty által fogalmazott püspökkari körlevél üzenetét.
Néhány nap múlva országgyűlési választások lesznek Magyarországon. Köztudott, két politikai tömb között választunk. A katolikus választópolgár számára az Egyház mindig világos eligazítást adott; nemrég mi is közöltünk egy ezzel kapcsolatos, figyelemreméltó írást.
1945-ben más volt a helyzet, mint ma. Magyarországot a szovjet hadsereg szállta meg, s az őszi nemzetgyűlési választásokon csak azok a pártok vehettek részt, amelyeknek a Szövetséges Ellenőrző Bizottság működési engedélyt adott. Szabad választásról tehát szó sem volt, s ebben a helyzetben kellett az Egyháznak orientálnia a híveit.
Országgyűlési választások előtt a magyar katolikus püspöki kar korábban soha nem adott ki körlevelet, a prímás által fogalmazott, s a püspöki kar 1945. október 17-ei konferenciáján elfogadott szöveg tehát a maga nemében unikum. A körlevél kinyomtatása nem ment simán: néhány „keményebb” részt cenzurális okokból törölni kellett, de a lényegi üzenet megmaradt.
1945-ben a legfőbb veszedelem a kommunista párt esetleges térnyerése volt. „A választások tétjét Mindszenty a kereszténységben fenyegetett haza fennmaradásában látta, és a keresztény erkölcsi elveken alapuló társadalmat hirdette meg egyetlen elfogadható útként” – írja Mindszenty monográfusa. [Balogh Margit: Mindszenty József. I. köt. Bp., 2015, 473. p.] A körlevél egyetlen párt mellett sem tette le a voksát, mégis mindenki előtt világos volt, hogy a keresztény-polgári értékrendet képviselő kisgazdapárt az egyetlen politikai erő, amelyre katolikus hívő jó lelkiismerettel szavazhat.
Az 1945-ös körlevél határozottan bírálta az akkori magyarországi viszonyokat – erkölcsi megfontolásokból. „Mindenfelé azt látjuk,”- olvassuk a körlevélben – „hogy vagy az alapvető emberi jogokat vetik meg s a társadalom leghatalmasabb pilléreit, az erkölcsiséget és igazságosságot semmibe veszik, vagy pedig lábbal tipornak azon hagyományokon és azon eszményeken, melyek a szenvedő magyar népet ismét lelki felemelkedésre, a nemességre és áldozatkészségre nevelnék.” A prímás fölsorolta azokat a szomorú jelenségeket, amelyek az akkori közállapotokat uralták, majd ezekkel a szavakkal fejezte be a körlevelet:
„Titeket pedig, Kedves Híveink, felszólítunk, hogy fontoljátok meg szavainkat, s a választás alkalmával adjátok szavazatotokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkra szállani, s képes lesz küzdeni e jelenlegi szomorú állapotok visszaélései ellen. Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől! Könnyebb egyszeri fenyegetést kiállani és elszenvedni, mint rálépni arra az útra, ahová meggondolatlan és lelkiismeretlen emberek csábítani akarják a magyarságot. Az erőszak és a zsarnokság annál nagyobb lesz, minél kevesebb ellenállásra talál. /…./ Magyar édesapa, magyar katolikus édesanya, aki felelősséget érez gyermekei lelki tisztasága, földi és örök boldogsága iránt, nem habozhat a választások előtt. Csak olyan jelöltre adhatja szavazatát, aki emberileg szólva kezességet nyújt, hogy ilyen világ, ilyen szellemiség, ilyen eltévelyedések többé nem ismétlődnek a magyar földön.”
[Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei. I. köt. Esztergom, 1991, 35. p.]
A körlevélnek nagy hatása volt. A hívők örömmel fogadták, a baloldali pártok – különösen a kommunista párt – a választásokba való illetéktelen beavatkozásként „méltatták” a prímás üzenetét. Pedig Mindszenty – ismételjük – nem nevesített egyetlen pártot sem, csupán a szükséges erkölcsi szempontokra hívta föl a hívek figyelmét.
Ma más a helyzet, mint 1945-ben. Nincs már kommunista veszedelem, nincs idegen hadsereg hazánkban, szabad választásokat lehet tartani. Világnézeti szempontból azonban a helyzet bizonyos szempontból hasonló, mint 1945-ben. Ma is van olyan ideológia – nevezzük inkább valláspótléknak -, amelynek fő célpontja a kereszténység, az Egyház. Nevezzük néven: a liberalizmusról van szó. Pontosabban: a neoliberalizmusról. Ez a valláspótlék szavakban toleranciát hirdet, lényege azonban az intolerancia. Ez a valláspótlék a teremtés rendjét támadja, elegendő csak az LMBTQ-ideológiára utalni. Ha Mindszenty élne, ma ugyanúgy kikelne a neoliberális ideológia ellen, mint annak idején a másik, rokon totalitárius eszmerendszer, a kommunizmus ellen. Ha Mindszenty élne, bizonyára világosan megfogalmazná, hogy katolikus hívő nem adhatja voksát olyan pártra, vagy pártszövetségre, amely például támogatja az egyneműek ún. „házasságát”. Zárásul érdemes megfontolnunk Ferenc pápa szavait is, amelyek a néhai prímás gondolataira rímelnek:
„A krízis szavunk görög eredetije rostálást jelent. A szita, a rosta segít megtartani azt, amire szükség van, és elvetni azt, ami már nem kell. Jelenleg, azt hiszem, hogy vagy igent mondunk az összefogás kultúrájára, vagy végünk van. A múlt század totalitárius válaszai – a fasizmus, a nácizmus, a kommunizmus, a liberalizmus – atomizálnak. Olyan korporatív megoldások ezek, amelyeknek egyesítő kirakata mögött csak szervetlen atomhalmazt találunk. A szervesülés a legemberibb feladat.”
[Sergio Rubin-Francesca Ambrogetti: Ferenc pápa. Beszélgetések Jorge Bergoglióval. Bp., Ulpius-ház, 2013, 161-162. p.]
