A családjogi ügyekkel foglalkozó bíróságoknak olyan kérésben kell dönteniük, hogy a béranyától gyermeket vásárló homoszexuális párok utóbb vajon teljesen eltüntethetik-e az anyát a gyermek életéből.
A Daily Telegraph szeptember 9-i száma a Royal Courts of Justice-tól származó információk alapján beszámolt egy jogesetről, ahol egy meleg pár (nevezzük „X” és „Y” néven) meg akarta szegni egy béranyával kötött szerződését, megpróbálva megtiltani, hogy az láthassa biológiai fiát („Z”), akit a párnak eladott.
A vele kötött megállapodás tartalmazta, hogy az anya hathetente láthatja a gyermeket. Ám a pár hirtelen egyoldalúan megszegte ezt a megállapodást, sőt egy alkalommal még a rendőrség kihívásával is fenyegetőzött, amikor az anya az előre megbeszélt látogatásra megjelent a házban.
„X” és „Y” panaszt tett, úgy írva le az anyát („G”), mint aki „destabilizáló kapcsolatot” keres a gyermekkel, megvádolva „G”-t, hogy „túlságosan ragaszkodóvá, nyugtalanná, sírósabbá” teszi a kisfiút”.
Egy oldalról a helyi hatóság támogatta a két „apát” abban, hogy hatálytalanítsák a szülői láthatást és megpróbálják a gyermeket formálisan örökbe fogadni, ami megszüntette volna az anya és a gyermek jogi kapcsolatát.
Más oldalról egy gyermekpszichológus bizonyítékot nyújtott be arra, hogy a két férfi az anya szerep teljes „törlését” akarta elérni. Az örökbefogadási kérelmüket alátámasztó indoklásukban ugyanis „X” és „Y” ténylegesen arra hivatkoztak, hogy „családjukban nincs hely egy anya számára”.
A bíróság előtt azt is állították, hogy ha a gyermek újra látná az anyját, az „zavaró és potenciálisan káros üzenet lenne számára, miszerint a két apja nem elégséges, és a velük alkotott családja hiányos vagy nem kielégítő”.
A bíró figyelembe vette, hogy a gyermek továbbra is látni szeretné az anyját, de kompromisszum létrehozását kísérelte meg: a gyermek továbbra is éljen „X” és „Y” háztartásában, az anya továbbra is találkozhasson a fiával. A bíró azt tanácsolta a feleknek, hogy próbálják meg helyrehozni kapcsolatukat.
Egy családjogi bíróságtól talán valóban azt várható el, hogy valamilyen békés megegyezés létrehozására törekedjen. Ez törvényi elvárás. De amíg ez jogi szempontból követelmény lehet, filozófiai, pszichológiai, politikai és társadalmi szempontból viszont zűrzavaros helyzetet jelent, amely tele van összeférhetetlenséggel, ideológiai ellentmondásokkal, és alkalmatlan kompromisszum teremtésére.
Számos elem okoz itt meglepetést: nem utolsósorban az, hogy nem ismerik fel, hogy az emberi jogok hierarchiájában a gyermeki és magzati jogoknak valahol a csúcs közelében kell lenniük.
Érthető, hogy két homoszexuális férfinak ilyen helyzetben gyakorlatilag érdekében áll az otthoni környezetből nem csak a biológiai anyát, hanem magát az anyaság fogalomkörét is eltávolítani.
De azt már nehéz megérteni, hogy miért nincs a nyilvánosságban hangja annak a társadalmi tudatnak, amely nemcsak azzal van tisztában, hogy evolúciós szempontból milyen erős az anya és gyermeke kötődése, hanem azzal is, milyen fontos, hogy a gyermeknek férfi és női szülője is legyen, mert így könnyebben válik képessé arra, hogy élete során mindkét nemhez kiegyensúlyozottan tudjon kapcsolódni.
Fejlődéslélektani szempontból ez a képesség adja az alapot, amelyen az érzelmi és az emberi fejlődés jelentős része nyugszik.
Meg kell jegyezni, hogy ez az említett béranyasági példa kevésbé rossz esetnek tekinthető, mivel a béranyaság feltételeként mégis lehetővé tett bizonyos mértékű anyai kapcsolattartást. Nagyon sok olyan eset van, amikor soha semmilyen lehetőséget nem engednek arra, hogy a gyermek megismerje vér szerinti szülőjét, nemhogy kapcsolatot tarthasson vele.
Számos alapvető jelentőségű elv felmerül e konkrét eset tényein túl. Mi lesz a társadalommal és a gyermekekkel, ha széttépjük a biológiai szülők és gyermekük közti kötődést?
Az etika azért bizonyul nehéznek, mert hozzátartozik az is, hogy a különböző erkölcsi követelményeket egymással szemben mérlegelje.
Az azonos neműek házassága melletti világi érvek eredetileg főként a meleg párok iránti együttérzésen alapultak, akik sértve érezték magukat. Úgy érezték, hogy ki vannak rekesztve a „normalitás” köréből, amelynek szerintük rájuk is ki kell terjednie, és kiközösítve érezték magukat, mert párkapcsolataik nem kaptak szélesebb társadalmi támogatást.
A jelenlegi elmozdulás a gyermekek fizetett béranyaság révén történő árucikké tétele felé az egyik legbaljósabb és erkölcsileg legproblematikusabb fejlemény, amely a melegházasságot engedélyező törvényt követte. Néhányunk számára úgy tűnik, hogy ennek az etikai oldala furcsa módon nem sok gondot okoz a társadalom szélesebb rétegeinek.
Szinte semmi nyilvános felháborodás vagy aggodalom nem mutatkozott.
Úgy tűnik, az az etikai alapelv került az erkölcsi dobogó legfelső helyére, amely szerint az azonos nemű pároknak a családdá válás boldogságához jogukban áll kereskedelmi és mesterséges módon utánozni azt, amit a heteroszexuális család természetes úton hoz létre.
De filozófiailag nem egyértelmű, hogy bárkinek, vagy bármely párnak „joga” lenne a boldogsághoz, és az meg igazán rendkívülinek tűnik, hogy ilyen esetekben a társadalom nem látszik aggódni azért a jogért, hogy a gyermek számára mindkét biológiai szülő elérhető legyen.
A legkevésbé rossz forgatókönyv az, amikor a vásárló pár – akik közül az egyik a természetes szülő is lehet – legalább lehetővé teszi a gyermek számára, hogy megtudja, ki a másik biológiai szülője.
Ám az új szülőkben mindig ott lapul a félelem, hogy a „természet” felülkerekedhet; a gyermek vágyódhat a távollévő biológiai szülő után, vagy az hiányozhat neki. Ez pedig beárnyékolná a gondos terveket, amelyek a folyamatot az új, biológiailag kevert család erőltetésének strukturált „gondozásának” kereteibe foglalnák.
Amikor a melegházasságot javasolták, kevesen voltak tudatában annak, hogy a házasság heteroszexuális jellegének felszámolásának esetlegesen egyéb következményei is lehetnek.
Az egyik közvetlen következmény az volt, hogy a házasságtörést törölték a válási okok közül, mivel senki sem tudta meghatározni a leszbikus nők közötti szexuális intimitásnak házasságtörést jelentő fokát olyan módon, mint ahogyan a férfi és nő közötti kapcsolatban azt a penetráció jelenti.
De ami még a házasságtörésnek a jogi szabályozásból való törlésénél is rosszabb – bár annak is van jelentősége, mivel rámutat, hogy társadalmilag mi elfogadható, és mi nem -, az az anya és apa szerepének társadalmi újratervezése.
E folyamat eredményeképpen a poszt-keresztény szekularizmus közvetlenül és élesen szembekerül a keresztény hittel és a bibliai üzenettel:
„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet.” Ter 1,27-28
Ez a gyökeresen átalakító folyamat avval kezdődött, hogy számos hatóságnál a születési anyakönyvi kivonatokból elhagyták az anya és az apa szavakat. Tovább fejlődött azzal, hogy bevezették a nemi orientáció (a gender) képlékenységét, mint új társadalmi konstrukciót. Most pedig afelé halad, hogy felszámolja a gyermek jogát mindkét biológiai szülője felfedéséhez, eléréséhez és megismeréséhez.
Kiderült, hogy a gyermekek béranyaságon keresztül történő kereskedelmi forgalomba hozatala és árucikké tétele csak a kezdete volt egy olyan folyamatnak, amely nemcsak az apaság és az anyaság, hanem a korábbi értelemben vett házasság és család értékét, integritását és identitását is felszámolja.
Ha eltávolítjuk a ragasztóanyagot, amely mindent és mindenkit összetart, nem lepődhetünk meg azon, ha szétesnek a dolgok és az emberek.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Catholic Herald
Josefayerbrider
2024. november 29. at 12:15
INRI,
AZ anya az anya. Aki béranya az házasságtörö. Ezeket a házasságtörö nöket az Abrahámi vallások szerint a megkövezés sujtja (sok helyen ma is.) Jezus volt az aki a nöt és férfit egyejoguvá tette. Azzal, hogy a házasság szentsége egyenrangban asirig blldogito közösség egy férfi és egy nö között A gyermekáldás ennek a gyümölcse. Ahol ez lehetséges azt nevezi Jezus háuasságnak. Ahol nem, ott nincs házasság, akármit ls mondanak a toleráns ateista civil-soros
biroságok. Gyermek adoptálās csakis akkor lehetséges, ha jol müködö házasságban élök adoptálnak veszelyztett helyzetü gyeremeket. Ez igy müködik évezredek ota. A zsido és keresztény 10 parancsolat boldogito törvényei szerint. A mi ezen felül van az csak veszekedö nyugtalan élthez, és sirāshoz vezet. Meghozzá minden érintettet. Mikor lesznek mindenegyházmegyében tarskeresö szakemberek a plebaniai szolgálatban? Ala Pál Feri atya? Ezt kell megszervezni. Köszi püspök atya elöre is…Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk. Ennek a neve prevencio=bünmegelözés. Ha ez nincs, akkor csak az utogondozo marad. Az érintett fájdalmak enyhitésére…amik majd itt a földön nem fognak teljesen Isten nélkül elmulni…Ima, mise, szentáldozás, 10 parancsokati prvencio. Sok sikeres munka…ha boldog akarsz lenni.