Megható történet egy árva kisfiúról, aki olyan betlehemet készített, amelyben két baba volt
Keressük ezen a karácsonyon Isten barátságát, aki soha nem okoz csalódást.
Maria Garcia de Fleury hitoktatói diplomával rendelkező venezuelai szociológus, a Coromotói Szűz világapostolátus elnöke. Tőle kaptuk az alábbi igaz történetet, melyet személyesen élt át. Az érdekes anekdotának az a fő üzenete, hogy gondolkodjunk el a születendő kisdeddel való személyes kapcsolatunkról. Következzék Maria Garcia története.
„Meglátogattunk egy árvaházat, melynek Casa Hogar de Niños a neve, Sabaneta városában, el Hatillóban (Caracas közelében, a szerk.). Sok gyermekkel találkoztunk, helyiekkel, és bevándorló gyermekekkel egyaránt. A kicsiknek – mint történetünk főszereplőjének is – gyakran még most is fájnak a korábban elszenvedett verések.
Azért mentünk, hogy elmondjuk nekik Karácsony igaz történetét. Elkezdtünk mesélni Máriáról és Józsefről, arról, hogyan érkeztek Betlehembe, és hogy egy istállóban kellett menedéket találjanak az éjszakai hideg elől, mivel egyetlen fogadóban sem találtak szállást. Elmondtuk, hogyan jött a világra a kis Jézus ott az istállóban, és hogy a jászolban fekve egy öszvér és egy ökör lehelete melengette.
A gyerekek és a személyzet elragadtatott figyelemmel csüngtek szavainkon. Amikor a történet végére értünk, minden gyereknek adtunk három kartonpapírt. Az volt a feladatuk, hogy készítsenek belőlük jászolt. A szalmacsíkokat sárga szalvétából vágták ki, egy régi flanel hálóingből pedig egy kis négyzetet vágtak le takarónak, hogy az melegítse a kis Jézust. Végül kaptak egy barna filcet, amiből kivághatták a kisded figuráját.
Míg serényen dolgoztak, az asztalok mellett figyeltem őket. Egyszer csak egy hatéves kisfiú, Andrew munkáján akadt meg a szemem. A jászolban nem egy gyermek feküdt, hanem kettő! Megkérdeztem Andrew-t: „Mondd, miért van két baba a jászolban?”
Kérdésemre a kisfiú elmesélte nekem az ugyanazt a teljes történetet, amit az imént mi mondtunk nekik, a végét azonban átköltötte: „Amikor Mária a jászolba tette a kis Jézust, Jézus rám nézett, és megkérdezte tőlem, van-e hová mennem. Azt válaszoltam neki, hogy „nincs”, mert sajnos nem ismerem sem apukámat, sem anyukámat, és nincs hova mennem. Erre Jézus azt mondta nekem, hogy vele lehetek, mellette.”
„Azt mondtam Jézusnak, hogy ezt nem tehetem meg, mert nincs ajándékom, amit adhatnék neki. Mégis vele akartam maradni. Egyszer csak eszembe jutott, hogy az is jó ajándék lehet, ha testemmel melengetem. Ezért megkérdeztem: „Jézusom, ha melegséget adok neked, az jó ajándék lenne?” Jézus pedig azt válaszolta: „Ha melegítesz, az lesz a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam.” Így hát bebújtam mellé a jászolba. Jézus pedig rám nézett, és így szólt: „Örökké itt maradhatsz!”
Amikor a kis Andrew története végére ért, szeme csillogott, és potyogtak a könnyei. Találkozott valakivel, aki soha nem hagyja el, aki soha nem bántalmazza. Valakivel, aki biztonságot, szeretetet és bizalmat ad neki. Valakivel, aki egész életében a társa lesz.”
Keressük az idei karácsonyon Isten barátságát, aki soha nem okoz csalódást.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
