Amit egy anya akkor se feledjen, ha nehéz napokat él át

Jézus az ő nyugalmát és békéjét ajánlja fel akkor is, ha úgy érzed, hogy túl sok van a válladon.

Mit csinálsz, ha a gyerekeid teljesen lefárasztanak? Amikor a hangerő emelkedik a házban, ha az iskolások rosszul írják meg a házi feladatukat, amikor a földön hagyják a szennyesüket, vagy amikor a kis drágák inkább egymásnak esnek, mintsem megosztozzanak bármin is?

Hogy érzed magad ilyenkor? Zaklatottan abban reménykedsz, hogy minden megoldódik azzal, hogy mindenkit ágyba dugsz? Elkeseredetten próbálod végighallgatni gyermekeid veszekedését egy kis piros autó miatt? Elcsüggedtél, mert senki nem látott hozzá a mosogatógép kiürítésének? Nyomorultul érzed magad a válladra nehezedő terhek miatt?

Állj meg egy pillanatra, és jussanak eszedbe Jézus szavai: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11, 28)

Igazán? – kérdezheted. – Krisztus fogja kiüríteni a mosógépet? Nem. De gondoltál-e arra a lehetőségre, hogy Ő ott lesz veled, és megadja neked az Ő békéjét?

Gondoltál-e arra, hogy Ő erőt ad a napi munkád elvégzéséhez? Gondoltál már arra, hogy Ő megadja neked az örömét, hogy átformáld magadban a gyermekeidről alkotott képet? Gondoltál-e arra, hogy Ő a szívét adja neked, mellyel szeretheted gyermekeidet?

Amikor Krisztus arra kér, hordozzuk az Ő igáját, az nem azt jelenti, hogy Vele kapcsolatos megpróbáltatásokkal akar elárasztani – éppen ellenkezőleg. Felajánlja, hogy jön és hordozza emberi mivoltodat, hogy megmentsen gyengeségeidtől.

Az iga nem azért van, hogy magához láncoljon, hanem éppen ellenkezőleg, lehetővé teszi, hogy Ő hordozza helyetted a terhet! Vizsgáljuk meg a szó eredetét, és nézzük, mire használták az igát a mezőn, vidéken: az igát, melyet két ökör hordozott, azért készítették, hogy az ökrök segítsék egymást, nehogy az egyik összeessen a másik munkája alatt!

Gondoltál már arra, hogy hívd Őt? Hogy Tőle kérj segítséget a csüggedés és kétely pillanataiban?

Nem kell hosszas imát mondanod, csak pár szót, amit szeretsz, egy kedvenc igét a Szentírásból, vagy egy idézetet egy szenttől. Annyi kell csak, hogy megfogd a kezet, amelyet feléd nyújt, és rátekints arra, Aki mindig rád néz, és csak arra vár, hogy felnézz Reá. Így tanulunk meg Isten gyermekeként viselkedni, a Lélekben élni. Épp úgy, mint a gyermeked, amikor kedves és bátorító tekintetedet keresi, mielőtt elszaladna: ha Krisztus kezébe adod magadat, megízleled az Ő Atya iránti gyermeki szeretetét.

Már nem a saját erődre támaszkodsz, hanem erre az isteni szeretetre. Megtanulod megengedni, hogy Isten rád nézzen. Megtanulod magának Krisztusnak szemével nézni a mindennapi helyzeteket és a gyermekeidet.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia