Megfontolandó szavak a francia iskolarendszerről
Az alábbiakban a franciaországi Katolikus Iskolák Védelmi Társulása (ADEC) elnevezésű francia egyesület 2023. októberi rövid elemzését adjuk közre a francia állami iskolarendszer hiányosságairól, és az oktatási rendszert kiegészítő magániskolák magasabb színvonaláról. Úgy gondoljuk, hogy a cikkben ismertetett jelenségek Franciaországon túl is elgondolkodtatóak.
A francia diákok színvonalának csökkenése szerkezeti torzulásnak tűnik országunkban. A nemzeti oktatásnak ezt el kell ismernie. Egyre több diák már nem csak helyesen írni nem tud, hanem nem is érti, amit olvas, és elszegényedett szókincse korlátozza írásbeli és szóbeli kifejezési készségét.
Mivel minden megszületett gondolat a beszélt anyanyelvvel összefüggésben tökéletesedik ki, nyilvánvaló, hogy az absztrakcióra, az elemzésre és kritikai gondolkodásra való képesség csökken, ha egy tinédzser egy ötéves gyermekhez méltó szókincs használatával küszködik.
Az állam arra irányuló elvárása, hogy a gyerekeket kritikus gondolkodásra és az információk egyszerű megértésére nevelje, kudarcra van ítélve, mivel minden második fiatal nincs birtokában a gondolkodáshoz szükséges eszközöknek.
A Diák (L’Étudiant) elnevezésű magazin újságírója nemrégiben elemezte a jelenséget, megvizsgálva a franciaországi közoktatási rendszer krónikus kudarcának lehetséges okait: a nemzeti oktatási minisztérium szerint 2021-ben a 15 éves diákok (a francia iskolarendszerben a négyéves collège utolsó évének hallgatói) közül 44% az év végére nem sajátította el francia nyelvből az elvárt készségeket, ami 2%-kal több, mint 2015-ben.
Kinek a hibája ez? Több válasz is lehetséges.
A család részéről hibáztathatjuk a képernyők mindent betöltő uralmát: pusztításukat napról napra megállapíthatjuk.
„Megállapíthatjuk a tizenévesek képernyők előtti növekvő elszigeteltségét, amire nincs kompenzáció az olvasásra vagy kulturális programokra való ösztönzés formájában. Az eredmény az alacsonyabb szintű általános tudás, valamint a figyelem és koncentrációs képességek zsugorodása, ami a Balzac regényében szereplő szamárbőr töpörödéséhez hasonlítható”
– mondja Claire Grafion.
Ami az oktatás intézményét illeti, a cikk rámutat a franciaórák számának csökkenésére:
„2022-ben a diákok az általános iskolák alsó (5 évfolyam) és felső (collège, 4 évfolyam) tagozatán összesen 552 francia nyelvórával, azaz két teljes évnyi oktatással kevesebbet kaptak az 1968-as órarendhez képest. A hiányt súlyosbította az osztályok kettéosztásának a megszüntetése, amely jobb minőségű és személyre szabott támogatást tett lehetővé”
– fortyan fel Fanny Capel.
A hiányzó, de nem helyettesített tanárok, illetve a tanári kar egy részének kirívó gyengesége – akiket a jelentkezők kis száma miatt szakmai készségeik hiánya dacára vettek fel – komolyan veszélyeztetik az oktatási rendszer hatékonyságát.
Mindehhez jön még nem csak a tananyag lecsökkentése az iskolai hetet megtöltő politikai és polgári anyagok javára, hanem a tanított tantárgyaknál az elvárási színvonal csökkentése is, azért, hogy ne szegjék kedvét a nehézségekkel küzdő diákok többségének.
Megannyi tényező, amelyek összeadódva maradandó károkat okoznak a közoktatásban, amely az egymást követő miniszterek vissza-visszatérő kijelentései és a tanárok nagy részének őszinte jóindulata ellenére sem hajlandó változtatni a módszereken.
A magániskolák, különösen az állami szerződés nélküliek az egyedüli intézmények, amelyek a hatékonyság és a siker tapasztalata révén értékelhető oktatást ajánlanak. A vallási hagyományok szellemében működő iskolák még egy nemesebb célt is kínálnak: a szülőktől kapott nevelés folytatásaként és tökéletesítéseként a tanulókat Isten gyermekeiként végső céljuk felé kívánják vezetni.
A szerződésen kívüli iskolák térnyerése részben a nemzeti oktatási rendszer masszív strukturális kudarcának az eredménye, másrészt arról is árulkodik, hogy a szülőkben egyre inkább tudatosodik, hogy az oktatási és végső soron szakmai kihívásokkal küzdő állami iskolarendszer már nem képes betölteni a küldetését.
A szerződés nélküli iskolák megbélyegzésével az állam nem lesz jobb. Jobban tenné, ha tanulna a módszereikből. Ehhez azonban le kellene mondania arról az ideológiáról, amely ma a pedagógusok világában és azoknak a hatóságok a szintjén uralkodik, akik eldöntik, hogy milyennek kell lennie a nevelni kívánt polgárnak és embertípusnak.
Fordította: Bárdi Zoltán