A mindennapi élet apró erényei 2.

Hogy bátorítson és megerősítsen minden jóakaratú embert, az Aleteia portál – Chevrot atya nyomdokain haladva – sorozatot indított egy sor apró, mindennapi erényről, melyek kellemessé és felejthetetlenné tehetik a nyarunkat.

Gyűjteményünk bővítését az Aleteia nyomán folytatjuk.

Az őszinteség

Az őszinteséget talán könnyebb bemutatni és megélni, mint a többi kis erényt. Kéz a kézben jár a diszkrécióval. Azt jelenti, hogy csak az igazat akarjuk mondani. Arra is vonatkozik, amit gondolunk, és arra is, amit teszünk. Hogyha egy gyermek zavarba jön, amikor számonkérik, a szülők egyből látják, hogy a gyermek némi szabadosságot enged meg magának az igazmondással szemben. Ez még nem tekinthető súlyos hazugságnak, de már eltérés az igazságtól. A gyerekek gyakran reagálnak így, mert félnek a leszidástól, de néha felnőttek is tudnak így viselkedni. Lényeges, hogy figyeljünk erre, mert az őszintétlenség egyfajta visszaélés a bizalommal. Teret nyithat a komolyabb megtévesztéseknek és a nyílt hazugságoknak.

Persze, ki ne alkalmazott volna már némi túlzást, hogy feldobjon egy történetet? Ha a három éve kifogott ponty évről évre nagyobb lesz Gyula bácsi történeteiben, a sztori egy humorforrássá válik, és bekerülhet a családi legendáriumba. A túlzásra azonban nem szokhatunk rá, és nem rejthetjük el vele az igazságot. Ha lehet, ne hiúságból túlozzunk, hogy magunkat jobb színben tüntessük fel. Arra is vigyázzunk, hogy ne torzítsuk el az igazságot azért, hogy másoknak hízelegjünk. Hízelegni annyi, mint becsapni valakit.

A hallgatás is lehet ellensége az őszinteségnek. Amikor, mondjuk, megkérdeznek minket valamiről, és mi ahelyett, hogy részletekbe menő kielégítő választ adnánk, néha lustaságból, fáradtságból vagy egyszerűen időhiányból leegyszerűsítjük, sematizáljuk a dolgokat. Ez fokozatosan eltávolít minket az igazságtól, és bár elsőre ártalmatlannak tűnik, az a kockázata, hogy elszigetelődünk és eltávolodunk a családtagjainktól. Ha nincs kedvünk mindent elmondani, egy nap talán könnyebb lesz egyáltalán semmit sem elmondani, és ez fokozatosan a hazugsághoz vezet. Az őszinteség összeköti a párokat és a családokat, megteremti a bizalom légkörét, és megnyugtató, támogató közeget biztosít gyermekeknek és szülőknek egyaránt.

A diszkréció

A diszkréció egyrészt abban áll, hogy ne akarjunk mindent tudni, másrészt pedig abban, hogy nem kell mindent elmondanunk. A nyaralás során olyan családtagokkal vagy barátokkal is összefuthatunk, akiket egyébként ritkán látunk. Az egymás iránti érdeklődés kifejezi szeretetünket, de mérsékelni kell a kíváncsiságot, kerülni kell az esetleg tolakodó kérdéseket. Van, aki mindent tudni akar olyan témákról is, amelyek nem tartoznak rá. Barátok közt előfordul, hogy túlságosan személyes témák is felmerülnek. Lehetőleg ne áruljunk el bizalmas dolgokat házastársunkról, gyermekeinkről, olyasmit, amivel esetleg vissza lehetne élni. Teljesen jogos, ha nem válaszolunk az indiszkrétnek tartott kérdésekre, de nekünk is mérsékelni kell kíváncsiságunkat, és témát váltani, ha úgy érezzük, hogy a beszélgetőpartnerünk kezdi kellemetlenül érezni magát.

A diszkrét ember megfontoltan, tapintatosan beszél, nem mond el válogatás nélkül mindent, amit erről-arról megtudott, az esetleg bizalmas információkat. Bölcs ember, aki tud hallgatni. Ne pletykálkodjunk mások rovására. Meg kell vizsgálni, mi igaz és mi hamis abban a történetben, amit el akarunk mondani. Ha nem vagy benne biztos, jobb, ha nem mondod el, és leteszel arról, hogy megnevettess embereket, ha ez az igazság rovására megy.

Végül a diszkréció azt jelenti, hogy nem mondjuk el másoknak azt, ami felesleges fájdalmat okozna nekik. Legyünk jók és ügyeljünk arra, hogy ne bántsunk meg senkit, aki szeret minket, és akit mi szeretünk, még akkor se, ha néha rettenetesen idegesít minket. A diszkréció, az igazság és a jóság egyenlő mértékű tiszteletben tartása nehéz művészet, de fokozatosan megtanulható, különösen, ha őszintén fordulunk felebarátaink felé.

A remény

Furcsának tűnhet itt, a mindennapi apró erények felsorolásában a remény. De bizony a remény nagyon nagy erény, mert célja maga az Isten, aki a mennyek országában lesz örökre velünk. Ez a természetfeletti erény az élet során számos olyan cselekedetünkben nyilvánul meg, amikor az Istenbe vetettük bizalmunkat. 

A remény nem előrejelzés, prognózis, vagy valószínűség-számítás. A szó keresztény értelmében azt jelenti, hogy mindig Istenre bízzuk magunkat, aki irányítja életünk eseményeit, és aki szeret minket. A remény a jövőre vonatkozik, de teljes mértékben jelen idejű. Ahogy az evangélium emlékeztet, Isten nem hívott volna életre, ha nem gondoskodna megélhetésünkről is: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt 6,31-34).

A remény nagy bölcsessége, hogy ne aggódjunk a holnap miatt, inkább törődjünk a mával. A reményünk nem a holnap biztonságán alapul. Sőt, inkább békét ad a mának a bizonytalanságban és lehetővé teszi, hogy nyugalommal végezzük kötelességeinket. A jövőt pedig bízzuk Istenre. Biztonságunk abban a bizonyosságban rejlik, hogy Isten szeret minket. Őbenne remélünk.

A remény és az Istenbe vetett bizalom feloldja a holnaptól való aggodalmat, mely mindig káros és demoralizáló. Az aggodalom előrevetíti és felnagyítja a nehézségeket, de nem szünteti meg azokat. A remény ugyanakkor nem egyenlő a könnyelműséggel. Az aggodalom feláldozza a jelent a jövőért, a könnyelműség pedig a jövőt áldozza fel a jelenért. Bízzuk Istenre a holnapot, Ő jobban tudja, hogy mi a jó nekünk, hiszen azörökké tartó javunkat akarja. A remény megszabadít a félelemtől, és képessé tesz arra, hogy bátrak legyünk. Éljünk hát minden nap reményben, és bízzunk Isten kegyelmében!

Összeállította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia, Aleteia, Aleteia