Illendőség és nyári misék – Az illetlen öltözködés a misén nem kényelmi, hanem lelki probléma
Igen, megint nyár van. A nap teljes erejével süt, a légkondicionálók túlórában működnek, mi pedig kevesebb ruhát viselünk. Ledobjuk a zárt cipőket és pulóvereket, felvesszük a szandálokat, flip-flop papucsokat, rövid nadrágokat, ujjatlan trikókat és a szellős kis ruhákat. Ez rendben is van. Végül is, amikor a hőmérséklet emelkedik, csak az a fontos, hogy valamit megőrizzünk a hűvösségből és a laza, nyugodt nyári érzésünkből. Még fogadok is, hogy a legtöbbünknek van legalább egy pár flip-flop ja és néhány sortnadrágja a szekrényében. Nekem biztosan van.
De felveszed őket a vasárnapi misére? Sajnos, sok katolikus felveszi. Itt San Diegóban egész évben gyönyörű az idő, így túlságosan is gyakori a nagyon is laza öltözet a misén. De a nyár még rosszabb, és nem csak az itt nyaralók jelennek meg úgy a misén, mintha a tengerpartra készülnének. Hanem a plébániai hívek is.
A szentáldozáshoz sorban állók néha úgy néznek ki, mint egy várakozó sor Disneylandben vagy valami labdajáték-meccsen: ott parádéznak a hát nélküli ruhákban, váll- és ujjnélküli topokban, rövidnadrágokban, mélyen kivágott vagy pántnélküli felsőkben és ruhákban, szűk aljakban és nadrágokban, miniszoknyákban és flip-flopokban. És nem csak a nők öltözködnek helytelenül a misére. A férfiakat is ellenőrizni kell. Eleget láttunk már szakadt pólókból, lógó farmerekből, ujjatlan, a fél mellkast szabadon hagyó trikókból, baseball sapkákból, a bütykös lábujjakat láttató szandálokból, úszónadrágokból, bermudákból és szőrös lábakból. Irtóztató.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban mentem a misére nyáron, amikor a hőmérséklet jócskán 35 OC körül volt, és soha nem láttam egyetlen embert sem, aki a templomban a strandöltözethez hasonló ruhákat viselt volna. A templomban a legszebb vasárnapi ruhát kellett viselni. Anyám, a nővérem és én még a legmelegebb vasárnapokon is szép nyári ruhákat viseltünk; apám a hőmérséklettől függetlenül öltönyt és fűzős cipőt vett fel. Rövidnadrágot viselni a templomban hallatlan dolog volt. A templomban nem volt légkondicionálás sem. Túléltük. Őszintén szólva, amikor izzasztóan meleg idő van, nem számít, mennyi ruhát veszel le, akkor is izzasztó hőség marad. A megfelelő könnyű ruházat pontosan ugyanolyan hűvösen tart, mint a trikó és a rövidnadrág. Ezért a „túl meleg van ahhoz, hogy valami mást vegyek fel a templomba, mint egy rövidnadrágot”-féle kifogás nem állja meg a helyét.
A misén való illetlen öltözködés nem kényelmi, hanem lelki probléma, amely egy túlszexualizált kultúrában gyökerezik, aminek divattal kapcsolatos hatásai évtizedek óta leszivárognak a plébániáinkba. Az a mentalitás, miszerint „senkinek semmi köze ahhoz, hogy én mit viselek a misén – Isten úgyis ismeri a szívemet”, csak az alázat hiányát tükrözi és azt, hogy nem is értjük, hogy valójában mi történik a misén. Azt is mutatja, hogy hiányzik belőlünk a mások iránti tisztelet, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy illetlen öltözködésünk a másik nemhez tartozók számára bűnre adhat alkalmat.
Az egyház „az imádság háza, az Eucharisztia ünneplésének és őrzésének helye, ahová egybegyűlik a hívő nép, ahol segítséget és vigasztalást talál az, aki hittel imádja Isten áldozati oltáron értünk fölajánlott és jelenlévő Fiát, Üdvözítőnket” (KEK 1181). A templom nem olyan hely, ahol a kísértés és a bűn kell szétáradjon, ahol megengedhető, hogy a szexuális figyelemelterelés versenyre keljen a mi Urunkkal, aki az Oltáriszentségben jelen van. Amikor a szentmisében az Úr imáját imádkozzuk, ezt mondjuk: „És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”. Miért engedjük tehát, hogy a testi kísértések nyíltan ott legyenek a misén? Miért adunk engedélyt a Legfőbb Gonosznak, hogy szent helyeinken álljon lesben, ártatlan lelkek romlására törekedve?
A szemérmetlen öltözködés a testhez szól, amely, amint Aquinói Szent Tamás mondja, azáltal kísérti meg az embert, hogy elcsalogatja attól, ami jó. A szellem ugyanis a maga részéről mindig a lelki dolgokban gyönyörködne, de a saját akaratát érvényesítő test akadályokat gördít a szellem útjába.
2006-ban egy lelkipásztori levelében John Walter Yanta, amarillói (Texas) püspök arra emlékeztette a híveket, hogy különösen a vasárnapi misékre illendően kell felöltözni: „Sokféleképpen segíthetjük az ördög dolgát, többek között azzal, ahogyan öltözködünk”.
Az évek során volt már olyan élményem, hogy nagyon kellemetlen volt a padban ülnöm, olyan emberek mögött vagy mellett, akiknek nem volt érzékük az illemre, ha az öltözködésről van szó. Egy alkalommal egy olyan család mögött ültem, amelynek „fizikailag érett” tinédzser lánya olyan szűk nadrágot és topot viselt, hogy csodálkoztam, hogyan tud egyáltalán megmozdulni benne. A tekintetekből, amelyek az áldozáshoz járulásakor érték, nyilvánvaló volt, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek ez feltűnt. Úgy látszott, egyik szülője sem vette észre, hogy milyen figyelemben részesül.
Az Egyház nem kötelez bennünket arra, hogy egy bizonyos módon öltözzünk a misére, de az bizonyos, hogy sokszor emlékeztet bennünket a misére való megfelelő felöltözés értékére és fontosságára:
„A szent liturgiára is megfelelően öltözve kell érkeznünk. Keresztényként szerényen kell öltözködnünk, olyan ruhát viselve, amely tükrözi Isten iránti tiszteletünket, és amely kifejezi tiszteletünket a liturgia méltósága és egymás iránt.”
Az Egyesült Államok Püspöki Konferenciájának 2006. évi nyilatkozata Krisztus méltó fogadására való felkészülésről az Eucharisztiában
[A hívők] „magatartásukkal (ruha, testtartás) fejezzék ki azt a tiszteletet, ünnepélyességét és örömöt, mely megfelel annak a pillanatnak, amikor Krisztus a vendégünk lesz.”
KEK 1387
Gyakran félünk foglalkozni az illem kérdésével, mert az évek során sokszor hallottunk olyan mondatokat, mint például „nem akarjuk, hogy bárki is úgy érezze, hogy elítélik, vagy nem szívesen látják őt az istentiszteleti térben”, vagy „ha bármit mondunk az öltözködésről, akkor lehet, hogy nem jönnek többet misére”. Az utóbbi megjegyzéssel kapcsolatban Yanta püspök azt mondta: „Ha valaki kifogást keres [a templomból való kimaradásra], akkor úgyis talál valamit”.
Nem hiszem, hogy minden katolikus templom ajtajában kellene álldogálnia olyan „illemellenőröknek”, mint amilyeneket néhány római templomban láthatunk, amint elküldik az embereket, ha nem tartják be a plébániai öltözködési szabályzatot. Azt sem hiszem, hogy a nőknek úgy kellene a templomba jönniük, mintha egyenesen a A farm, ahol élünk forgatásáról jöttek volna, vagy hogy a férfiaknak szmokingot kellene viselniük a vasárnapi misén. Használjuk csak a józan eszünket, amikor a templomba öltözünk, ennyi az egész. A meleg nyári napokon talán a munkahelyi mindennapos öltözet jó kiindulópont lehet.
„A híveknek napjainkban is, sőt még inkább, mint valaha, alkalmazniuk kell az eszközöket, melyeket az Egyház mindig is ajánlott arra, hogy tiszta életet éljenek: az érzékek és a lélek fegyelmezését, az éberséget és az okosságot a bűnalkalmak elkerülésében és a szemérem megőrzését.”
Persona Humana – A Hittani Kongregáció nyilatkozata szexuáletikai kérdésekben
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Catholic Answers
Teljesen egyetértek a a cikk írójával. Régebben is volt meleg nyáron.
Sajnos a világ nagyon rövid idő alatt elkeserítően megváltozott.
Látott-e már valaki egy esküvön, vagy színházi előadáson, egy ünnepi gyűlésen valakit strandöltözetben, ‘uram bocsá’ “gatyában”? Ugye, nem. Hát egy vasárnapi mise nem nagyobb ünnep az előbbieknél? Valóban, gyerekkoromban a hívek az ünnepi, legszebb ruhában mentek a szentmisére. Ez is a ‘fellazítás’ egyik eredménye. Kb. mintha a cibórium, a kehely vagy az Oltáriszentség tartója közönséges bádogból lenne és a pap egy szakadt farmerben celebrálná a szmisét.
Nagyon tetszik az írás. Köszönet a figyelmeztetésért. Végre valami helyénvaló dolog ebben a világban. Teljesen egyetértek minden szavával. Ezeket a dolgokat igenis el kell várni és be is kell tartani. Köszönet!
Egyetértek az előttem leírtakkal.Szentmisék elött ugynevezett “templomi illemtan” kéne felolvasni ibe az öltözködés viselkedés stb is bele tartozik.Addig olvadnám fel amig nem változik a hozzá állas
INRI,
ferfiak feher ing nyakkandö sötétnadtág cipö és sötét veszte vagy zakoba jöjjenek. A nök ha lehet fehér ünneplöbe. Gyerekekugyanigy. Nagypn jol mutatha az ünnep tartalmát…
Köszönet a cikk közreadásáért. Nagyon időszerű lett a szentmisén illő öltözékben való megjelenés fontosságára figyelmeztetni. Gyerekkoromban tanították meg a szüleim, hogy a templomban Jézussal találkozunk, ezért illő módon kell felöltözni. Ő mindent tud rólunk, azt is, hogy mit takar a ruha, ezért felesleges a hiányos öltözékben magunkat mutogatni, mert azzal csak megbántjuk őt.
1970-ben még nem engedtek be egyik római templomba, mert rövid nadrágban voltam. (autóstoppos egyetemistaként) Néhány évtizeddel később egy misén Triesztben, a pap vicceket mesélt a szószékről, a hívőknek, azok élénk kacagása kíséretében. Mi történt a két időpont között ?
Nálunk a Plébános Atya a templom ajtóra feltűzött két képet…a kifogásolt öltözetekről…áthúzta, és ráírta NO!
Nekem tetszik.
Nagyon egyetértek a fentiekkel .Ezt széles körben kéne terjeszteni.Ugyannyira elszaporodott a fenti cikkben leírt öltözködés hogy mi akiket arra tanítottak a szüleink hogy szépen fel kell öltözni ha templomba megyünk szegyenkezve érezzük magunkat közöttuk
Igen egyetértek gyerekkoromban én is így tanultam. /Térdig érő szoknya válltakaró ruha/ Sajnos ma már a plébánosok nem tanítanak, figyelmeztetnek .