Október 8-9-én a vatikáni Ratzinger Alapítvány és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának szervezésében kétnapos konferenciát tartottak Budapesten „A közép-európai országok társadalmi, gazdasági, spirituális helyzete az Egyház társadalmi tanítási tükrében” címmel, melyre Magyarországról és Európa más országaiból is érkeztek előadók. A kétnapos konferencia első napját a Magyar Tudományos Akadémián, második napját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán rendezték meg. A konferenciát megtisztelte jelenlétével Federico Lombardi, a vatikáni Ratzinger Alapítvány elnöke, Roland Minnerath, dijoni érsek, Veres András, győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is.
Az első napon Erdő Péter bíboros, Roland Minnerath érsek, Hanna Suchocka, Maciej Ziȩba O.P., Fejérdy András, Győrffy Dóra, Josip Jelenic S.J. és Balázs Zoltán előadásait hallgatták meg a jelenlévők. Engem ezen a napon leginkább Hanna Suchocka és Győrffy Dóra előadása fogott meg.
Hanna Suchocka volt lengyel miniszterelnök előadásában II. János Pál pápáról elmélkedett, egy új nemzetközi rendet tudott kialakítani pápasága alatt, ezzel is növelve a Szentszék befolyását. Szent II. János Pál példáján felbuzdulva megerősödtem abban, hogy részt kell vennem nekem is a változásokban, katalizátorrá kell válnom. Tágra kell nyitnom az ajtót Krisztus előtt, és akkor nem a félelem fog uralkodni bennem. Mindenekelőtt azonban lelki megnyitásra van szükség, hiszen a lélek képes új világot teremteni.
Győrffy Dóra „Értékrend és gazdasági fejlődés Közép-Európában” című előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás mekkora csalódást okozott, melynek szubjektív (pl. hamis illúzió, megváltozott referenciaközpont, megszépített múlt) és objektív (pl. átmenet nehézségei, gazdaságpolitikai hibák, közepes jövedelem csapdája) okai is vannak. Majd szólt a gazdaság fellendüléséhez elkerülhetetlen bizalom jelentőségéről, mely nélkül az együttműködés ellehetetlenül, a munkalehetőségek szűkülnek, a versenyképesség és az innováció gyengül.
A nap végén a jelenlévők kérdéseket fogalmazhattak meg az előadásokkal kapcsolatban, illetve megoszthatták gondolataikat. Az egyik hozzászólás Győrffy Dóra fent említett előadásához érkezett. A bizalom latinul fides, ami kötelet jelent, melyet a kereszténység hoz létre leginkább. Jézus is hitt minden apostolban, Júdásban is, bár tudta, hogy elárulja, de nem rúgta ki hamarabb a csapatból – hangsúlyozta a felszólaló.
A második napon Hans Joas, Ft. Maciej Hulas, Stefano Zamagni, Ft. Kránitz Mihály, Baritz Laura O.P., Szőke Péter, Marek Blaza S.J., Ladislav Csontos S.J., Pavel Ambros S.J előadását és Ft. Kuminetz Géza összefoglaló gondolatait hallgatták meg a jelenlévők. Stefano Zamagni, Ft. Kránitz Mihály előadása, és a kerekasztal beszélgetés néhány gondolata érintett meg ezen a napon.
Stefano Zamagni „Hogyan segíthet a közép-európai országok integrációja az Európai Unió intézményeinek felülvizsgálatában?” című előadásában a személység, a demokrácia és a testvériség fogalmait helyezte a hallgatók szeme elé. A személy fogalma kapcsán kiemelte, hogy mennyire fontos ennek használata, mivel az egyén nem egyenlő a személlyel, mert nincsenek meg bizonyos képességei. A személy azonban olyan egyén, mely kapcsolatban áll a többiekkel – közösségben él. A második szekularizáció problémájára hívta fel a figyelmet, mely azt a nézetet vallja, hogy úgy kell élni, mintha a közösség nem létezne. A demokráciának két fajtáját különböztette meg, a deliberatív és a választási demokráciát. Hangsúlyozta, hogy a demokráciában a legfontosabb az, hogy a pozitív emberi jogok megvalósuljanak, melyek segítségével az erőforrások átrendeződnek. A testvériség kapcsán a szolidaritással való különbségét emelte ki. A szolidaritáson mindannyiunknak túl kell haladnunk, ugyanis a kereszténység a testvériséget várja el tőlünk, mely nem lehet anonim. Ennek nagy példája Assisi Szent Ferenc, aki megtérése után a testvériség jegyében segített embertársain: elment hozzájuk, megcsókolta és megetette őket.
Kránitz Mihály atya előadásában a párbeszéd és a misszió fontosságát hangsúlyozta, ugyanis Krisztus erre hívott meg minden keresztényt. A közeledés formája csakis a szeretet szellemében valósulhat meg. „Legyetek mindig készen, hogy mindig megfeleljetek azoknak, akik hitetekről kérdeznek titeket.” (vö. 1Pt 3,15) – zárta előadását a Hittudományi Kar dékánja. A keresztények életútja ugyanis nem lehet tétlen, az Egyház és a világ megújításán kell minduntalan fáradozniuk. A hallgatóság figyelmébe ajánlotta az Utolsó vacsora c. kisfilmet, mely a kor problémáival szembesít.
A kerekasztal beszélgetésen, melyen Szőke Péter, Marek Blaza S.J., Ladislav Csontos S.J., Pavel Ambros S.J. gondolatait hallották a jelenlévők. Ennek során szó esett arról, hogy a béke ellentéte nem a háború, hanem az egocentrizmus. A gazdag és a szegény Lázár evangéliumi példabeszédből kiindulva megerősödtem abban, hogy kapcsolataimban át kell lépnem a küszöböt, mielőtt az szakadékká változna. A társadalomnak ugyanis szüksége van a szakadások befoltozására, még mielőtt azok szakadékká válnak. Szakadékok helyett ugyanis hidakat kell építenünk – nép és nép, ember és ember közötti hidakat.
A konferencia zárásaként felolvasták a nyilatkozatot, melyet az előadók aláírásával ellátva küldtek el Ferenc és XVI. Benedek pápa részére.
