Hat pápa végső nyughelye található a Santa Maria Maggiore-bazilikában; Ferenc pápa szerint ő lesz a következő

Ferenc pápa a héten kijelentette, hogy „már előkészítettek egy helyet” számára a Santa Maria Maggiore-bazilikában, hogy ott temessék el őt, és ne – ahogy az a pápáknál több mint egy évszázada szokás – a Vatikánban.

A Szűz Máriáról elnevezett, néha Havas Boldogasszonyként is emlegetett Santa Maria Maggiore az V. századig visszanyúló gyökereivel a világ egyik leghíresebb katolikus temploma, a Rómában és környékén található négy nagy „pápai bazilika” (basilica maior) egyike.

Ferenc pápa pápasága kezdete óta több mint 100 alkalommal látogatott el a bazilikába, legfőképpen azért, hogy minden nemzetközi útja előtt és után lerója tiszteletét a „Salus Populi Romani” – „Mária, a római nép megmentője” – néven ismert kegykép előtt.

Az alábbiakban bemutatjuk annak a hat pápának a sírját, akiket ebben a templomban temettek el, és akik közül az egyik szent. (Az egyes pápákra vonatkozó információk az 1917-es Katolikus Enciklopédiából származnak, hacsak másképp nem jelezzük).

III. Honorius pápa (1150-1227)

A Cencio Savelli néven született III. Honorius volt az első pápa, akit a 13. században bekövetkezett halála után itt temettek el. A pápává választása előtt a Santa Maggiore-bazilika igazgatásában segédkező papok káptalanjának tagjaként szolgált, a bazilika kanonokja volt és megválasztása előtt más fontos tisztségeket is betöltött.

III. Honorius talán leginkább arról nevezetes, hogy megerősítette Szent Ferenc második „szabályát” – az életszabályzatot, regulát – a szent akkoriban újonnan alakult vallási rendje számára. Elsőként III. Ince hagyott jóvá 1209-ben egy egyszerű szabályzatot az új rend számára, de a Honorius által 1223-ban jóváhagyott „második szabály” az, amelyet a ferencesek ma is követnek.

IV. Miklós pápa (1227–1292)

Girolamo Masci-t 1288-ban választották pápává, ő volt az első ferences, aki ezt a tisztséget betöltötte. Pápaként misszionáriusokat küldött Bulgáriába, Etiópiába, Kínába és a közép-ázsiai tatárokhoz. Ő építtette a később végső nyughelyévé lett Santa Maria Maggiore-bazilika mellett álló palotát.

IV. Miklós 1292-ben megrendelte a szent éjszaka eseményeit bemutató első ismert betlehemes figurákat Assisi Szent Ferenc ihletésére, aki az első élő betlehemet állította az olaszországi Greccióban 1223-ban.

Szent V. Pius pápa (1504-1572)

V. Pius, az egyetlen itt eltemetett szentéletű pápa — bár nem ő az egyetlen szent — 1504-ben született Michele Ghislieri néven, szegény, nemesi származású szülők gyermekeként. Dominikánus volt, aki a szigorú vezeklésről, hosszú órákig tartó imádkozásáról és böjtöléséről volt ismert. 1566. január 7-én választották pápává barátja, Borromeo Szent Károly befolyásos támogatásával.

Pontifikátusa a protestáns reformációra válaszul 1545-63 között tartott tridenti zsinat reformjainak alkalmazására irányult. Pápaként nekilátott a katolikus papság erkölcsi színvonala emelésének, és erőteljesen támogatta a külföldi missziókat. Uralkodása alatt készült el a Tridenti Zsinat katekizmusa.

A sors iróniája, hogy V. Pius 1570-ben új római misekönyvet hirdetett ki, amelyet ma is használnak a tridenti mise, más néven a hagyományos latin mise részeként – amelynek celebrálását Ferenc pápa egész pápasága alatt igyekezett visszaszorítani VI. Pál pápa 1970-es misekönyve javára.

V. Pius, aki Szűz Mária nagy tisztelője volt, megalapította a Rózsafüzér Királynője („Olvasós Boldogasszony”) emléknapot, amelyet minden évben október 7-én ünnepelünk.

V. Sixtus pápa (1521–1590)

Kevés pápa volt olyan nagy hatással magára Róma városára, mint Felice Peretti, V. Sixtus pápa, aki az egyház pénzügyeinek megreformálásán túl az egyház kormányzati struktúrájában is mélyreható változtatásokat eszközölt. Talán a legismertebbek a Róma-szerte végrehajtott hatalmas közműépítési projektjei, köztük a csodálatos utcák építése és egy hatalmas obeliszk áthelyezése a Szent Péter tér közepére. A Santa Maria Maggiore-bazilikában megépítette a betlehemi bölcső kápolnáját, amely állítólag Jézus jászlának ereklyéit tartalmazza.

VIII. Kelemen pápa (1536–1605)

Ippolito Aldobrandinit 1592-ben választották pápává. Állítólag Néri Szent Fülöp volt a gyóntatója 30 éven át.

VIII. Kelemen a korabeli nagy geopolitikai problémák közepette hozott reformjairól ismert, emellett 1598-ban kiadta a latin Vulgata Biblia átdolgozott kiadásait, valamint újra kiadta az egyházi Breviáriumot és Missalet is.

IX. Kelemen pápa (1600–1669)

X. Kelemen, született Giulio Rospigliosi, a legutóbbi pápa, akit a Santa Maria Maggiore-bazilikában temettek el: több mint 350 évvel ezelőtt helyezték itt örök nyugalomra. Kelemen azt kérte, hogy a Santa Maria Maggiore-bazilikában temessék el, csupán egy egyszerű felirattal, de utódja nagy szobrot és emlékművet állított neki a templomban.

Pápává választása után Kelemen állítólag hetente két napon át a gyóntatószékben ült a Szent Péter-bazilikában, és meghallgatott mindenkit, aki nála akart gyónni. Gyakran látogatta a kórházakat, bőkezűen adott alamizsnát a szegényeknek, és ellenállt az akkoriban széles körben elterjedt nepotizmus gyakorlatának.

Talán a legnevezetesebb tette az, hogy 1668-ban boldoggá nyilvánította Limai Szent Rózát, aki később Dél-Amerika első kanonizált szentje lett.

Írta: Jonah McKeown, a Catholic News Agency munkatársa és podcast producere.
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Catholic News Agency