„Ez katasztrófa”: petíció indult a Notre-Dame orgonistáinak kinevezése ellen
A zenei világ képviselőinek idegeit egy meghökkentő kinevezés borzolta fel. Az infochretienne.com arról adott hírt, hogy a párizsi Notre-Dame székesegyház rektora 2024. április 24-én egy sajtóközleményben tudatta, hogy négy „orgonagazda orgonistát” (organiste titulaire) nevez ki a katedrálisba. A tituláris orgonisták feladatai közé nem csak a szentmiséken és más eseményeken nyújtott zenei szolgálat, esetenként akár a kórusvezetés is tartozik, hanem ők a felelősek a plébános által rájuk bízott hangszerért, annak hangolásáért és karbantartásáért, amiről nyilvántartást is kell vezessenek az orgonakészítő műhely számára. Ők gondoskodnak arról is, ha az orgonát vendégművészek rendelkezésére bocsátják, illetve koncertekkel, képzésekkel, idegenvezetésekkel emelik az orgona hírnevét.
A Notre-Dame-ot elpusztító tűzvész után az állandó orgonistákat az újjáépítés idejére gazdasági okokból elbocsátották. Most, hogy a székesegyház december végi megnyitására készülnek, a templom rektora úgy döntött, hogy több régebbi orgonaművészt nem hív vissza. Különösen az váltott ki nagy visszhangot, hogy Philippe Lefebvre-t, a francia orgonaművészet 75 éves meghatározó egyéniségét nem kívánja tovább foglalkoztatni, hanem nyugdíjba küldte.
Petíció indult, amelyet Mgr Ribadeau-Dumas rektornak címezve több mint 3700-an írtak alá, köztük az orgonazene legnagyobbjai. Az aláírók arra kérik a székesegyház rektorát, hogy vonja vissza Philippe Lefebvre nyugdíjazására vonatkozó döntését.
„Miért nem ajánlják fel neki azt, hogy legalább néhány hónapig maradjon még fent a kóruson, hogy kollégáival együtt részt vehessen a székesegyház újranyitási ünnepségén?” – kérdezik a petíció benyújtói. Az idős orgonaművész a Le Parisien beszámolója szerint megalázottnak és megsebzettnek érzi magát.
A felháborodás igazi középpontjában azonban Thibault Fajoles kinevezése áll. A párizsi Zeneakadémia 21 éves diákja még nem szerzett orgonaművészi diplomát, ami megdöbbenti az ágazat ismerőit és féltékenységet ébreszt. „Még ha ígéretes tehetség is lenne, ami eddig még nem derült ki, akkor is érthetetlen, hogy egy “fiatal tehetséget” nevezzenek ki Franciaország legrangosabb posztjára… – mondta az egyik aláíró. – Ez kész katasztrófa. Most az egyszer az orgonavilág egyáltalán nem megosztott. Ezt a választást, úgy tűnik, nem támogatja senki.”
Christophe Mantoue, a párizsi Saint-Séverin templom nagyorgonájának címzetes orgonistája a Le Parisien című lapnak így fogalmazott: „A Louvre igazgatójának sem neveznek ki egy művészettörténet szakos egyetemistát, még ha ígéretesnek is gondolják. Ez igazán érthetetlen.”
Régebben az orgonistákat pályázat útján választották ki, ami nagyobb átláthatóságot garantált, mint az ilyen önkényes választás. Ezeknek a kinevezéseknek világméretű visszhangja volt, mivel Párizs nagyon fontos helyet foglal el az orgonák világában. A világ orgonafővárosának is nevezik, a város több mint 200 hangszerével. A világ minden tájáról fogadnak itt orgonistákat, hogy képezzék magukat.
A maga részéről a rektor úgy véli, hogy Thibault Fajoles már bőségesen bizonyított, és zenei képességei vitathatatlanok. Örül annak, hogy a Notre-Dame nagyorgonája számára egy megfiatalított, rendkívül tehetséges orgonistákból álló csapatot tudott összeállítani.
INRI,
Notre dame orgonistája,
nagyon kényes ügy ez 2024-ben. A Krisztus utáni 9. Századtól kezdték a katolikus templomainkban orgona ze´nével is dícsérni az Urat. Az orgonista egyházzenész egy oriási megtisztelö feladatot látott, lát és fog is ellátni. Mivel az orgonán egy ember zenél, sok a konkurenciája a jóléti társadalomban, mert sokan tanulnak zenélni, nem úgy mint pl. 60-80 évvel ezelött…Akkor volt egy föállású kántor és az teljes fizetésért ellátta a zenei teendöket a plebániáján. Újakat meg már nem vettek fel, amikor azok nyugdijba mentek, vagy meghaltak. Kisebb helyeken pedig a kántor-tanitó zenélt, aki föállásban tanito is volt az egyháznál. Ez mára már a múlté, mert föállású kántor ma már az egyházközségek 99%-ban egyátalán nincsen…Naja, hogy a Párizsi legnagyobb templomban kik, hogyan és miért kántorok-orgonisták az legyen az ö dolguk. Ezen már ne legyen vita és veszekedés a jólétben. Mindensetere a papok döntsenek ebben a kérdésben is. Egy számít, ez a szentmise rovására nem mehet! Adjon az Isten olyan papokat akik a közösség legjobb érdekeit tekintik fö feladatuknak és emelett még a zenei kultúrával se legyenek haragba. Ezt csakis nagy egyéniségek tudják végbevinni. Mert az egyház az egytelen hely, ahol a kritika gátlástalanul zúdúl a papra, majdcsak minden döntése miatt is. Mert ott a hivek a “kuncsaftok” és azt hiszik azt rendelnek amit akarnak és ott balhézhatnak is szabadon (nem úgy mint a munkahelyen ahol viszont kussolnak). Magam többszáz jópapot ismerek a mesterien tud ezzel a jelenséggel is elbánni…Söt jó állandó kántorokat is megbíznak akik a népénekekkel (is) szogálják a közösséget. Istenien szép magyar népénekekkel…amelyk egyben imák is….
Nekem ezzel a témával személyes tapasztalatom is van: A szülöfalumban pl. a pap házvezetönöje kántorkodott is- különösebb zenei tudás nélkül. Amikor a nejem 24 évesen a Bucsi Laszló atya (pesti ferences) és a Tardy Lászlo (budavári karnagy) 4 nyári szemeszteres tanfolyamát elvégezte és kántor oklevelet kapott akart egy kórust szervezni a falunkban. Természetsen “vatikáni valutában” = -Isten fizzesse meg- ben lett vona megfizetve, de még ez sem jöhetett csak ideiglenesen létre. (Egyebként ennél jobb valuta nincs, mivel többszáz csoda történt velünk és 10 gyermekünkkel az elmúlt 44 évben.) Anno a plébink elsö kérdése az volt, hogy fözünk is-e neki, mert a házvazetönöje csak akkor mos-föz-takaritt örá, ha itt nem lesz kórus és csakis ö orgonálhat vasárnaponkét. Na-ja akkor máshol kerestünk kántori állást (és láss csodát találtunk is). Nejem a klaszikusok orgonist´ája és karnagya lett és maradt, mindíg ott ahol erre szükség és igény is volt.
Közben jöttek az1960-as évektöl az új” fitalok zenéi”. Beat=bít= gitáros-mise. Kimondható, hogy csaknem minden zenei igénytöl mentesen “inzultalni és egyben szórakoztatni is akar”-nak vele. Népszerü…a zenét nem ismerök körében. Ilyenkeböl van mindenütt a legtöbb-nagytömeg. A hangeröre azonban vigyazni kell, mert gyakran halláskarosodásig felerösítik. Azonban ennek a divatja is mintha múloban lenne.
Pár hete pl. a75 éves -mi atyánk- pélbink meghírdette, hogy szombat este bít-mise lesz. Nem viccelek, de sokan a fitalok föleg azt kérdezték, hogy “mi az”? Ök a POP kultúrát ismerik inkább- mondták sokan, ami egyébként ugyanaz.
Kiss´e olyan ez, mint a Postmodern=modern-utáni építészet.
Mivel az épitészet a megfagyott zene. Idézet: Friedrich Schlegel-töl.
Mindenesetre megnyugtató, hogy az 1968-2010 közötti “modern utáni” müve´szetek és zene után is jön valami új. Ugyanis azelötti zenei és müvészeti iárányzatokat 1900-ol többnyire “MODERN- nek=mai korszerüség” -nek nevezték. Ugye látszik, hogy ez csak játék a szavakkal?
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk. Ami örök és örökké fejlödö az az Isten felé tart, aki az abszolut boldogság, müvészet, lét, öröm, szeretet, szerelem, jóság szépség, bölcs derékség…akit követni érdemes a vasárnapi szentáldozásban is… amen..