„Krisztusért meghalni – annyi, mint örökké élni” – Boldog Romzsa Tódor emléknapjára

Szent II. János Pál pápa húsz évvel ezelőtt Ukrajnába látogatott. Június 27-én, a korabeli beszámolók szerint, közel egymillió hívő részvételével a lembergi lóversenypályán, a pápa jelenlétében, görög katolikus misét celebrált Lubomir Husar bíboros, ukrán nagyérsek. Ekkor került sor, több vértanú mellett, Romzsa Tódor kárpátaljai görög katolikus püspök boldoggá avatására. A Szentatya beszédében magyarul köszöntötte a magyar híveket. „Romzsa Tódor élete és példája adjon erőt mindannyiunk számára” – mondta. De ki is volt a fiatalon megölt Romzsa Tódor, akit immár húsz éve a boldogok sorában tisztelünk?

Romzsa Tódor 1911. április 14-én született Nagybocskón, mely akkor még Magyarországhoz, az első világháború után azonban az akkor létrejött Csehszlovákiához tartozott. (Kárpátalja a trianoni diktátum után Csehszlovákia része lett, a második világháború végén szállta meg s kebelezte be a Szovjetunió.) Az érettségi után felvételt nyert az ungvári szemináriumba; a szeminárium vezetőinek javaslatára püspöke Rómába küldte tanulni. 1936 karácsonyán szentelték pappá Rómában, primíciája másnap volt a Szent Pál bazilikában. Papi jelmondatát a 116. zsoltárból választotta:

„Uram, a Te szolgád vagyok, szolgálódnak fia.”

(116, 16).

1937 nyarán tért haza. Püspöke Berezna és Alsóbisztra parochiáit bízta rá. A következő évben még vissza akart térni Rómába, hogy megvédje doktori disszertációját, de a történelem közbeszólt: a katonai mozgósítás őt is érintette, behívták katonának, a második bécsi döntés következtében pedig addigi útlevele érvényét vesztette. Romzsa Tódor hamarosan az ungvári szeminárium filozófia tanára és spirituálisa lett. 1943 tavaszán Sztojka Sándor püspök váratlanul, igen fiatalon meghalt (53 éves volt), s a Szentszék Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspököt nevezte ki a munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátorának. Amikor a szovjet csapatok már a Kárpátok közelében voltak, XII. Pius pápa – fölkészülve a közelgő megszállásra – Romzsa Tódort nevezte ki Dudás Miklós segédpüspökévé, akit nyolc nappal később az ungvári székesegyházban Dudás szentelt püspökké a szatmári és a kassai püspök segédletével. Romzsa Tódor püspöki jelmondatát is a Zsoltárok könyvéből vette, a 18. zsoltárból: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam.”

Amikor Romzsa Tódor Rómában tanult, misszionáriusnak készült Oroszországba, ezért is lett hallgatója – püspöke engedélyével – a Russzikum Keleti Katolikus Intézetnek. 1939-ben, az intézet rektorának küldött levelében írta: „Krisztusért meghalni – annyi, mint örökké élni.” Nyolc évvel később mártírhalálával hitelesítette ezeket a szavakat.

A szovjet megszállás után megnehezült Romzsa püspök élete. A szovjetek, köztudott, elhatározták a görögkatolikus egyház fölszámolását, a pravoszláviába való „beolvasztását”. Volt azonban egy nagy akadály – maga a püspök. El kellett távolítani az akadályt.

1947. október 27-én Beregszőlős templomát szentelte föl a püspök, utána pedig kíséretével lovaskocsin indult vissza székhelyére. Amikor kiértek a faluból, egy katonai teherautó hátulról belerohant a lovaskocsiba, ami szétesett, az utasai pedig az útra zuhantak. A teherautón utazók vasdorongokkal estek neki a püspöknek és egyik papjának, Romzsa kíséretének többi tagja viszont el tudott menekülni a falu felé – segítségért. A támadók a menekülők nyomába eredtek, a másik falu irányából pedig épp akkor ért a „baleset” helyszínére a postát szállító teherautó, amely aztán a munkácsi városi kórházba vitte a sebesülteket. Romzsa Tódor komoly sérüléseket szenvedett, állkapcsát eltörték, lábán is sérülések voltak. A műtét után a kórház főnővére Romzsa püspök ágya mellett maradt, nem hagyta magára.

A megrendezett baleset másnapján a kórház Berman nevű főorvosának utasítására felvettek egy fiatal lányt ápolónak. Odárka nővérnek az volt a feladata, hogy megölje a püspököt. Amikor a főnővér a püspök unszolására október 31-én éjszaka elment kicsit pihenni, s Berman főorvos a többi nővért beteglátogatásra küldte más kórtermekbe – Romzsa Tódor egyedül maradt. Ekkor lépett akcióba a főorvos és Odárka. Mikor a nővérek visszatértek, a püspök már halott volt, arca megkékült. Az akkori hivatalos jelentés szerint a püspök agyvérzést kapott – ma már tudjuk, megmérgezték. A kommunizmus bukása után nyilvánosságra került levéltári iratok bizonyították, hogy a gyilkosságra a parancsot személyesen Nyikita Sz. Hruscsov, az ukrán kommunista párt akkori első embere, Sztálin hűséges „tanítványa” és utóda adta ki. [Bendász István – Bendász Dániel: Helytállás és tanúságtétel. A munkácsi görög katolikus egyházmegye hitvalló és meghurcolt papjai. Bp., 2014, 356. o.]

Romzsa Tódort 1947. november negyedikén temették, az ungvári székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. De a hatalom még holtában sem kímélte: amikor másfél évvel később a székesegyházat átadták a pravoszláv egyháznak, híre ment, hogy a KGB emberei a püspök koporsóját ismeretlen helyre vitték. Közel fél évszázad múltán, 1998 nyarán bukkant a püspök földi maradványaira a munkácsi egyházmegye egyik papja. A Budapesten elvégzett vizsgálat igazolta, hogy valóban a mártír püspök földi maradványai kerültek elő.

Közel húsz éve tértek vissza Ungvárra a mártír püspök ereklyéi. 2003. június 27-én érkezett az ukrán-szlovák határra a Romzsa Tódor földi maradványait szállító autó, s az ereklyéket a hívek a határtól gyalog kísérték Ungvárra. Boldog Romzsa Tódort az ungvári székesegyházban, a Kálvária-oltár alatt helyezték örök nyugalomra.

Hat évvel ezelőtt a kárpátaljai egyházüldözésről és boldog Romzsa Tódor életéről közel egy órás film készült, amelyet minden érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlunk.