Kölni Szent Heribert: A császár hű tanácsadójából a szegények alázatos pásztora – Szentek élete
Kölni Szent Heribert – érsek
* Worms, 970 körül + Köln, 1021. március 16.
Wormsban született 970 körül.
Heribert, magyar nevén Geréb III. Ottó császár (983-1002) leghívebb barátja, legbefolyásosabb tanácsadója és kancellárja volt. A császár, akinek mintaképe volt Nagy Károly, birodalmát keresztény birodalommá akarta tenni, amelyben a császár és a pápa együttesen uralkodik. A fiatal uralkodó ókori mintaképeket is állított maga elé; Rómát az Aventinuson levő rezidenciával együtt új birodalma középpontjának tekintette.
995-ben visszautasította a würzburgi püspökséget testvére, Henrik javára.
Amikor másodszor is felajánlották neki a püspöki széket, Heribert világi pályafutása tetőpontján állt. 997-ben együtt volt a császárral második római útján, amikor a kölni érsekség megüresedett, és a káptalan választása rá esett. Követte a hívást, elhagyta a császári udvart, és a tél közepén Kölnbe utazott. December 25-én szentelték püspökké.
Ezután megpróbált ereje szerint beilleszkedni új tevékenységi körébe. Főkancellár maradt ugyan, fő gondja azonban ettől kezdve az érsekségére irányult.
Két évvel később a császár magához hívta Itáliába. Heribert januárban érkezett meg Paternóba, még éppen idejében, hogy átvehesse a császár végakaratát, és mellette lehessen halála órájában. A birodalmi jelvényekkel és az uralkodó holttestével együtt visszaindult Németországba. A császár földi maradványait Aachenbe vitte, és húsvét vasárnapján ünnepélyesen eltemette.
A következő időkben azonban távol maradt a politikától.
Annál inkább tevékenykedett egyházmegyéje érdekében. Legfőbb terve, amely még III. Ottó életében megfogalmazást nyert: egy bencés apátság alapítása, a Köln melletti Deutzban valósult meg. Az apátság birodalmi javakkal történt gazdag ellátása az elhunyt császár végrendelkezése volt, s ezt Heribert hűségesen teljesítette is. Saját birtokából is adományozott a deutzi templomnak, melyet 1019. májusában szentelték fel. Deutz volt Heribert életműve, amelyhez mindig különleges szeretet kötötte, anélkül, hogy püspökségének más templomait elhanyagolta volna. Gazdag alapítványokat köszönhet neki, Werden és a kölni nagy Szent Márton-apátság.
Heribert tudományos érdeklődéséről csak néhány, neki ajánlott írás tanúskodik. Egy gorzei szerzetes, Albinus neki ajánlotta az Antikrisztusról szóló művét, a remete Alkuin az erényekről és bűnökről szóló kis könyvét. Személyes jámborsága és szigorú egyházias érzülete mintaképül szolgált kortársainak; különösen a szegények és betegek iránti gondoskodását magasztalták: gyakran maga kereste fel őket, hogy ínségüket enyhítse. Egyházmegyéjében tett látogató útjai alkalmával rendszeresen tájékozódott minden plébániáról és kolostorról, a papság és a rábízott nép fegyelméről. Egyik vizitációs útja alkalmával súlyosan megbetegedett. A szentségek vétele után hajón vitték Kölnbe, ahol 1021. március 16-án meghalt. Kívánságára Deutzban temették el. Sírjánál számos csoda történt.
