Vallás a munkahelyen: két, egymástól egyre inkább különböző valóság

A friss hírek jól mutatják, hogy a vallásosság jelenlegi helye a francia társadalomban vita tárgya. A vállalkozás nincs hermetikusan elzárva attól, ami a környezetét érinti, ezért nem meglepő, hogy a vallás helye a munka világában is megkérdőjeleződik.

A Montaigne Intézet a Munkahelyi Vallásfigyelő Intézettel (OFRE) együttműködve 2019-ben „Vallás a munkahelyen: hit a párbeszédben” címmel felmérést készített a vallási események jelenlétéről a munkahelyi viszonyok között, valamint arról, hogy ez hogyan befolyásolja a vezetői tevékenységet. A felmérésből nyilvánvalóan kiderül, hogy a munkahelyeken a vallást illetően két, egymástól egyre inkább elkülönülő valóság létezik.

A munkaidővel kapcsolatos kérések

A Montaigne Intézet és az OFRE felmérésére választ adó személyek 70%-a rendszeresen (naponta, hetente, havonta) vagy alkalmanként (háromhavonta vagy évente többször) találkozik vallási eseményekkel a munkahelyén. Ez a szám az elmúlt évek viszonylatában enyhe emelkedést mutat.

A leggyakoribb vallási események a munkaidővel kapcsolatos kérések, amelyek a munkaidő változtatására, a munkabeosztásra, szabadságolásra, eltávozásra stb. vonatkoznak. Ezek a munkahelyi jelenlétre és a munkaidőre vonatkozó kérések tették ki a vallással kapcsolatos tények közel egyharmadát. A vallási jelképek látható viselése az esetek számának valamivel több mint egynegyedét képviseli. A harmadik leggyakoribb eset pedig a munkaszünetek alatti egyéni imagyakorlat.

Ennek a három leggyakoribb eseménytípusnak a közös jellemzője, hogy nem kérdőjelezik meg közvetlenül a munka megszervezését, a munkarendet. Nem ez a helyzet viszont más megfigyelt mozzanatoknál, mint például a munkaidő alatti imáknál (7%), a nőkkel történő együttműködés (6%), a női vezetők általi irányítás (2%) vagy akár a nőkkel való kézfogás (5%) elutasítása vonatkozásában, a hittérítő tevékenységgel (2%) vagy bizonyos feladatok megtagadásával (5%) kapcsolatban. Az utóbbi cselekedetek elenyészőek, de az előző három típussal ellentétben (munkaidő-beosztás, vallási jelképek viselése, munkaszünet alatti imák)  közvetlenül kérdőjelezik meg a munkaszervezést, a munkavégzést, és/vagy a személyes szakmai együttműködést. Az ilyen esetek nagy többsége az iszlámhoz kötődik.

A felmérés során megkérdezett személyek több mint 80%-a nem, vagy csak nagyon ritkán vett észre a munkahelyi környezetében megkülönböztetésre utaló helyzetet. Közel 9% alkalmanként, és valamivel több mint 10% látott rendszeresen ilyesmit. A leggyakrabban előforduló megkülönböztetések, amivel a megkérdezett személyek találkoztak, a munkafelvételhez, az előléptetésekhez, a felelős beosztások elosztásához, és a közösségi élethez (pld. étkezésre, pohár italra történő meghívásokhoz) kötődtek. Ezen túlmenően, mint azt az alábbi grafikon is mutatja, a válaszadók csoportjai között jelentős különbségek vannak a vallásuk szerint. A grafikon szerint az összesített, illetve a protestánsokra és a muzulmánokra vonatkozó adatok közül a diszkriminácós helyzetek gyakorisága ez utóbbiak körében a legmagasabb.

Valamivel több mint minden második eset (54%) igényli a vezetőség beavatkozását, ami az esetek 19%-ban feszültséggel jár és konfliktusokban nyilvánul meg. Ez a két szám a megelőző esztendőkhöz képest kissé emelkedőben van.

A vallás ügyének egyre jobb kezelése

Az érintett francia vállalkozások túlnyomó többségénél a vallás a munkahelyen kevés problémát jelent. A vallási jelenségek kevés működési zavart, valamint kevés feszültséget és konfliktust okoznak. A gyakorló hívő alkalmazottak részéről az a legelterjedtebb viselkedés, hogy a vallásosságukat csak a szervezeti működés határán kívül mutatják ki. A távollétre vagy a munkarend-változtatásra vonatkozó kérésüknek nem adnak rendszeresen vallási indoklást, és ha imádkoznak is a munkahelyen, azt diszkréten, munkaszüneteikben teszik. Még az iszlám fejkendő viselése is – ami nagyon érzékeny kérdés Franciaországban, amint azt a jelenlegi viták is mutatják -, csak ritkán jelent munkahelyi problémát. Az iszlám fejkendőt viselő muszlim nők ritkán utasítják el, hogy levegyék azt, ha a vezetőség erre kéri őket.

Legtöbbször, amikor a vezetőség közbelép egy vallási vonatkozással rendelkező helyzetben, a munkára összpontosít, és a vallást mellékes szempontként kezeli. A döntéseket például egy távollét engedélyezése vagy elutasítása ügyében, a munkára és nem pedig a kérelem vallási indokára tekintettel hozzák meg. A vezetők a vallásra nem mint olyanra vannak tekintettel, hanem mint a munkavállaló személy egyik jellemző jegyére. Mindenekelőtt a pragmatikus megközelítést alkalmazzák.

A munkavállalók ritkán követelőzőek, főként a magán és szakmai életük összehangolására törekednek. Egyértelműen előnyben részesítik a munkát, és keresik a szakmaiságuk és val­lásosságuk összekapcsolásának a módját.

A munkavállalók és a vezetők tudják, hogy a vállalatuk vonatkozásában mi elfogadható és mi nem. Ez a tudás a tapasztalatból tanulás eredménye. A francia vállalkozások kisebb részénél, amelyek száma azonban évről évre gyarapodik, ez olyan eszközök bevezetését eredményezi, mint a munkahelyi vallásgyakorlásról szóló útmutatók, megállapodások, belső szabályzatok előírásai, valamint a vezetők és alkalmazottak számára szervezett képzési programok.

Természetesen lehetnek itt is súrlódások és frusztrációk, de bénító helyzetek ritkán fordulnak elő. Legtöbbször a vita nyitva marad. Az uralkodó elv a helyi megállapodások kialakítása, amelyekkel megőrizhető a vállalkozás zavartalan működése és a vallásszabadság.

Amikor a kérések követelésekké válnak

A francia vállalkozások egy kisebb részénél egészen más a helyzet. A vallás ezeknél nagyon is jelen van – bizonyos munkahelyeken pedig folyamatosan és nagyon sokféle ügyben. Az ilyen helyeken összpontosulnak azok az incidensek, amelyek megkérdőjelezik a munkaszervezést és a munkavégzést, vagy személyek ellen irányulnak. A leggyakrabb eseteken túlmenően (szabadidő kérése, vallási jelképek viselése, ima a munkaszünetekben) megtaláljuk itt a feladatok elvégzésének elutasítását, a nőkkel közös vagy nők felügyelete alatti munkavégzésnek, a nem azonos vallásúakkal történő munkavégzésnek a megtagadását, a munkaidő alatti, olykor csoportos imádkozást, stb. Ezekben a helyzetekben a legszembetűnőbb az alkalmazottak és a vezetők hozzáállásának megváltozása.

A munkavállalók részéről a kérések követelésekké válnak. Követeléseiket a leggyakrabban csoportosan nyilvánítják ki. A vallásra és a vallásgyakorlásra úgy tekintenek, mint ami elsőbbséget élvez a munkával szemben. Már nem az a kérdés, hogyan próbálják összeegyeztetni a szakmaiságot a vallásossággal, hanem az, hogy a munkaszervezésben és munkavégzés során figyelembe kell venni a vallásgyakorlás kényszerítő parancsait.

A gyakorló hívők nem haboznak nyomást gyakorolni azokra a hitüket nem gyakorló munkavégzőkre, akikről úgy gondolják, hogy nekik is gyakorló hívőknek kellene lenniük, például az etnikai származásuk miatt. Egyesek nem haboznak nyíltan megkülönböztetést alkalmazni bizonyos embercsoportokkal, különösen a nőkkel szemben. Kívánságaikat nem kérés formájában fejtik ki, helyet engedve ezzel a megbeszélésnek, hanem erőből akarják őket a vezetőség torkán lenyomni.

A maguk részéről a vezetők az eseményeket már nem tekintik a munkavállalók személyéhez kötődő vallásosság kifejeződésének. Közvetlen vallási cselekedetnek, és a munkahelyen nem kívánatosnak minősítik azokat. A vallást a működési zavarok és a konfliktusok forrásának tekintik, amelynek nincs helye a vállalatnál. Többé már nem arról van szó, hogy megbeszéléssel kell elérni helyi megállapodásokat, hanem hogy fel kell lépni a nemkívánatosnak ítélt viselkedés ellen.

Meglepő módon, helyszíni felméréseink során megállapítottuk, hogy az ilyen típusú helyzetek által leginkább érintett vállalatoknál az igazgatóság gyakran lekicsinylően beszél róluk. A közvetlen vezetők viszont a maguk részéről gyakran elmondják, hogy hiányolják a támogatást, és problémát okoz számukra, hogy felhívják nehéz helyzetükre a feletteseik figyelmét.

Két veszély

A munkahelyi vallásosság tekintetében Franciaországban nincs valódi folyamatosság. A helyzetek, személyek és viselkedések nagy többsége nem okoz problémát. A munkaszervezésnek és a vallásgyakorlatnak az összeegyeztetése intelligens, gyakorlatias és békés módon történik.

A peremterületeken azonban valósak a problémák, a konfrontáció és az intolerancia logikáját követik. A vállalatokra két veszély leselkedik. Az első az, hogy csak azt veszik figyelembe, ami jól megy, de tagadják annak fontosságát, ami kihívást jelent a konfliktusos helyzetekben. Ezek ugyan kisebbségben vannak, de nem jelentéktelenek. Megkövetelik a közös munka és az együttélés elveinek a védelmét. Ehhez pedig az kell, hogy a vállalatvezetőknek legyen bátorságuk fellépni az elfogadhatatlannal szemben. A második veszély, hogy csak a feszültségeket veszik figyelembe, és mindenre, ami összefügg a vallásossággal, a működésképtelenség és a nemkívánatos események forrásaként tekintenek, ezzel pedig azt kockáztatják, hogy még több megbélyegzést és frusztrációt keltenek.

Írta: Lionel Honoré, a Nyugat-bretagne-i Egyetem professzora
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Info Chrétienne