Traditionis custodes: további szabályozás jelent meg

Válaszként a Traditionis custodes kezdetű motu proprio vonatkozásában felmerült kérdésekre, a Vatikán december 18-án, szombaton további szigorú irányelveket adott ki a hagyományos latin mise celebrálásával kapcsolatban.

A magyarázó dokumentumot, amely betiltja a II. vatikáni zsinat előtti római misekönyvek szerinti bérmálásokat és felszenteléseket, december 18-án tették közzé Ferenc pápa jóváhagyásával – közölte az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció.

A Traditionis custodes kezdetű motu propriót július 16-án adták ki. Benne Ferenc pápa átfogó korlátozásokat vezetett be azon misék vonatkozásában, amelyeket az 1962-es Római Misekönyv alapján celebrálnak. Ezeket különféle neveken ismerjük: a római rítus rendkívüli formájaként, tridenti miseként vagy hagyományos latin miseként. (A dokumentumról további magyarázatokat itt olvashat.)

Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek egy apostoli levelet (Summorum Pontificum) adott ki 2007-ben, amely elismerte minden papnak a jogát arra, hogy az 1962-es, latin nyelvű Római Misekönyv alapján misézzen.

A szent liturgiával kapcsolatos ügyekért felelős vatikáni hivatal, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció közölte, hogy “több megkeresést kapott”, amelyben a Traditionis custodes helyes alkalmazásának tisztázását kérték.

A kongregáció december 18-án közzétette a “responsa ad dubia” (“válaszok a kételyekre”) című dokumentumot. Ebben egyszavas – igenlő vagy nemleges – válaszok olvashatók 11 konkrét kérdésre, rövid magyarázat kíséretében.

Arthur Roche érsek, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa a püspöki konferenciák elnökeinek írt levelében úgy fogalmazott, hogy az új korlátozások elsődleges célja az egyházi közösség előmozdítása.

Az egyházi közösség – mint mondta – abban fejeződik ki, hogy a II. vatikáni zsinat dekrétumainak megfelelően kihirdetett liturgikus könyveket a római rítus szerinti imádkozás „egyetlen kifejezőiként” ismerjük el.

„Ebben az irányban kívánunk haladni, és az itt közzétett válaszoknak ez az értelme” – mondta Roche.

Az egyik válaszban az istentiszteleti kongregáció azt írta, hogy a Traditionis custodes szerint a szentségeket nem lehet a II. vatikáni zsinat reformjai előtt kihirdetett Rituale Romanum és Pontificale Romanum liturgikus könyvek alapján celebrálni.

A Pontificale Romanum az általában a püspökök által végzett rítusokat és szertartásokat tartalmazza, míg a Rituale Romanum az egyik olyan hivatalos szertartáskönyv, amelyet a pap vagy diakónus azokhoz a rítusokhoz használ, amelyek nem találhatók meg a miséhez használatos Római Misekönyvben.

A vatikáni kongregáció tisztázta, hogy az egyházmegyés püspök „csak azoknak a kánonjogilag felállított személyes plébániáknak az esetében” adhat engedélyt a Rituale Romanum 1952-es kiadásának használatára – de a Pontificale Romanum használatára nem –, „amelyek a Traditionis custodes kezdetű motu proprio rendelkezéseivel összhangban celebrálnak misét az 1962-es Missale Romanum-ot [Római Misekönyv] használva.

Ennek a korlátozásnak az a célja, hogy “a teljes római rítusú egyházban újból egyetlen és azonos imádság jöjjön létre, amely kifejezi annak egységét ” – közölte a liturgiai hivatal.

„E rendelkezések végrehajtása során ügyelni kell arra, hogy segítséget nyújtsunk mindazoknak, akikben meggyökerezett a korábbi celebrálási forma, és rávezessük őket, hogy teljes mértékben megértsék az azon rituális formában való ünneplés értékét, amelyet a II. vatikáni zsinat reformja biztosított nekünk” – áll a dokumentumban.

„Ehhez megfelelő képzésre van szükség, amely lehetővé teszi annak felfedezését, hogyan tanúskodik a megreformált liturgia a változatlan hitről, hogyan fejezi ki a megújult egyháztant, és hogyan válik a keresztény lelkiség elsődleges forrásává”.

Az egyik változás, amelyet Ferenc pápa motu propriója a hagyományos latin misével kapcsolatban bevezetett, az volt, hogy azt kizárólag nem plébániai templomokban, oratóriumokban vagy kápolnákban szabad celebrálni.

A Vatikán szombaton közölte, hogy ez alól a kötelező előírás alól a püspökök felmentést kérhetnek az Istentiszteleti Kongregációtól, “ha megállapítást nyer, hogy nem lehetséges más templom, oratórium vagy kápolna használata”.

A kongregáció úgy folytatta, hogy ha egy közösség megkapja a felmentést, hogy a hagyományos latin misét egy plébánián celebrálhassa, „az ilyen misecelebrálást nem szabad a plébániai miserendben szerepeltetni, mivel azon csak azok a hívek vannak jelen, akik az említett csoport tagjai”, és „nem szabad egy időben tartani a plébániai közösség egyéb lelkipásztori tevékenységeivel”.

„Természetszerűleg, mihelyt más helyszín is rendelkezésre áll, ezt az engedélyt visszavonják” – közölte a liturgiai hivatal.

A dokumentum azt is kifejtette, hogy mi a rendelkezés oka, miszerint a hagyományos latin misét nem lehet plébániatemplomokban celebrálni. Ez a rendelkezés „annak nyomatékosítására szolgál, hogy az Eucharisztia korábbi rítus szerinti ünneplése egy ezekre a csoportokra korlátozott engedmény, és nem része a plébániai közösség szokásos életének”.

„Ezek a rendelkezések nem célozzák a korábbi ünneplési formához ragaszkodó hívek marginalizálását. Csak emlékeztetni akarják őket arra, hogy ez egy, az ő javukra tett engedmény, (figyelemmel a római rítus egyetlen lex orandijának [imádsági törvényének] közös használatára), nem pedig alkalom a korábbi rítus népszerűsítésére” – tette hozzá a magyarázat.

Egy másik válasz azt hangsúlyozta, hogy a hagyományos latin miséken „lehetséges az olvasmányokhoz a Biblia teljes szövegét használni”.

A dokumentum szerint „a Traditionis custodes kimondja, hogy az olvasmányokat a helyi népnyelven kell felolvasni, a Szentírás liturgikus használatra szánt és az érintett püspöki konferenciák által jóváhagyott fordításainak felhasználásával”.

Továbbá: „Nem adható ki olyan helyi nyelven készült olvasmányoskönyv, amely az előző rítus olvasmányciklusát reprodukálja”.

A püspöki konferenciák elnökeihez intézett levelében Roche prefektus azt írta, hogy a liturgia terén folyamatos képzésre van szükség mind a papok, mind a világi katolikusok számára.

„Lelkipásztorként nem szabad terméketlen vitákba bocsátkoznunk, amelyek csak megosztottságot teremtenek, és amelyekben magát a szertartást gyakran ideológiai szempontok befolyásolják” – mondta.

„Ehelyett sokkal inkább arra vagyunk mindannyian hivatottak, hogy újra felfedezzük a liturgikus reform értékét, megőrizve az onnan kapott rítus igazságát és szépségét” – mondta.

“Tisztában vagyunk azzal, hogy ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség van mind a papok, mind a világi hívek megújult és folyamatos liturgiai képzésére”.

Az új irányelvek magyarázatokat tartalmaznak bizonyos olyan előírásokhoz is, amelyek a hagyományos latin miséket celebráló papokra és az őket segítő ministránsokra vonatkoznak.

Az egyházmegyés püspöknek engedélyt kell kérnie a Vatikántól, hogy a Traditionis custodes kiadása után felszentelt papoknak engedélyezze az 1962-es Római Misekönyv szerinti celebrálást.

A diakónusoknak és a hagyományos latin nyelvű szentmise celebrálásában részt vevő más szolgálattevőknek a püspökük engedélyére van szükségük.

A Vatikán azt mondta, biztosítani akarja, hogy a hagyományos latin misét celebrálni kívánó papok “osztozzanak a Szentatya azon kívánságában”, hogy a II. vatikáni zsinat liturgiai reformját “a római rítus lex orandijának egyetlen kifejezéseként” ismerjék el.

Az új korlátozások értelmében az istentiszteleti kongregáció azt is megtiltotta a hagyományos latin misét bemutató papoknak, hogy “binációt” végezzenek, azaz ugyanazon a napon kétszer mondjanak misét.

A kongregáció kifejtette, hogy azok a papok, akik engedélyt kaptak a hagyományos latin mise bemutatására, nem mutathatnak be naponta egynél több régi rítusú misét, illetve nem mutathatnak be egyazon napon régebbi misét és rendes formájú misét.

„Nem lehet engedélyezni a binációt a 905. kán. 2. §-a szerinti alapon („Paphiány esetén a helyi ordinárius megengedheti, hogy a papok megfelelő okból naponta kétszer, sőt ha a lelkipásztori szükség úgy kívánja, vasárnap és kötelező ünnepen háromszor is misézzenek”): a hívektől semmiképpen sincs megtagadva az Eucharisztia ünnepléséhez való jog, mivel előttük áll a lehetőség, hogy az Eucharisztiában a jelenlegi rituális formában vehessenek részt” – áll a dokumentumban.

A kongregáció a püspököknek is útmutatást adott arra, mit válaszoljanak azoknak a papoknak, akik nem fogadják el a szentmise koncelebrálásának érvényességét (vagyis amikor két vagy több pap vagy püspök együtt celebrál misét), különösen azon papok esetében, akik elutasítják, hogy püspökükkel együtt celebrálják a krizmaszentelési misét.

A Vatikán szerint ezektől a papoktól vissza kellene vonni a hagyományos latin nyelvű szentmise celebrálására vonatkozó engedélyüket.

Ugyanakkor, az engedély visszavonása előtt a kongregáció szerint a püspöknek “testvéri párbeszédet” kell indítania a pappal, és „segítenie kell őt a koncelebráció értékének megértésében”.

“A koncelebrálásban, és különösen a krizmaszentelési misében való részvétel kifejezett elutasítása láthatólag a liturgikus reform elfogadásának és a püspökkel való egyházi közösségnek a hiányát fejezi ki” – áll a feljegyzésben.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Catholic News Agency