Kegyelem, hogy Isten munkatársai lehetünk – Leó pápa Úrangyala imája
Isten tervei végtelenül nagyobbak, mint azok, amelyeket mi emberek el tudunk képzelni és meg tudunk valósítani. Mindannyiunk számára örömet okoz, amikor a szeretet törvénye felülkerekedik a számítás törvényén, az irgalom élménye kitágítja az érdemszerzés élményét, a béke ajándéka felfüggeszti a vetélkedést és a hála közelebb hoz minket egymáshoz – tanította Leó pápa.
A Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter teret megtöltő híveket és elmélkedését az évközi XXV. vasárnap evangéliumi szakaszához fűzte, amely a szőlőbe hívott munkások példabeszédéről szól és arra buzdít, hogy magunkévá tegyük az Úr nagylelkű igazságosságát, leküzdjük az emberi rivalizálást és a béke építői legyünk.
Kedves testvérek, szép vasárnapot kívánok! – kezdte beszédét XIV. Leó pápa, majd a vasárnapi liturgia olvasmányára hivatkozva kifejtette, hogy Izajás próféta szavaiban az Úr nagy reményre ad okot nekünk, amikor azt mondja, hogy az Ő gondolatai nem a mi gondolataink, és az Ő útjai nem a mi útjaink (vö. Iz 55,8). Isten tervei valóban végtelenül nagyobbak, és mondhatjuk, hogy „emberibbek”, mint azok, amelyeket mi, a bűn jelét viselő férfiak és nők el tudunk képzelni és meg tudunk valósítani – magyarázta katekézisében a Szentatya, hangsúlyozva, hogy ma is rendkívül időszerű a próféta felhívása: hagyjuk el torzult útjainkat, és térjünk vissza az Úrhoz, aki maga az irgalom és a megbocsátás.
Az evangéliumban Jézus példabeszédei leírják azt az újdonságot, amelyet Isten tartogat számunkra, de többnyire azt is megmutatják, hogy egy nagylelkűbb igazságossággal és egy nagyobb szeretettel szemben milyen ellenállásra vagyunk képesek. Leó pápa utalt beszédében a vasárnapi evangéliumi szakaszra, amely a szőlőbe meghívott munkásokról szól (vö. Mt 20,1–16). Közöttük voltak, akik egész nap dolgoztak, mások csak néhány órát, és voltak, akik már szinte napnyugtakor álltak munkába. A példabeszéd középpontjában a munkabér kifizetésének a pillanata áll. A gazda megtartja az első órában érkezett dolgozóknak tett ígéretét, és a megállapodás szerint fizet nekik, de azt akarja, hogy lássák jóságát, és a szemük láttára ugyanúgy bánik az utolsókként érkezettekkel is.
Egy részletet ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagynunk – jegyezte meg beszédében Leó pápa, rámutatva a szőlősgazda pontos utasítására, amelyet intézőjének ad: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Vagyis a munkásokat „az utolsóktól kezdve az elsőkig” kell kifizetnie (Mt 20,8). Az egész napon át dolgozók negatív reagálása tehát könnyen elkerülhető lett volna, ehelyett azonban a gazda cselekvése szándékos volt, mert Isten jóságának kinyilatkoztatása mindenkinek szól, nemcsak egyeseknek. Istennek másféle útjai és új gondolatai vannak azok számára is, akik magukat elsőnek tartják, és úgy vélik, hogy saját érdemeik révén váltak ilyenné és megszolgálták az általuk elért eredményeket.
Valójában azonban mindannyian örömet, bölcsességet és jövőt nyerünk, amikor a szeretet törvénye felülkerekedik a számítás törvényén, az irgalom élménye kitágítja az érdem élményét, a béke ajándéka pedig felfüggeszti a vetélkedést és a hála közelebb hoz minket egymáshoz.
Kedves testvérek, kegyelem, hogy Isten munkatársai lehetünk, az Ő szőlőskertjében dolgozhatunk, szolgálhatjuk Országát, amely az igazságosság és a béke birodalma – állapította meg a pápa, rámutatva, hogy nincs helye az irigységnek és a megosztottságnak ott, ahol a felszínre tör Isten újdonsága. Keressük tehát az Urat, amíg megtaláljuk, hívjuk Őt, amíg közel van; hagyjuk el a torz utakat és a bűnös gondolatokat – hangzott a Szentatya felhívása.
XIV. Leó pápa beszéde végén arra buzdított, hogy tekintsünk a Szűzanyára, aki szintén teremtmény, mint mi, de szeplőtelen, ezért segít nekünk, hogy reménykedjünk Istenben és rábízzuk magunkat irgalmasságára, hogy ezáltal az Ő útjai a mi útjainkká, az Ő gondolatai a mi gondolatainkká váljanak.
Forrás: Vatican News
