Isten nem szűnik meg hinni abban, amivé válhatunk – Leó pápa Úrangyala imája

Vasárnap délben XIV. Leó pápa a Castel Gandolfo-i Apostoli Palota kapujából imádkozta el az Úrangyala imát a pápák nyári rezidenciája előtti Szabadság-teret megtöltő hívekkel együtt. A magvető példázatáról szóló tanításában a pápa szólt a szeretet csodáiról, amelyek akkor következnek be, amikor a mag, Isten Igéje termékeny talajra hull.

Ez volt XIV. Leó pápa első Úrangyala imája Castel Gandolfo-ban, ahol a Szentatya rövid nyári pihenőjét tölti. Az Apostoli Palota előtti téren a helyi hívők és a világ minden részéről érkezett zarándokok lelkes, éljenző tömege fogadta a 40 fokot megközelítő nyári hőség ellenére. A pápa beszédében hangsúlyozta, hogy a világnak nagy szüksége van a Szentlélek gyümölcseire, mint az öröm, a békesség, a türelem, a jóság.

Kedves Testvérek, jó napot és szép vasárnapot kívánok! – köszöntötte a teret megtöltő zarándoksereget Leó pápa. Elmélkedését az évközi XV. vasárnap evangéliumi szakaszához fűzte, amely a magvető példabeszédét mutatja be nekünk (vö. Mt 13,1–23.) és amelyben Máté evangelista leírja, hogy Isten milyen nagylelkűséggel és bizalommal hinti el a szívünkbe Igéjét és hatalmát.

Maga Jézus, az emberré lett Ige, aki életét adta a mi üdvösségünkért, az a mag, amelyet az Atya továbbra is elhint a világban, hogy elhalva bőséges gyümölcsöt teremjen – fejtette ki a pápa, utalással János evangéliumának szavaira. („Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz”) (vö. Jn 12,24). Megállapította, hogy az Úr olykor kemény és érzéketlen, máskor pedig szétszórt talajra talál bennünk, akárcsak a kitaposott ösvények földje, a köves talaj vagy a tövisek; de vannak olyan pillanatok, amikor befogadó és termékeny talajt talál, és ez a szeretet olyan csodáit idézi elő, amelyek képesek mindent megváltoztatni, ahogyan azt mi is bizonyára már megtapasztaltuk életünkben – mutatott rá a Szentatya. Éppen ezért az Atya nem hagyja abba a magvetést, mert tudja, hogy szeretetének ereje erősebb, mint a mi gyengeségünk (vö. 2Kor 12,9-10). („Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, … mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős” – ahogy ezt Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második levelében olvashatjuk).

Leó pápa felidézte Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János tanítását, a Máté evangéliumáról szóló egyik homíliájának szavait, amelyekkel a konstantinápolyi püspök, egyháztanító Isten Igéjének „magjára” utalva, így fogalmaz: „Hogyan lehetne ésszerű a tövisek közé, a köves talajra vagy az útra magot vetni?” „A magok és a föld esetében ez nem lenne ésszerű, míg a lelkek és a tanítások esetében ez nagyon dicséretes” (Homíliák a Máté-evangéliumról, 44, 3), mert Isten kezében lehetséges, hogy „a köves hely átalakuljon és termékeny földdé váljon, hogy az út ne legyen többé letaposott és ne legyen kitéve minden járókelőnek, hanem legyen termékeny talaj. Isten kezében lehetséges, hogy „a töviseket eltávolítsák, és a magok nagy biztonságban élvezhessék helyzetüket” (uo.).

Isten irántunk tanúsított nagylelkűsége nem naiv, hanem bölcs, és képes felismerni bennünk egy olyan jóság lehetőségét, amelynek néha még mi magunk sem vagyunk tudatában. Éppen ezért az Úr, aki szívünk talaját jobban ismeri, mint mi, saját magunk, nem szűnik meg hinni bennünk, abban, amik vagyunk, és abban, amivé válhatunk napról napra, ha hittel átadjuk magunkat Őneki – tanította a Szentatya.

Így tehát a magvetés ingyenességéből és bizalmából, valamint befogadása alázatosságából és nyitottságából fakadóan növekednek bennünk és terjednek a Szentlélek gyümölcsei, amelyek Szent Pál tanítása szerint: „öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” – idézett Leó pápa Pál apostolnak a Galatákhoz írt leveléből. Milyen nagy szüksége van világunknak ezekre a gyümölcsökre, hogy megteljen velük és átalakuljon! – hangoztatta a Szentatya.

Leó pápa arra buzdított, hogy különösen a nyári pihenésnek ezekben a napjaiban kötelezzük el magunkat arra, hogy teret adjunk Isten Igéjének meghallgatására, olvasására és az Igéjéről való elmélkedésre. A pihenés és az egészséges szórakozás mellett ápoljuk a csend és az imádság jelentőségteljes pillanatait is. Így testünkben és lelkünkben megújulva térünk majd vissza szokásos teendőinkhez, készen arra, hogy hirdessük az evangélium jó hírét, és egyre inkább képesek legyünk közreműködni Isten országának növekedésében.

Beszéde végén a pápa azért fohászkodott, hogy segítsen nekünk ebben, Mária, az Apostolok királynője és az evangelizáció csillaga!

Leó pápa: „Ne hagyjuk, hogy a háború szelei eloltsák a béke lángját!”

Az Úrangyala elimádkozása után Leó pápa utalt a Közel-Keleten újra fellángoló konfliktusra és az ukrajnai válságra, ismét felhívást intézve a párbeszédre. A július második vasárnapján esedékes „Tenger vasárnapján” együttérzéséről biztosított minden tengeri és kikötői munkást, végül emlékeztetett a lengyel hívők hagyományos Jasna Góra-i Mária-zarándoklatára.

XIV. Leó pápa az Apostoli Palota előtti Szabadság-téren összegyűlt hívőkhöz intézett beszédében mindenekelőtt köszöntötte a „szép település”, Castel Gandolfo lakóit, ahol rövid nyári pihenését tölti, és örömmel üdvözölte a világ minden tájáról érkezett zarándokokat.

Ezután sajnálattal állapította meg, hogy ismét a háború szele fúj a Közel-Keleten, Ukrajnában és a világ számos más részén, erőszakot, terrort és halált terjesztve, ez alkalommal is sok ártatlan embert sújtva. „Ne hagyjuk, hogy ezek a szelek eloltsák a remény és a béke lángját, még akkor sem, ha az törékenynek és ingatagnak tűnik!” – hangzott Leó pápa felhívása.

A Szentatya újból annak a kívánságának adott hangot, hogy az érdekelt felek kitartóan haladjanak tovább a párbeszéd, a találkozás és a diplomácia útján, amely az egyetlen olyan út, amely elvezethet az igazságos és tartós békéhez, amelyben a népek egymással megbékélve, kölcsönös biztonságban és minden ember méltóságának tiszteletben tartásával élhetnek.

A pápa a „Tenger vasárnapja” alkalmából a világ minden tengerészéhez, halászához és kikötői dolgozójához intézte szavait, akik, bár távol vannak szeretteiktől, és néha a tengeri útvonalakon dúló konfliktusok miatt félelem sújtja őket, türelmes és csendes munkájukkal támogatják a kereskedelmet és sok nép életét.

Leó pápa végül imáival csatlakozott a számos lengyel hívőhöz, akik éves zarándoklatukon gyűltek össze a Jasna Góra-i Mária kegykép előtt, hogy „misszionárius tanítványokként” az evangélium örömteli tanúi lehessenek.

Forrás: Vatican News