Irán bíborosa elmondja, milyen volt a konfliktus 12 napja

Teherán-Iszfahán bíborosa, Dominique Mathieu azt mondja, a rombolás idején is van együttérzés. A nagyság nem a hatalomról vagy a gazdagságról szól, hanem arról, hogy a szeretetet választjuk a legnehezebb pillanatokban is.

Mindössze 48 órával azután, hogy Irán és Izrael egy nagyon törékeny fegyverszünetet kötött, Teherán-Iszfahán érseke, Dominique Mathieu bíboros egy, az I. MEDIA-nak adott exkluzív interjúban megosztotta az élményeit az elmúlt 12 napról, melyet a konfliktus alatt átélt. Egy feszült, bizonytalan időszakot írt le, melyet az ima, a közel teljes magány töltött be, és annak az állandó tudata, hogy a béke igen messze van még.

A 2021-ben kreált 62 éves belga ferences bíboros nem kapott különleges védelmet a viszály alatt. Ennek ellenére folytatta egyházi kötelességeit, többek között az eukarisztia ünneplését és az imádkozást egy fiatal afrikai orvostanhallgatóval, akit azután fogadott be, hogy egy dróntámadás megrongálta a diák szálláshelyét.

Hogyan érzi magát most, a konfliktust követően?

Éppen, hogy túl vagyunk egy 12 napos egyenlőtlen háborún, melyet egy harmadik fél beavatkozása még bonyolultabbá tett. A mostani fegyverszünet igen bizonytalan – elrettentésen alapul és nem igazi tárgyalásokon. Messze vagyunk még egymás tiszteletétől és a bizalomtól. Ebben a pillanatban szó sincs megbékélésről. A középpontban még mindig az önvédelemhez való jog áll, még a megelőzés indokával is. A béke még nincs a láthatáron.

Milyen volt a hétköznapi élet a konfliktus alatt, és milyen most a hangulat Teheránban?

Minden nap a támadások és ellentámadások idejétől függött, ami sokszor azt jelentette, hogy nem aludtunk éjjel. Olyankor miséztem, amikor a városban még megmaradt néhány katolikus el tudott jönni. Az étkezéseknek és az imaórák liturgiájának az idejét improvizáltuk. Minden este, a velem lakó diák és én egy órán át szentségimádást végeztünk az Oltáriszentség előtt, békéért imádkoztunk a világban és a szívünkben.

Nem voltak óvóhelyeink és védelmi szirénáink sem. A háztetőről figyeltük, hogy melyik kerületet érte támadás, amikor csak lehetett, figyeltük a közösségi médiát, barátokat hívtunk föl, és minden zajra erősen figyeltünk, ami egy új támadást jelenthetett.

Most, hogy két napja tűzszünet van, az elmenekült emberek fele visszatér. A kihalt utcákon újra nagy a nyüzsgés, mintha semmi se történt volna.

Mit jelent egy kicsiny latin rítusú katolikus közösség vezetőjének, bíborosának lenni Iránban ilyen fölfordulás közepette?

A háború sötétségében, amikor úgy tűnik, hogy az erőszak győz, Krisztus arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi nagyság a másik ember szolgálatában és az érte hozott áldozatban rejlik. Az én feladatom is mélyebb lett – tanúságot tenni Isten szeretetéről a legnagyobb konfliktus közepette is.

Ez nem csak egy személyes felajánlás, hanem Jézus szavaira való válasz:

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.”

Jn 15,13

Ez a szeretet a számomra azt jelenti, hogy befogadtam egy szükséget szenvedőt, biztatom és támogatom az egyedül maradt hívőket és folyamatosan imádkozom a békéért.

Ez nem egy értelmetlen áldozat. Ez a remény jele. Amikor közel maradunk azokhoz, akik szenvednek, akkor a béke eszközeivé válunk. A rombolás idején is van együttérzés. A nagyság nem a hatalomról vagy a gazdagságról szól, hanem hogy a szeretetet választjuk a legnehezebb pillanatokban is.

Ön részt vett a konklávén, amely megválasztotta XIV. Leó pápát. Az ő első üzenete a békéről szólt. Egy olyan világban, amely Ferenc pápa szavai szerint egyre inkább belesodródik egy „darabokban vívott harmadik világháborúba”, milyen szerepet játszhat az egyház?

A túlfegyverkezés és a gyengülő diplomácia korában az egyháznak azt kell megtestesítenie, amit XIV. Leó pápa „a fegyvertelen és lefegyverző békének” nevez. Ez a béke nem erőszakos és nem hódít – ez a béke elsimít és befogad.

A fegyverek letételén túl, az egyháznak a belső béke megteremtésében kell segítenie – imával, együttérzéssel és párbeszéden keresztül. Arra vagyunk meghívva, hogy támogassuk a megbékélést, az igazságosságot és a szeretetet, hogy egy olyan jövőt építsünk, ahol érvényesül az emberi méltóság és a megbocsátás.

Ebben rejlik az egyház ereje: hogy lefegyverezzük a szíveket és egy igazán tartós béke felé mutassunk.

Irán 80 milliós lakosságából kb. 2000 fő a latin rítusú katolikus.

Fordította: Tüskés Tünde
Forrás: Aleteia