Sok brit számára az angol királynő karácsonyi beszéde volt az év végi ünnepségek kiemelkedő eseménye. Idén az új királyon, Károlyon volt a sor, hogy nekigyürkőzzék a feladatnak. Az angliai keresztény médiát meghökkentette ez az első beszéd, amely szerintük „új korszak kezdete” és arról árulkodik, hogy „az anglikán egyház feje nem tudja, mit tanít a saját egyháza, kicsoda Krisztus, vagy mit mond a Biblia.”
„Ez a királyi beszéd valóban új korszakot harangozott be a monarchia és az Egyesült Királyság számára – egy sötét korszakot. De a keresztényeknek nem szabad kétségbeesniük, már csak azért sem, mert végül is Krisztus az, aki a trónon ül. Krisztus az, aki a királyok Királya. És Krisztus előtt hajlik meg minden térd, akár a királyoké, akár a szegényeké” – írja David Robertson újságíró a Christian today hasábjain.
III. Károly király a hagyományt követve 2022. december 25-én elmondta első karácsonyi beszédét, a windsori kastély Szent György-kápolnájából.
A király úgy döntött, hogy nem egy irodából beszél, hanem inkább a kamera elé állt, és rövid, mindössze 617 szavas beszédet tartott, amelyet a The Guardian teljes terjedelemben közölt. Ez a néhány szó azonban sok mindent elárult az új királyról, különösen a hithez és a keresztény valláshoz való viszonyáról.
„És amit beszédében felfedett, annak minden keresztényt mélységesen nyugtalanítania kellene, mert az Anglikán Egyház feje nem tudja, hogy mit tanít a saját egyháza, kicsoda Krisztus, vagy mit mond a Biblia” – mutat rá David Robertson, aki mindazonáltal sikeresnek tartja a beszédet „a produkció minősége, a hangnem és az empátia” szempontjából.
II. Erzsébet karácsonyi üzenetei
Az Egyesült Királyságban az egyház élén valóban az uralkodó áll, bár a lelki vezető a canterburyi érsek, jelenleg Justin Welby.
A királynő karácsonyi megjelenésein minden évben egyre jobban átütött személyes keresztény meggyőződése. Első karácsonyi üzenetében, 1952-ben, néhány hónappal a koronázása előtt, Erzsébet nevezetesen arra buzdította a népet, hogy imádkozzanak érte:
„Arra kérem mindannyiukat, vallástól függetlenül, hogy imádkozzanak értem ezen a napon – imádkozzanak azért, hogy Isten adjon nekem bölcsességet és erőt ahhoz, hogy teljesítsem az ünnepélyes ígéreteket, amelyeket tenni fogok, és hogy életem minden napján hűségesen szolgálhassam Őt és önöket is.”
De a fordulópontot 2000 karácsonyán érzékelhettük. A királynő a nemzethez szólva emlékeztetett arra, hogy ez az ünnep „Jézus Krisztus születésnapjának” az ünnepe, hangsúlyozva, hogy ez „az ezredforduló igazi születésnapja”.
A továbbiakban nyíltan beszélt saját hitéről, megemlítve Krisztus tanításait és azoknak az ő életére gyakorolt hatását.
„Számomra Krisztus tanításai és az Isten előtti személyes felelősségem adják azt a keretet, amelyen belül próbálom élni az életemet. Mint önök közül sokan, én magam is nagy vigaszt merítettem nehéz időkben Krisztus szavaiból és példájából.”
Ettől kezdve a királynő hagyományos karácsonyi üzenetét „az a vágy jellemezte, hogy kifejezze keresztény meggyőződését”, amint azt Catherine Pepinster, a Premier Christianity című lapban kiemelte.
A hit feladása?
Ez az a hagyomány, amelytől III. Károly király láthatólag el akar távolodni. Bár az általános téma a hit volt, de a király hosszabban kitért a „fény erejére”, amelyet úgy ír le, mint „az egyes embernek azon rendkívüli képességébe vetett hitet, hogy kedvességgel és együttérzéssel megérintse mások életét, és fényt vessen az őt körülvevő világra”. „Ez a közösségünk lényege és társadalmunk alapja” – tette hozzá.
„Ez annyira naiv nézet a világról – olyan nézet, amelyet sokkal könnyebb a kiváltságok kényelméből elmondani, mint a szegények szenvedéseiből. Ha ez a társadalmunk alapja, akkor ez olyan gyenge alap, amely a baj és a szenvedés első jelére összeomlik” – ironizál a Christian Today riportere.
Az új király, úgy tűnik, valójában egy humanista vallás körvonalait rajzolja meg a beszéde folytatásában: „Legyenek tehát önök bármilyen hitűek, vagy akár hit nélküliek, én hiszem, hogy ebben az életadó fényben és a mások iránti szolgálatunkban rejlő igazi alázattal tudunk reményt találni a jövőre nézve”.
„Az igazság az, hogy Krisztus nélkül nem létezik az a fény, amely minden embert megvilágosít. Az anglikán egyházfő vallása nem a Biblia hite. És nem is Krisztus hite. Ehelyett ez a vegytiszta humanizmus hite” – emlékeztet David Robertson.
Gavin Ashenden újságíró a maga részéről a Catholic Herald hasábjain úgy véli, hogy ha „Károly valóban a szakadár protestáns berendezkedést a katolicizmus szellemi és politikai veszélyeitől megmentő keresztény protestáns uralkodóból a 21. századi vallási relativizmusba akar átmenni, akkor ez nem könnyű feladat”.
„Ez még csak nem is sebességváltás vagy identitásváltás egy hiten belül. Ez ennek a hitnek a feladása.”
„A perennializmus nem kereszténység. A több felekezetű vallásgyakorlás nem kereszténység” – folytatja az újságíró. (A perennializmus az a filozófiai elképzelés, amely a világ minden vallási hagyománya mögött egyetlen közös metafizikai igazságot feltételez. A szerk.)
Hozzáteszi, hogy „azzal, hogy Károly király elhagyta azt a hitet, amelyben a monarchia koncepciója megfogant, amely azt meghatározta és fenntartotta, talán éppen a Windsor-ház pusztulásának magvait vetette el”.
A Christian Today pedig, amely arra szólítja fel a keresztényeket, hogy ne „essenek kétségbe” a király beszéde hallatán, befejezésül emlékeztet arra, hogy ki is Jézus valójában.
„Jézus nem „egy” igazság. Ő nem „egy” fény. Nem „egy” út. Ő az út, az igazság és az élet. Ő a világ világossága. Kívánom, hogy úgy lépjetek be ebbe az új esztendőbe, hogy mindezt elfogadjátok és követitek.”
Írta: Camille Westphal Perrier
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: infochretienne.com
