II. János Pál a spiritualitást humorral ötvözte – meséli a korábbi pápai szertartásmester

A ma Bécsben élő jubiláns pap, Boleslaw Jan Krawczyk a lengyel pápa meghatározó vatikáni éveiről.

„A mindennapokban egy tréfálkozó, teljesen hétköznapi ember volt, de amikor a kápolnába lépett, mintha egy másik világba csöppent volna” — így emlékszik vissza a most 74 éves korábbi pápai szertartásmestere, Boleslaw Jan Krawczyk II. János Pálra (1920-2005), aki a mély spiritualitást páratlan módon humorral ötvözte. A született lengyel pap idén ünnepli pappá szentelésének 50. évfordulóját, amely alkalomból június 27-én 15 órakor ünnepi szentmisét mutatnak be a bécsi Irgalmas Testvérek kolostortemplomban, Pedro Lopez Quintana apostoli nuncius részvételével. A Kathpressnek adott interjújában a Vatikán egykori munkatársa, aki 1997-től 2022-ig plébánosként szolgált Bécsben, és jelenleg is ott él, felidézi azokat az éveket, amelyeket a már szentté avatott egykori elöljárója mellett töltött.

A II. János Pál oldalán eltöltött idő igen meghatározó volt az életemben — mondta Krawczyk, hozzátéve, hogy Karol Wojtylát a közös lengyel hazából már jól ismerte. „Már a pápaválasztás előtt is többször találkoztunk Lengyelországban egyházi eseményeken, amikor még Krakkó érseke, később pedig bíborosa volt.” Különösen emlékezetes maradt számára az 1975-ben, Varsóban megrendezett új egyházi énekek fesztiválja, amelynek ő maga volt a műsorvezetője. Az eseményt az akkori lengyel prímás Stefan Wyszynski bíboros is támogatta. II. János Pál nagyon szerette a ritmusos dalokat, amelyekben az olasz sanzonok és nemzetközi zenei stílusok köszöntek vissza. Az egykori kommunista Lengyelországban a templom azon kevés helyek egyike volt, ahol az efféle zenei kezdeményezések teret kaphattak.

Krawczyk 1951-ben született az akkori Neustettin városában. Korán belépett a pallottinus szerzetesrendbe, és 1976-ban Wyszynski bíboros pappá szentelte. Nem sokkal ezután Rómában folytatta a tanulmányait. 1978. október 16-án a pápaválasztáskor Rómában tartózkodott: „Amikor kimondták Wojtyla nevét, apám azonnal térdre esett. A Szent Péter téren szinte kézzel fogható volt az a hihetetlen feszültség, amely minket is teljesen magával ragadott.” Rövid idővel megválasztása után a 27 éves papot bevonta a vatikáni liturgikus szolgálatba, majd később a Pápai Liturgikus Szertartások Hivatalának munkájába is. 1979 és 1995 között Krawczyk számos utazásra és liturgikus ünnepségre kísérte el a pápát. „Nyitott volt, néha meglepően spontán, ugyanakkor rendkívül fegyelmezett” — emlékezett vissza Krawczyk.

Libabőr és csend

Mély benyomást gyakoroltak rám II. János Pál azon szentbeszédei, amelyekben a pápa Szicíliában a maffia, Radom városában pedig az abortusz ellen emelt szót. Ezek libabőrös pillanatok voltak” — árulta el Krawczyk. Ugyanakkor az egykori pápa a mindennapokban egy egészen más arcát mutatta. „Tudott viccelődni, közvetlen és emberközeli volt, egy színész, aki ugyanakkor sok mindent rendkívül komolyan vett. Ezt a kettősséget a liturgikus térben lehetett igazán érzékelni. „A kápolnában teljesen megváltozott, és olyan benyomást keltett, mintha egy másik világba csöppent volna — nyilatkozott a szerzetespap. A világ felé és az emberekkel való kapcsolataiban sugárzott a természetessége, az imádságban azonban rendkívüli mélységet mutatott.

II. János Pál az egyház nemzetközi jellegét is fontosnak tartotta. „Azt akarta, hogy a liturgiában minél több nyelv megszólaljon — idézte fel Krawczyk. A Szentatya egyszer azt is kifogásolta, hogy a könyörgésekben egyetlen szláv nyelv sem szerepelt. „Azt mondta: Ez nem maradhat így.” Ennek hátterében az egyházról alkotott elképzelése állt: Kelet-és Nyugat-Európa egysége, vagyis az a gyakran emlegetett kép, hogy az egyház mindkét tüdőféllel lélegzik.

Intenzív ausztriai utazás 1988-ban

Az együtt töltött évek egyik csúcspontja az 1988-as ausztriai pápalátogatás volt, amelyen Krawczyk szertartásmesterként látta el feladatait. A látogatás állomásai Bécs, Salzburg, Innsbruck, Gurk és Burgenland voltak. Ez egy nagyon jól megszervezett, intenzív utazás volt — állította Krawczyk. Különösen emlékezetes maradt számára a bécsi Szent István-székesegyházban celebrált vesperás Peter Planyavsky zenéjével. „Nem mindenki tudott ezzel azonnal azonosulni, mégis egy rendkívül meghatározó liturgikus élmény volt.” A burgenlandi Trausdorfban, az előkészületek során, az akkori püspök, Stefan László tréfásan megjegyezte, hogy „ezen a réten egykor a nagybátyám teheneit őriztem”, miközben próbaképpen helyet foglalt a pápai trónon.

A karintiai állomás helyszínét, a gurki szentmisét, a Fokoláre mozgalom lelkisége hatotta át. Salzburgban a küldöttség a Kapucinus-hegyen álló kapucinus-kolostorban kapott szállást. Innsbruckban vita alakult ki a wilteni apátok történelmi pásztorbotjával kapcsolatban.” El kellett magyaráznom, hogy a pápa a saját botját használja.” — emlékezett vissza Krawczyk. A pápa fogadtatása minden helyszínen eltérő volt. Burgenlandban az emberek nyitottak és nagyon lelkesek voltak, eufórikus hangulat uralkodott azok körében, akik egy rendkívüli határnyitásnak köszönhetően Magyarországról és Szlovákiából érkeztek. Ezzel szemben Salzburgban, az előkészületek során, bizonyos távolságtartás volt érzékelhető, amely aztán a látogatás során eltűnt.

Világegyház, ifjúság és szentté avatás

A keleti blokk összeomlása után a Lengyelországba és a balti államokba tett látogatások is meghatározónak bizonyultak. Az emberek rendkívül hálásak voltak – mondta Krawczyk. Ugyanakkor a pápa soha nem feledkezett meg a származásáról, és Wadowice városában gyakran találkozott az egykori iskolatársaival. II. János Pál az Ifjúsági Világnapok megszervezésével tartósan átalakította az egyházat, köszönhetően a „fiatalokhoz fűződő különleges kapcsolatának”.

Krawczyk a Rómában töltött évei után az Egyesült Államokban, Salzburgban, majd 1997-ig Bécsben tevékenykedett, többek között plébánosként a Szent-Leopold templomban, és az Irgalmasrendi Szent József-templomban. 2022-ben vonult nyugdíjba. Krawczyk számára nem volt meglepő, hogy 2014-ben Ferenc pápa szentté avatta II. János Pált. Szerinte szentté avatását nem egy egyszeri esemény, hanem egész élete indokolta. „Mindent Istennek tetsző módon tett.” Számára János Pál az a pápa volt, aki Istent és az embereket kereste.

A lengyel pápa más emberekkel – így a családokkal és a betegekkel – való bánásmódja sok embert formált, köztük őt magát és a papi hivatásról alkotott képét is – mondta a lengyel szerzetespap. „Mindig meghallgatott másokat, de nem mindig adott választ. Örök rejtély maradt: titokzatos volt, és gyakran azt gondoltam, hogy többet tud, mint amennyit elárul nekünk.”

Fordította: Fiedler Olga
Forrás: kathpress.at