Hogyan készítsük fel gyermekeinket idősotthonban élő nagyszüleik meglátogatására

A következő nyolc szempontot érdemes figyelembe vennünk, amikor gyermekeket viszünk kiszolgáltatott, idős nagyszüleik meglátogatására.

Az idősotthonban élő nagyszülők meglátogatása nagyszerű alkalom lehet arra, hogy a gyerekek kapcsolatban maradjanak a családdal, és hogy értékes tudást szerezzenek az öregedésről, az együttérzésről és a szeretetről. Az idős rokonoknak pedig igazi örömteli pillanatot jelenthet.

Ugyanakkor ez egy szokatlan környezet, amelyhez a gyermekek nincsenek hozzászokva. Ezért fontos jó előre felkészíteni őket, hogy oldjuk az esetleges kényelmetlen érzéseket és segítsük őket abban, hogy inkább a nagyszüleikkel töltött időt élvezzék.

Kis előkészülettel, ezek a látogatások féltve őrzött emlékekké válhatnak, és lehetőséget adhatnak arra, hogy a gyermekben növekedjék az empátia, a türelem és megértés – és természetesen mosolyt csaljanak a meglátogatott idős ember arcára. Álljon itt néhány javaslat arra, hogyan készítsük föl a gyermeket erre a különleges élményre.

1. Magyarázzuk el, mit jelent idősotthonban élni

Nagyon valószínű, hogy a gyermekek nincsenek tisztában azzal, mit jelent idősotthonban élni. Kiindulópontot jelenthet egy egyszerű magyarázat, mint például az, hogy „a nagyi egy olyan helyen él, ahol mások segítenek neki néhány dologban, mint a főzés, a séta, hogy biztonságban legyen és egészséges maradjon”. Nyugtassuk meg őket, hogy ez egy barátságos hely, ahol vigyáznak a nagyszülőre, és részese egy közösségnek.

2. Mondjuk el, hogy milyen környezetre számíthatunk

Az idősotthonokban láthatunk kerekesszékeket, orvosi berendezéseket vagy olyan lakókat, akik szokatlanul viselkednek vagy beszélnek. Szokatlan szagokat is érezhetünk, különösen erős fertőtlenítő- és tisztítószerszagot. Magyarázzuk el, hogy ez teljesen természetes és rendjén való. Valami ilyesmit is mondhatunk:”Láthatsz majd embereket, akik járókeretet használnak vagy segítségre szorulnak a menésben. Egyesek csendesnek vagy álmosnak tűnhetnek, mások majd köszönnek és beszélgetni akarnak.”

Biztassuk a gyerekeket, hogy legyenek érdeklődőek és emlékeztessük őket arra, hogy a kedvesség, egy mosoly vagy egy integetés mindig jó lehetőség az örömszerzésre. Hívjuk föl a figyelmüket, hogy fontos a kézmosás, és hogy takarják el a szájukat, ha köhögnek vagy tüsszentenek.

3. Beszéljünk azokról a változásokról, amelyeket észrevehetnek

Ha a nagyszülő az öregedés vagy betegség miatt megváltozott, mondjuk ezt el szeretettel előre a gyermeknek. Mondhatjuk: „Nagypapa emlékezete már nem olyan jó, mint régebben volt, ezért néhányszor ugyanazt is megkérdezheti, de ez rendben van. Úgy segíthetünk, ha türelmesen válaszolunk.”

Fizikai változásokra is fel kell készíteni őket. A nagyszülő elesettebbnek tűnhet, vagy nehezen mozog.

Ha felkészítjük a gyermekeket ezekre a változásokra, kevésbé fognak zavarba jönni vagy kényelmetlenül érezni magukat, és így a látogatás mindenkiben pozitív emléket fog hagyni.

4. Tevékenységek és emlékek megosztása

A látogatások akkor sikerülnek a legjobban, ha valamit együtt tudunk csinálni. Biztassuk a gyermeket, hogy javasoljon valamilyen egyszerű tevékenységet vagy hozzon egy kis játékot, amit meg tud osztani a nagyszülővel. Ilyen lehet például, hogy:

• rajzoljunk vagy színezzünk együtt,
• nézegessünk családi fotókat vagy emlékkönyvet,
• olvassuk hangosan egyik kedvenc könyvünket,
• vigyünk valamilyen egyszerű kézműves tevékenységet, kirakót vagy rejtvényt.

Ha a nagyszülő képes rá és beleegyezik, hagyjuk a nagyobb gyerekeket, hogy egy kicsit kényeztessék őket, például fessék ki a körmüket, vagy készítsenek nekik frizurát. Ezek a tevékenységek kölcsönös együttműködésre adnak lehetőséget, még ha a beszélgetés korlátozott is, és az idős ember ezáltal a család részének érezheti magát.

5. Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy jó hallgatók legyenek

A nagyszülők szeretnek történeteket mesélni a múltjukból. Tanítsuk meg a gyerekeket nyitott kérdéseket feltenni, pl. „Milyen volt az iskola, amikor annyi idős voltál, mint én?”, vagy „Mesélj nekem a kedvenc ünnepi emlékedről”. A figyelmes hallgatás segíti a gyermeket, hogy mélyebben tudjon kapcsolódni a nagyszülőjéhez, hogy megismerje a családja történetét, és még tanulhat is egy-két dolgot!

6. Ne ijedjünk meg a csendtől

Néha a látogatás csendesebbre sikerül, mint azt reméltük, különösen, ha a nagyszülő hamar elfárad. Mondjuk el a gyermeknek, hogy nincs semmi baj azzal, ha csak csendesen üldögélünk, fogjuk egymás kezét és hallgatunk. Az együttlét maga ajándék. Természetesen ez kiváló alkalom lehet arra, hogy együtt imádkozzunk, még akkor is, ha nagypapa közben elalszik.

7. Beszéljünk a tiszteletadás fontosságáról

A gyerekeknek tudniuk kell, hogy egy olyan helyet látogatnak meg, ahol a nagyszülőjén kívül mások is élnek. Figyelmeztessük őket, hogy olyan hangerőt használjanak, amelyet zárt térben szoktak, hogy tiszteljék mások személyes területét, és udvariasan köszönjenek. Ez erősíti bennük a jó modort és a figyelmességet, és olyan leckét kapnak, amely messze túlmutat az adott látogatáson.

8. Beszéljük meg a látogatást

A látogatás után szánjunk rá egy kis időt, hogy beszélgessünk gyermekünkkel a látogatásról. Kérdezzük meg, hogy érezték magukat, mi tetszett, vagy meglepte-e őket valami. Ez segíti őket az élmény és az érzéseik feldolgozásában, és felkészíti őket egy következő látogatásra.

Fordította: Tüskés Tünde
Forrás: Aleteia