Hogyan kerülte el Jézus a kiégést?

Előfordul, hogy a legtöbb szeretetet sugárzó, lelkéből legtöbbet adó ember is egyszerre csak úgy érzi, mintha kiürült volna. Egyszerűen nem tud többet adni. Érezhet ekkor szomorúságot, frusztrációt, esetleg érzelmi ürességet. Minden porcikája fáj, nehezen koncentrál, és szinte semmi sem érdekli. A korábban értelmes, és izgalmas feladatok is éppen csak elviselhetők.

Ezt az állapotot sokan kiégésnek nevezik. Ahhoz hasonlít ez az érzés, hogy egyszerűen nem tudsz többet adni, vagy ahhoz, hogy amit csinálsz, az teljesen felesleges. Egyes pszichológiakutatók ezt az együttérzés fáradtságaként definiálják. Olyan mértékig adtál magadból mindent, hogy szó szerint nem vagy többre képes. A kiégés vagy az együttérzés fáradtsága, a belefáradás bárkit megcsaphat – szakembereket, szülőket, beteg családtagokat ápolókat, önkénteseket, papokat és szerzeteseket egyaránt.

A kiégés, vagyis ismert nevén a burnout, az én hivatásomnak is egyik veszélye. Pszichoterapeuta vagyok. Dolgozom fizetségért és önkéntesként egyaránt. Különféle emberekkel és azok gondjaival foglalkozom. Klienseim közt vannak felnőttek és gyerekek, egyének és párok, valamint családok is. Önkéntes munkámban gyász-terápiát végzek. Komoly kihívást jelent határvonalat húzni, különbséget tenni magánéletem, szakmai és egyházi életem között. Sokan vannak ezzel így. Előfordulhat a munkámban, hogy egy aggódó kliensem felhív délután háromkor, egy gyásszal küzdő plébániai hívő pedig este kilenckor. Úgy tűnhet, hogy az emberi szükségletek nem ismernek határokat.

Azonban az én energiaszintemnek is vannak határai. Terapeutaként van egy helyzeti előnyöm: szakmai tanulmányaim egy része ugyanis a kiégés elkerüléséről, a munkahelyi stressz első tüneteinek felismeréséről, és a tünetek kezeléséről szólt. A rendszeres testmozgás, a megfelelő táplálkozás, az imával töltött idő és a megfelelő pihenés mind természetes védelmet jelentenek a stressz, a kiégés vagy az együttérzés miatti kimerültség tünetei ellen.

Egy nagyszerű példakép

Ezenkívül van még egy másik előnyöm, egy „titkos fegyverem”: Jézus példája. Gyakran olvashatjuk, hogy Jézus elvonult egyedül imádkozni, pihenni, egyszerűen egyedül lenni Isten jelenlétében. Az üzenet egyértelmű: nem elég az egészséges életmód. El kell távolodnunk tennivalóinktól, és időt kell szánnunk arra, hogy Istennel legyünk. Az Úrral való bensőséges kapcsolatban fejlődik és újul meg az erőnk. Azonban még ez sem elég a kiégés elkerüléséhez.

A hivatások – legyen szó szolgálatról, betegek vagy haldoklók gondozásáról, a szülői feladatokról, tanításról vagy a munkánkról – paradoxont hordoznak magukban. Bizonyos szempontból előre jutunk, gyarapodunk általuk, ugyanakkor a folyamatos élményeink ki is merítenek. Állandóan keressük az egyensúlyt mások, önmagunk és Isten között. Őrlődünk a teljesítmény, a munka iránti vágyunk, és a között, hogy az ne véreztessen ki, ne „szívja le” energiánkat.

Pár évvel ezelőtt egy lelkigyakorlaton vettem részt, ahol a lelkigyakorlat-vezetőnk, egy bencés nővér, beszélt a kiégés jelenségéről. Arról beszélt, hogy még Jézust is, aki működése során olyan hatalmas lendülettel adta át önmagát, korlátozta saját emberi volta. Sokszor őrlődött emiatt. A bencés nővér idézte a Márk 3,9-et, ahol Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy „tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja.” A lelkigyakorlat számos résztvevője a következő szünetben a szobájába rohant, hogy megnézze a Bibliáját. És valóban úgy volt, ahogy a lelkivezetőnk mondta.

„Tartsatok készenlétben egy bárkát!” Négy egyszerű szó, mégis olyan gazdag a jelentése! Mit is mond itt Jézus?

Először is Jézus számított arra, hogy túlzott követelményeket támasztanak majd vele szemben. Ugyanez a helyzet velünk is. Jézus tart attól, hogy a tömeg összenyomhatja őt. Ugyanígy minket is összeroppanthatnak hivatásunk végtelennek tűnő kihívásai és az azzal járó elvárások, melyeknek mind meg kell felelnünk.

Másodszor, Jézus korlátot szabott aznapi feladatainak, és visszavonult. Jézus tudta, hogy nem dolgozhat addig, amíg mindenki elvárásainak eleget nem tesz. A határt saját önértékelése szabta meg, nem pedig a tömegek igényei. Ebből tanulhatunk: az előttünk álló feladat nem emésztheti fel az életünket. Mindig lesz még egy következő feladat, még egy kliens, még egy telefon. Ha arra számítunk, hogy elérkezünk oda, hogy „mindent befejeztünk”, akkor nagyon csalódottak leszünk halálunk óráján, hogy mégsem végeztünk el mindent.

A harmadik, és talán legfontosabb dolog, hogy Jézus számít barátaira, kéri őket, hogy segítsenek neki megpihenni. Ez teljesen más helyzet, mint amikor egyedül ment el imádkozni, távol a barátaitól. Ezúttal Jézus, a valóságos Isten és valóságos ember, tudta, hogy egyedül nem képes feltöltődni, regenerálódni. Azok az emberek, akiket Jézus a legjobban szeretett, részesei voltak pihenésének, felüdülésének és megújulásának. Szüksége volt rájuk, hogy előkészítsenek egy csónakot, majd együtt legyenek vele a hajóban.

Jézust példáját követni

Milyen csodálatos és nagyszerű példát mutatott nekünk Jézus! Jézus, akit isteni küldetésében összeszorít az emberi test esendősége, pontosan tudja, hogy a szellemi és fizikai fáradtság mennyire befolyásolja azt, hogy sikerrel járjunk az ő útján. Kimerültségünkben fordulhatunk hozzá imádságban, törődhetünk saját szükségleteinkkel, akár el is vonulhatunk csendes pihenésre, de mindez nem elég.

Szükségünk van ezenkívül a családunk és barátaink gondoskodó és üdítő társaságára is annak érdekében, hogy teljesen felfrissüljünk és készen álljunk a további feladatokra. Szünetet kell tartanunk, de nem mindig egyedül vagy magányban. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy megkérjük szeretteinket, hogy „tartsanak készenlétben egy bárkát”.

Az a bizonyos „bárka” lehet egy vacsora televíziózás, rádióhallgatás vagy okostelefon nélkül; lehet egy csendes esti közös séta vagy egy hétvégi kirándulás rituáléja. A „bárka” formája időről időre változhat az adott életkörülményeknek – például a COVID járvány feltételeinek – megfelelően, de a „bárka” megléte és szeretteink fontossága a „bárka” készenlétben tartásában nagyon fontos eleme az egészséges életnek. Nagy szükségünk van rá, hogy betölthessük hivatásunkat.

Ezt Jézus mondta.

Írta: Dolores Puterbaugh, PhD
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Franciscan Media