Hodász András: „kamaszkoromban több alkalommal, szexuális visszaélést követtek el ellenem”

A betegszabadságát töltő Hodász András atya hosszú hallgatás után a Szemlélek.hu-n különös írással törte meg a csendet. Az írás apropóját az adja, hogy az elmúlt napokban bejárta a sajtót a Pető Attila zaklatási ügyében hozott másodfokú ítélet. Pető Attilát több mint 20 évvel ezelőtt, 13 éves korában egy esztergom-budapesti egyházmegyés pap molesztálta. Az áldozatot bűnösnek találta a bíróság többrendbeli zaklatás miatt, mivel többször megkereste az egyházmegyét, hogy zaklatási ügyének állásáról érdeklődjön és bocsánatkérést követeljen. Az egyház képviselői Pető Attila viselkedését zaklatónak élték meg, amikor tájékoztatást és bocsánatkérést akart kicsikarni tőlük, és ezért több alkalommal telefonon, üzenetben, majd személyesen is megpróbálta felvenni velük a kapcsolatot. Pető Attila az utóbbi években arccal és névvel is vállalta történetét.

„Néhány hónappal ezelőtt részt vettem egy baráti sörözésen egy romkocsmában. A beszélgetés témája valahogy a szexuális abúzus irányába terelődött, és főként arról volt szó, hogy milyen lépéseket tehetünk a gyermekek védelmében. Magam azon az állásponton voltam, hogy az edukáció (az őszinte beszélgetés a gyerekekkel a témáról) és a bensőséges családi légkör – ahol a gyermek bármikor szabadon beszélhet arról, ami foglalkoztatja – kulcsfontosságú az esetek megelőzése szempontjából. A társaság egyik tagja azonban elég határozottan ragaszkodott a véleményéhez, miszerint ilyenekről nem szabad beszélni egy gyerekkel, mert ezzel csak felhívjuk a figyelmét a témára, és amúgy a legtöbb, amit tehetünk, hogy jó keresztény iskolába adjuk. Álláspontja megingathatatlan volt, sorolhattunk bármilyen felmérést, statisztikát, vagy akár számtalan közismert esetet, amelyek mondjuk történetesen éppen keresztény iskolákban történtek, sőt papok vagy lelkészek voltak az elkövetők. Szó szót követett, és egy ponton bennem elszakadt valami.” –írja Hodász atya.

Ez követően pedig írásában kifejti, hogy „magam is érintett vagyok:

„kamaszkoromban több alkalommal, szexuális visszaélést követtek el ellenem is.”

A megosztást részletes leírás előzi meg, hogy mit váltott ki belőle a beszélgetőtársának makacs véleménye, részletesen leírja, ahogy felszakadt benne a bántalmazással kapcsolatos sebe.

Írásának céljáról is beszél: „Nem akarom passzivitással vádolni a katolikus egyházat, hiszen tényleg rengeteget tettünk az elmúlt években.”

„… azt a bizonyos atyát régen elbocsátották a szolgálatból, megelőző intézkedéseket vezettünk be, gyermekvédelmi bizottságot állítottunk fel, a szemináriumi tananyagba beépítettük ezt a témát, képzéseket, konferenciákat tartunk, és még sorolhatnám. De egy valami még hiányzik – nem az Egyházból, hanem a teljes magyar társadalomból: hogy megértsük, mi zajlik az áldozatok lelkében, mert akkor tudunk empátiával fordulni feléjük, és megadni nekik mindazt, amire valóban szükségük van. Komolyan kell vennünk, hogy a legnagyobb mulasztásunk, hogy magukra hagytuk őket. Magukra hagytuk őket a fájdalmukban, és elmulasztottunk együttérezni velük. Meg kell értenünk, hogy aki ilyen szörnyűségeket élt át, annak arra van szüksége, hogy melléálljunk, átöleljük, és azt mondjuk neki: látom a fájdalmadat, és együttérzek a haragoddal. Sajnálom, ami veled történt, legfőképpen azt, hogy nem volt senki, aki megvédett volna. De most itt vagyok, többé nem vagy egyedül.”

Szimbolikus pillanat, amikor egy áldozat ül a vádlottak padján. A társadalom szégyenének pillanata ez, emberségünk mélypontja, tulajdonképpen áldozathibáztatás.

Igen, értem, hogy a törvény betűje szerint Attila zaklatást követett el, de ha jogi passzusok mögé bújva mossuk kezeinket, hogy megússzuk az együttérzést, ezáltal újra magára hagyva azt, akit évekkel ezelőtt is magára hagytak a körülötte lévő emberek, hát akkor alig vagyunk különbek náluk. Tanuljuk meg egyszer s mindenkorra: ha nyitva van az ajtó, akkor nincs mit megrugdosni.”

A Magyar Kurír ugyan nem számolt be Pető Attila ügyéről, viszont megkereste Zsuffa Tündét, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtószóvivőjét, aki kérdésükre elmondta, „a főegyházmegye a sajtóból értesült Hodász András állításáról, hogy kamaszkorában egy pap több alkalommal szexuális visszaélést követett el ellene. András atya az ügyben nem tett bejelentést. Hodász András betegszabadsága óta is kapcsolatban áll a főegyházmegye munkatársaival – hangsúlyozta a sajtószóvivő.”

Hodász András teljes írása a Szemlélek.hu-n olvasható.