Háromkirályok: Szent Gáspár, Menyhért, Boldizsár – Szentek élete

Háromkirályok: Szent Gáspár, Menyhért, Boldizsár – napkeleti bölcsek

* Mezopotámia, Kr. e. 50-30. + Mezopotámia, Kr. u. 50 előtt

A Háromkirályok, más néven a napkeleti bölcsek, Jézus gyermekségtörténetében szereplő csillagászok. A betlehemi csillagot követve Keletről érkeztek Jeruzsálembe, hogy hódoljanak a zsidók született királya előtt.

Szent Máté így írta le ezt: „Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat. Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, hogy megtudja, hol kell a Messiásnak születnie. Júda Betlehemében – válaszolták – mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz. Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe: Menjetek, mondta, és szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki. Azok meghallgatták a királyt, és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni. Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves korig.

A napkeleti bölcsek hazája Arábia, Mezopotámia, Babilónia vagy Perzsia lehetett. A magukkal hozott ajándékok Arábia termékei. Máté nem említi, hányán voltak, de a három ajándékból (arany, tömjén, mirha) a 3. század óta arra következtettek, hogy hárman voltak. Egy Párizsban őrzött 7-8. századi kódex Bithisarea, Melchior, Gathaspa névvel említi őket, ebből alakultak a Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevek.

Közös sírba temették őket. Ereklyéiket Ilona császárnő Konstantinápolyba, Eustorgius püspök Milánóba vitette. Amikor 1162-ben Barbarossa Frigyes császár (ur. 1155-90) elfoglalta Milánót, a kölni érsek kérésére az érseknek ajándékozta az ereklyéket, melyeket 1164-ben Félix és Nábor katonavértanúk ereklyéivel együtt elhelyeztek a kölni dómban. Ennek köszönhetően Köln, Európa egyik legnagyobb búcsújáró helye lett.

Utazásukból, de a kölni búcsújárásból is érthető, hogy a három napkeleti király az utasok, útonjárók, vándorok, zarándokok, illetve a vendégfogadósok patrónusa lett.

A liturgiában Vízkereszt napján emlékezünk meg róluk. Az ünnep nyolcadában végzett házszenteléskor Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének kezdőbetűit a családfő fölírja az ajtó szemöldökfájára, keresztek és a megfelelő évszám közé.