BIY HU cover 188. nap

188. nap: A Törvénykönyv megtalálása

3. JOZIJA ÉS A VALLÁSI MEGÚJULÁS
Jozija uralmának (640-609) kezdete.

Jozija nyolcesztendős volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya. Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen ősének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra.

A törvénykönyv megtalálása.

Jozija király 18. esztendejében a király elküldte Safán írnokot, Acaljahu fiát, Mesulam unokáját a templomba, ezzel a megbízatással: „Menj fel a főpaphoz, Hilkijához, hogy öntse együvé azt a pénzt, amelyet az Úr templomába vittek, s azt, amelyet a küszöb őrei a néptől beszedtek. Át kell adni azoknak a mestereknek, akik az Úr templomában a felügyeletet ellátják, hogy adják oda az Úr templomában dolgozó munkásoknak, akik a templom kijavításán fáradoznak, az asztalosoknak, az építőknek és a kőműveseknek, s vegyenek rajta fát és faragott követ a templom javításához. De nem kell őket elszámoltatni a nekik átadott pénzről, mert hűségesen és becsületesen kezelik.”
Akkor Hilkija főpap közölte Safán írnokkal: „Megtaláltam a törvénykönyvet, az Úr templomában.” És Hilkija átadta a könyvet Safán írnoknak, és az elolvasta. Aztán Safán írnok visszatért a királyhoz, és közölte vele a hírt ezekkel a szavakkal: „Szolgáid összeöntették, ami pénz volt a templomban, és átadták a mestereknek, akiket felügyelőnek az Úr templomába rendeltek.” Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: „Egy könyvet adott át nekem Hilkija”, és Safán felolvasta a királynak.

Hulda prófétaasszony.

Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta a ruháját. Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának: „Menjetek, kérdezzétek meg nekem és a népnek az Urat ennek a könyvnek a szavai felől, amelyet találtak. Mert nagy az Úrnak ellenünk fellobbant haragja, mivel atyáink nem hallgattak e törvény szavaira, nem ahhoz igazodtak, ami benne elő van írva.”

Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék őre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele. Ő azt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket: Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott, mert elhagytak, és más isteneknek égettek tömjént, engem pedig kezük művével ingereltek. Ezért fellobbant haragom e hely ellen, és nem lohadt le. Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál…

Mert a szíved meglágyult, és meghajoltál az Úr előtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki erre a helyre és lakóira, azt ugyanis, hogy pusztulás és átok a sorsuk, s megszaggattad ruhádat, és könnyeztél színem előtt, én is meghallgattalak – mondja az Úr. Ezért ha atyáid közé szólítalak, békében szállsz sírodba, és szemed nem fogja látni azt a pusztulást, amit erre a helyre hozok.” Közölték a királlyal a hírt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

3. MANASSZE ÉS ÁMON ISTENTELEN URALMA
Manassze szembefordul atyja művével.

Manassze tizenkét éves korában lépett a trónra, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, azoknak a népeknek borzalmas szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. Ismét fölépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt a Baáloknak, és bálványokat készíttetett. Az ég minden seregét imádta és szolgálta. Sőt, az Úr templomában is építtetett oltárokat, pedig megmondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké.

Az ég egész seregének tiszteletére építtette ezeket az oltárokat a templom mindkét udvarán. Hinnom fiának völgyében saját fiait is tűzbe küldte. Varázslással, jövendőmondással, ráolvasással is foglalkozott, sőt halottidézést és jóslást is űzött. Sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr szemében, hogy bosszantsa. Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyről azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: „Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzse közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre. Soha többé nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam. De csak akkor, ha gondosan megtartja, amit Mózes által megparancsoltam nekik: az egész törvényt, a szertartásokat és a rendeleteket.” Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől.

Manassze megtérése.

Az Úr figyelmeztette Manasszét és népét, de nem törődtek vele. Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták. Szorongattatásában az Úrnak, Istenének kegyelméért esedezett, mélységesen megalázkodott atyáinak Istene előtt. Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését, és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten.
Ezek után egy külső falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerősített városába.

Eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat a templomból, az oltárokat pedig, amelyeket a templomhegyen és Jeruzsálemben építtetett, mind kihajíttatta a városból. Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az ő Istenének.
Manassze egyéb dolgai, könyörgése az ő Istenéhez, meg a látóemberek szavai, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szóltak hozzá, nos, ezek megvannak Izrael királyainak történetében. Könyörgése és meghallgattatása, minden bűne és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol megtérése előtt magaslatokat épített, bálványokat és szobrokat állított, meg vannak írva Hozáj könyvében. Mikor Manassze megtért atyáihoz, a házában temették el.
Fia, Ámon lett helyette a király.

Ámon megátalkodottsága.

Ámon huszonkét éves korában lépett a trónra, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált. Ő nem alázkodott meg az Úr előtt, ahogyan atyja, Manassze megalázta magát. Sőt, Ámon sokkal nagyobb bűnöket követett el. Végül is a szolgái összeesküdtek ellene, és megölték a saját házában. Erre a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen.
Fiát, Joziját is a föld népe tette királlyá helyette.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
jegyezd meg magadnak a parancsaimat!

Tartsd meg parancsaimat,
akkor boldogan élsz,
őrizd tanításom, mint a szemed fényét.

Kösd őket az ujjaidra,
és írd fel a szíved táblájára!

Mondd a bölcsességnek:
„A nővérem vagy.”
És az okosságnak:
„Te meg a rokonom.”

Akkor megóv az idegen asszonytól,
a hízelgő szavú idegen nőtől.

Mert házának ablakából kukucskál,
a nyíláson át leskelődik,

hátha a gyanútlan fiatalok közt
meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze:

arra megy az utcán, a sarkon,
és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van.

Szürkület van éppen,
a nappal és az éj közt,
leszállóban az éj sötétje.

Összeakad vele egy nőszemély,
cédán kiöltözve, fátyollal borítva.

Nem volt önuralma, nem volt maradása,
lába nem tudott megmaradni otthon.

Egyszer az utcán, aztán a téren,
végül minden utcasarkon leskelődött.

Megfogja az ifjút, már meg is csókolja,
és azt mondja neki szégyentelen arccal:

„Adós voltam még egy áldozattal,
és ma beváltottam, amit megfogadtam.

Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled,
és rád találjak most, lám, megleltelek.

Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem,
egyiptomi vásznat terítettem rá.

Fekvőhelyemet bepermeteztem:
mirha, aloé meg fahéj illatos olajával.

Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig,
élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét!

Mert a férjem éppen nincsen itthon,
elment messzire, hosszú útra indult.

Elvitte magával az erszényt is a pénzzel,
nem jön meg előbb,
csak amikor holdtölte lesz.”

Rábeszélő készségével így elcsábította,
csalfa szájával tévútra vezette.

Mint aki megzavarodott, elindult utána,
ahogyan az ökör megy a vágóhídra,
vagy mint a szarvas, amely hurokba akad.

Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja,
vagy mint a madár, amely hálóba repül,
s nem veszi észre, hogy az életével játszik.

Éppen ezért, fiam, hallgassál rám,
és figyelj a szám szavaira!

Szíved ne hajoljon az útjaik felé,
és ne tévelyedj az ösvényeikre!

Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt,
s nagy azoknak a száma, akiket megölt.

Az alvilágba visznek házán át az utak,
lefelé a halálnak kamráiba.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, dicsőítünk téged. Köszönjük, hogy ilyen jó Atyánk vagy, aki szeret minket a gyengeségeinkben is. Köszönjük, hogy szeretsz bennünket akkor is, amikor mi nem szeretünk – nemcsak téged nem, hanem egymást sem, vagy azokat, akiket mellénk rendeltél. Uram, te mindig szeretet vagy, szeretetre teremtettél minket, és szeretetre hívsz újra meg újra, még akkor is, amikor elfordultunk tőled. Uram, te továbbra is visszahívsz magadhoz. Tárd fel előttünk a szívedet és az igédet ma és minden nap. Jézus nevében kérünk, engedd, hogy ne csak halljuk hangodat, hanem a szívünk mélyéből hallgassunk rád! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nos, a Példabeszédek 7. fejezeténél járunk újra. Ahogy a Példabeszédek könyvében haladunk előre, észrevehetjük, hogy a szerző gyakran használ képeket, szimbólumokat – itt például a házasságtörő asszony, vagy más néven a paráznaság képe jelenik meg. És igen, ez valóban egy konkrét bűnről, a szexuális bűnről szól – ami nyilvánvalóan valós, de ugyanakkor lehet minden más bűn szimbóluma is. Ez talán a legkézenfekvőbb példa, mivel vannak olyan kísértések – például szerencsejáték, harag, bosszúvágy vagy pletyka –, amelyeket nem mindenki él át azonos módon. De a szexuális kísértés az emberi természet egyik alapélménye. Tehát amikor a Példabeszédek 7. fejezete valóban erről a bűnről beszél, ez egyúttal metafora is minden bűnre, ami csábít, és el akar téríteni minket.

A Bibliában a házasságtörés gyakran azonos a bálványimádással. Emlékezzünk például Ozeás prófétára, és a feleségére, Gómerre, aki hűtlen volt hozzá. Ez a kapcsolat Izrael népének Isten iránti hűtlenségét jelképezte. Tehát amikor olvassuk ezeket a sorokat, megláthatjuk bennük nemcsak a csábítást, hanem azt is, hogyan működik minden bűn: elcsábítja a szívünket attól, amit igaznak ismerünk. A szerző így ír: „Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze” (Péld 7,6–7). És amikor besötétedik, a kísértő odamegy az ifjúhoz az utcán, ő pedig elmegy vele, amikor senki sem látja. Ez az, amit mi is gyakran teszünk a bűnnel: akkor követjük el, amikor azt hisszük, senki sem figyel, senki sem lát. A bűn anonimitása az, ami sokszor csapdába ejt minket.

Ezért is olyan fontos az elszámoltathatóság. Ha életünk nagy része – különösen a sötét, megtört részei – el vannak rejtve mások elől, akkor valójában magunk elől is elrejtjük őket. De Isten hívása nem rejtőzködésre, hanem nyíltságra és felelősségre szólít – ez az egyik módja annak, hogy a világosságban járjunk, ne a sötétségben.

Most pedig néhány gondolat a Királyok és a Krónikák második könyve kapcsán. Először is: a 2Krónikák 33. fejezetében olvassuk Manassze király történetét. Emlékezzünk: apja, Hiszkija nagyszerű király volt – legalábbis élete utolsó, bónusz tizenöt évét leszámítva. De fia, Manassze, nem volt jó király: bálványokat állított még a templomban is, és pogány isteneket imádott. Varázslást, halottidézést űzött és tűzben feláldozott néhányat a saját fiai közül is. És mégis, amikor fogságba vitték, megtért, megalázta magát, és Isten meghallgatta az imáját. Ez nagyon reményteljes üzenet számunkra: hogy még az is, aki nagyon messzire sodródott, ha őszintén visszafordul, Isten mindig kész meghallgatni őt.

Végül pedig egy gondolat Jozija királyról, akit nyolcévesen koronáztak meg, és uralkodásának 18. évében találták meg a Törvény könyvét a templomban… Ez döbbenetes. El tudjuk képzelni, hogy Izrael népe elvesztette a törvényt, ami az egész életük alapja volt? A Második Törvénykönyv 17. fejezetében olvassuk, hogy minden királynak saját példányt kellett készítenie a törvényről, és naponta olvasnia kellett. A Deuteronómium, vagyis a Második Törvénykönyv 31. fejezete szerint pedig minden hetedik évben a nép előtt nyilvánosan fel kellett olvasni. És mégis… elveszett. Elfeledték.

Ezért vagyunk most itt a 188. napon. Sokan közületek már többször olvasták a Bibliát – másoknak ez az első alkalom. De ma mi is lehetünk Jozija, aki azt mondja: „Uram, ez itt volt az orrom előtt egész életemben, és én most végre kézbevettem. Most végre megértettem. Most végre hűséges vagyok hozzád.” Isten annyira szeret téged, ő hív vissza a szavához. Ma, a 188. napon, megtaláltad Isten igéjét. Talán eddig nem tudtad, hogyan olvasd. Nem tudtad, hogyan hallgasd. De most végre itt vagy, és Isten hűséges. És ha Isten fia vagy, vagy lánya – akkor te is király vagy, vagy királynő. Te is lehetsz olyan hűséges, mint Jozija király, vagy mint egy hűséges királynő.

Imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! Imádkozzunk egymásért, mert nem akarjuk többé elveszíteni a törvény könyvét! Nem akarjuk, hogy a büszkeségünk eltávolítson minket az Úrtól. Közel akarunk lenni hozzá. Nem a sötétben akarunk járni, hanem a világosságban élni.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.