3 jel arra, hogy jól döntöttünk

A megkülönböztetés folyamatában a meghozott döntést közvetlenül követő időszakra is oda kell figyelnünk, hogy észrevegyük a döntés helyességét megerősítő vagy azt cáfoló jeleket. Loyolai Szent Ignác három ilyen jelet emelt ki: a belső örömöt és békét – amelyek a lelki vigasztalás állapotához tartoznak -, illetve a döntés végrehajtásának egyfajta könnyedségét.

Amikor az életben fontos döntések elé nézünk, Loyolai Szent Ignác értékes társunk lehet a döntés meghozatalában. Megházasodjak? Elvállaljak egy küldetést? Elfogadjam ezt a kötelezettséget? Teljes vagy részmunkaidőben? Melyik bankot válasszam, a BNP Paribas-t, vagy a Société Générale-t? Melyik iskolát, a Jules Ferry-t, vagy a Notre-Dame-ot? Életünkben a sorsdöntő kérdések elég gyakoriak, és arra hívnak minket, hogy szánjunk időt a mérlegelésre. Loyolai Szent Ignác írásai alapján Ferenc pápa nemrég átfogó katekézis-sorozatot tartott a megkülönböztetés, a helyes felismerés témájáról. 2022 decemberében arról elmélkedett, hogy a meghozott jó döntést meg is kell erősíteni annak érdekében, hogy lássuk „az azt megerősítő vagy cáfoló jeleket”. Ez egy módja annak, hogy biztosak legyünk a döntésünkben és továbblépjünk. A döntéshozatali folyamat csak akkor fejeződik be, amikor Isten megerősíti, hogy „a dolog tőle származik”, ahogy Szent Ignác szokta mondani. A Szent Ignác által a döntés megerősítésére vagy elvetésére kidolgozott módszerek között három könnyen azonosítható jelet kell megjegyeznünk: a jó döntésből fakadó örömöt és békét, valamint a végrehajtás könnyedségét.

Az első jel, amely megerősíti, hogy a meghozott döntés helyes, az, amit Szent Ignác lelki vigasznak nevez. Ez egy bizonyos rezdülés, amely az ember lelkében támad, egy benső folyamat, amely örömet és békét hoz. „Vigasznak nevezem a hit, a remény és a szeretet minden gyarapodását és minden olyan benső örömöt, amely a mennyei dolgok felé és saját lelke üdvözítésére hívja és vonzza az embert, miközben megnyugtatja és megbékélteti lelkét az Ő Teremtőjében és Urában” – írja Szent Ignác.

„A lelki vigasz a benső öröm mély megtapasztalása, amely abban áll, hogy Isten jelenlétét látjuk mindenben” – magyarázta a pápa. „A vigasz egy olyan belső rezdülés, amely mélységeinket érinti. Nem hivalkodó, hanem lágy, finom, mint egy vízcsepp a szivacson” – mondja, Szent Ignác metaforáját használva. A vigasz az, amikor egységben érzed magad Istennel. Ezzel szembeállítva, Szent Ignác vigasztalanságnak nevezi a nyugtalanság, a szomorúság, az unalom, a lustaság, és a belső megosztottság állapotát. Mintha el lennénk választva Istentől.

Nagyon hasznos, ha képesek vagyunk beazonosítani ezt a két állapotot, mert ez lehetővé teszi a döntés megerősítését vagy elutasítását. Mert ha a döntés egyszer már megszületett, akkor fel kell mérjük a hatását: a vigasz állapotához vezet? Vagy a vigasztalanság állapotába? Ha vigasztaló a hatás, akkor az megerősíti a döntést, folytatom az utamat ugyanabba az irányba. Ha vigasztalanság a hatás, akkor visszalépek, vagy más utat választok.

1. A BELSŐ ÖRÖM

Szent Ignác leszögezi, hogy ahhoz, hogy ez a vigasz igaz legyen, ki kell állnia az idő próbáját. Nem lehet múló öröm. Ezt ő maga is megtapasztalta, így született meg lelki élménye is: amikor Pamplona ostrománál egy sebesülés ágyhoz kötötte, jámbor olvasmányokkal és lovagi ábrándozásokkal töltötte napjait. Ekkor ismerte fel, hogy amikor Krisztus életét vagy a szentek életének gyűjteményét olvassa, az a vágy támad benne, hogy utánozza ezeket a szenteket Isten dicsőségére. De amikor világias gondolatokon tűnődik, azok csupán múló örömöt okoznak neki, és szárazságot és elégedetlenséget hagynak benne. Ezzel szemben a szentek Krisztusért tett tettei vigasztalják, boldoggá és vidámmá teszik.

2. A BELSŐ BÉKE

A lelki vigasz másik eleme a béke, egy másik belső indíttatás. „A világi gondolatok kezdetben vonzóak, de aztán elvesztik fényüket, ürességet és elégedetlenséget hagynak maguk után” – magyarázza a pápa. „Ezzel ellentétben az Istenről szóló gondolatok először bizonyos ellenállást váltanak ki, de amikor befogadjuk őket, addig ismeretlen, hosszan tartó békét hoznak.” Nincs több halogatás, megkérdőjelezés, nyugtalanság. A lélek békében van önmagával és a világgal.

Ahogy a tartós öröm a jó döntés jele, úgy a tartós béke is. „Ha békéd hosszasan megmarad, ez jó jel, azt jelzi, hogy a választásod jó volt. Harmóniát, egységet, lelkesedést, buzgóságot hozó békét ád” – hangsúlyozta a pápa. Olyan békét, amely kiállja az idő próbáját, és tudatosítja bennünk, hogy „a helyünkön vagyunk” az életünkben. Ez egyfajta „lelki nyugalmat” ad – mondja a pápa. „Az ember akkor ismerheti fel, hogy megtalálta, amit keres, ha a napja rendezettebbé válik, ha egyre nagyobb egységet érez az érdeklődési körei között, amikor megfelelő fontossági sorrendet állít fel, és ezt könnyedén valósítja meg.”

3. AZ A BIZONYOS KÖNNYEDSÉG

„A jó szellem sajátossága pedig az, hogy bátorságot, vigaszokat, könnyeket, sugallatokat és nyugalmat ad, mindent megkönnyítve és minden akadályt elgördítve, hogy az ember a jó művelésében egyre előbbre haladjon” – írja Szent Ignác. A jó döntés végső jele az, hogy viszonylag könnyen végrehajtható. „Végül minden jól alakult”, „nagyon rosszul indult, és nem tudom, hogyan, de minden tökéletesen ment”, „nem is reméltük, de szerencsénk volt, volt még egy hely!” Ki ne tapasztalta volna meg, hogy a hozzá közel álló emberek arról tanúskodtak, hogy végül kijutottak olyan helyzetekből, amelyek elsőre megoldhatatlannak tűntek? Ami nehéznek és leküzdhetetlennek tűnt, végül egyszerűvé és könnyűvé vált. Mintha az akadályok maguktól eltűntek volna. „Amikor elhívást kapunk, az Úr megkönnyíti, hogy megtegyük, amire hív minket” – mondja ezzel kapcsolatban Pierre-Marie Castaignos atya, aki jegyespárokat kísér a házassági előkészületek során.

Amikor az öröm és a béke mélyen és tartósan megtapasztalható, és úgy tűnik, hogy minden elem összeállt, hogy megkönnyítse a döntés végrehajtását, már csak élnünk kell a szabadságunkkal és döntenünk kell. Valójában nem elég, ha az ember csak a belső indíttatásaira figyel. A cél a rossz késztetések elutasítása és a jók befogadása. „A spirituális tudás hiábavaló, ha nincs következménye életünk elkötelezettségére, ha nem születnek belőlük döntések” – mondta prédikációjában Arnaud de Rolland jezsuita atya egy nagyböjti konferencián. – „Többé nem hallgatok az olyan gondolatokra, amelyeket gyötrőnek érzek; csak azokat a gondolatokat követem, amelyeket Istentől származónak vélek.”

Erre a Krisztushoz való igazodásra van elhívva minden megkeresztelt ember a mindennapi életben meghozott döntéseiben. Ez az a végső vágy, amelyre Szent Ignác törekedett, és amely miatt leveleit a következő formulával zárta: „Adjon az ő végtelen jósága bőséges kegyelmet, hogy mindig érezzük szent akaratát és tökéletesen teljesítsük azt.”

Forrás: Aleteia
Fordította: Görgényi Adél