A Catholic Heraldban és a Crux-ban egyaránt megjelent cikk írója, Charles Collins úgy vélekedik, hogy a szentáldozás körüli legújabb vitában az egyházi harcnak a hívek az áldozatai. A szerző jelenleg az Egyesült Királyságban élő amerikai újságíró, a Crux ügyvezető szerkesztője. 2001 és 2017 között a Vatikáni Rádió hírszerkesztőségében dolgozott.
A kérdés, hogy térdeljünk-e, avagy álló helyzetben áldozzunk a szentmisén, a katolikus egyház legújabb csataterévé vált. December elején Blase Cupich atya, a chicagói érsekség bíborosa levelet írt, amelyben arra buzdította a katolikusokat, hogy a térdelés helyett állva áldozzanak, mert ez felel meg a Szentszék által az egyetemes egyház számára megállapított és az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája által jóváhagyott normának.
„A tiszteletet természetesen ki lehet és ki is kell fejezni a szentáldozás vétele előtt végzett meghajlással, de senki ne tegyen olyan mozdulatot, amellyel felhívja magára a figyelmet, vagy megzavarja az áldozás menetét”
– tette hozzá.
Cupich levelére a közösségi médiában azonnal megjött az ellenválasz. Dr. Joseph Shaw, a Latin Mise Társaság és az Una Voce International elnöke a LifeSiteNews konzervatív médiumnak nyilatkozva azt mondta, hogy a szentáldozás vétele előtti meghajlás ugyanúgy felhívja az áldozóra a figyelmet, és nehéz elképzelni, hogy ne zavarná meg az áldozás menetét. Ő könnyebbnek és gördülékenyebbnek tartja a térdelve és nyelvre történő áldoztatást.
Cupich bíboros mellett állt ki viszont az X-en Austen Ivereigh brit katolikus újságíró, aki zavarónak és hivalkodónak látja, ha egyesek a földre vetik magukat vagy térdre borulnak áldozáskor. Ha rákeresünk az interneten, mindkét oldalon találunk papokat, akik állást foglalnak ezen vagy azon az oldalon. Van, aki bátorítja a térdelve áldozást, van, aki számára nehéznek tűnik az ilyenfajta áldoztatás.
Ez a vita évtizedek óta tart. Sok egyházközségbe 5-10 évente új pap érkezik, és mindegyikük hozza magával a saját nézeteit és véleményét arról, hogy milyen a „megfelelő mise”. A padokban ülő embereknek viszont gyakran szokásaik vannak, nem pedig véleményük. Általában megszokták, hogy egy bizonyos módon imádkoznak; egy bizonyos módon ünneplik a misét; és szeretnek körülbelül ugyanarra a helyre ülni. Az viszont biztos, hogy nem szeretnék azt hallani a misén, hogy amit csinálnak, az rossz, különösen azután, ha előző papjuk azt mondta nekik, hogy az a rossz, amit most kérnek tőlük.
Az új pap persze elmagyarázza majd, hogy az ő tanítása a jó, és miért fontosak ezek a változások, és igyekszik lassan megvalósítani őket, hogy a gyülekezet számára ez ne legyen zavaró.
Itt felmerül egy fontos kérdés, amit ilyen helyzetekben fel kell tenni: Miért járnak az emberek misére?
Van, aki azért, mert szereti Jézust, és szereti a szép liturgiát. Mások szeretik Jézust, de nem annyira érdekli őket a liturgia. Néhányan azért mennek, mert a szüleik vagy házastársuk kéri. Néhányan azért vannak ott, mert az életük szétesőben van, és nincs hova menniük. Sokan pedig ott vannak ugyan, de nem igazán tudják, miért.
Ezeket a küzdelmeket az egyházban a „hivatásos katolikusok” kasztja vívja – papok, szerzetesek, , professzorok és – igen – újságírók is. Mint a legtöbb háborúban, a kérdések fontosak lehetnek, de vannak ártatlan áldozatok. Ebben az esetben az átlagos hívő az, aki zavarba jön és elbizonytalanodik. A vitának valószínűleg nem lesz egyhamar vége, de az egyháznak jobban kellene törekednie arra, hogy a nem harcolókat távol tartsa a csatatértől.
Az összefoglalót készítette: Solymosi Judit
Josefayerbrider
2025. január 2. at 20:01
INRI,
Hegedüs Florián nyugdijazott 81 éves hentesmester bácsit kérdeztem egyszer gyerekkoromban, hogy miért jár misére. (Amikor helyettesként-perselyzett és nem volt nálam pénz akkor adtott a zsebéböl, hogy dobjam be.) Azt válaszolta: Amikor nýaron a szölöben ege´sz héten dolgozok nagyon melegem van. Örülök, amikor vasárnap a 10-es mise elött már fél or´val beülök a padba. Olyan kellemes hüvösség van ott, hogy el is pilledek egy kicsit. Sokszora minstránsok csengetésére ébredek fel, kezdödik a mise. Abban a kellemes, templomi hüsben egy öröm a szentmiseünneplés. Ö mindíg ugy ment áldozni, hogy keresztbe tette magafelé fordirtott tenyreit a mellén (ahogyan az öskeresztények- mondotta volt). Soha senkit sem zavart vele. Amit az éppen illetékes hivatalos pap mond azt kövessük áldozáskor. A ferences Gyuriatya szerint. Pedig ö liturgikus szakember volt. Érdekes, hogy Lupuszatyánál Dunaszigeten a tipegö misén sem volt ez külön kérdés. Hatvan-valahány 0-14 éves gyerek állva ment a Lupusz atya elé, aki széken ült, hogy egymagasságban ha azok a´llnak elötte meg-áldoztassa öket. A többi 120-130 kisérö mind letérdelt automaikusan az ülö Lupusz atya elött áldozni. Amikor felállt odament személyesen a padokba azokhoz akik nemtudtak kijönni áldozni, hogy megáldoztassa öket. Ezen a menten soha senki sem csodálkozott. Hanem együtt ünnepeltünk, messziröl jött “vendégmisünneplökkel” is.
OMM-Osli Mosolygos Madonna könyörögj érettünk.
Zoltan BARDI
2025. január 2. at 20:52
Ez a téma csak arra jó, hogy az egyház életét
“zaklatottá” tegye. A hívőre, kell bízni, hogy letérdelve vagy állva, nyelvre vagy kézbe kéri e a szentostyát.
sebestyén péter
2025. január 3. at 04:01
Mindent nem lehet a hívőre bízni. ez nem demokrácia. A hívő amúgy is térdelt előtte, úgyhogy nem kell letérdelni szentáldozás előtt. És Nyelvre áldozunk, a szentostya nem cukorka, A papot azért szentelték pappá. A hívőt nem.
Kókay Ágoston
2025. január 3. at 13:40
Ha az Egyházunk hivatalosan megengedi a kézbe áldozást, nyugodtan megtehetjük.
sebestyén péter
2025. január 3. at 15:28
Egyházunk a szubszidialitás elve alapján az egyházmegyénkre bízza. Megtehetjük ott, ahol indokolt. Ahol nem, ott nem. Az új misekönyv is tiltja.
Elizabet
2025. január 12. at 19:58
Mi az, hogy az új mise könyv amúgy is tiltja?!😡 Mocskos kézbe a tökéletesen tiszta Királyok Királyát?😡 Bemocskolni, elejteni, zsebre vágni és jó pénzért eladni a sátánistáknak?! Talán diktátor vagy te? Latin mise betiltva, de maya és amazon okkult buli az rendben van?😡 Üres a pokol?🙃😱
Magdi
2025. január 3. at 11:08
És ez a két amerikai, akiről szól a cikk, mind a kettő megkérdezte előtte Jézust?
Mit szeretne Jézus?
És egyiknek ezt mondta, a másiknak meg azt?
Josefayerbrider
2025. január 3. at 19:25
INRI,
igen atyám. A helyi illetékes (megye és pap) az illetékes. A templomba nem kritizálni járunk. Sokkal nagyobb baj az, hogy a hívek nem-áldoznak. Magam, mindig jelzek egy-két embernek amikor áldozni megyek, hogy jöjjön (nem eröszakosan!). Képvislötestületi elnökök, feleségeik, hittanár és neje, egy fiatal házas = ezzel utasítja el, hogy “nemgyóntam”! Az eszem megáll…Hiszen ezért jöttünk össze együtt ünnepelni…Ezért a csodaszerért. Óriási erö, az evilági boldogság egyetelen, mindenkinek járható útja. Egyformán a világon, ahol pap van, aki az analfabéta zsidó hálász Péter utodja-Püspök által felszentelt személy…èljünk vele. Jöjj el Uram Jézus még ma a következö percben…Mindenki nagy örömére…
Megjegyzés, egy fernces atya mondta nekeem egyszer:
Jezus elsö ejövetele volt a messiási kor kezdete, a mennyek elövételezése a földön, a földi boldogulásunk és boldogságunk miatt…méghozzá minenkinek=a nemzsidóknak is akik ezt kérik…Ez már nem jön el ilyen földi módon újfent, mégegyszer.
Lasd Lukács evangelium 17. fejezezet: “Az Isten országa.
20A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.” Innen indul a messiási idö…a földi mennyek azoknak akik egymást szeretik a 10 parancsaolat szerint, méghozzá önkéntes alapon, mert az Isten senkit sem vesz rá eröszakkal, vagy “mágiával” erre. Hiszen mindenki alkalmas ennek megítélésére…
Lásd tovább a Lukács evangelium 17 fejezetét:
Az Emberfiának (második) eljövetele. Ez nem olyan lesz mint az elsö, akkor nem egy-leszközülünk a messiás, ahogyan elöször az (is) volt. Akkor az már a teremetett világ vége is lesz legalábbis számunkra, de ez nem jelenti a mi halálunkat….Pedig itt már majd “a cikázó villamként” jön el az ég felhöin…senki sem kédezi majd “ki vagy?” mert mindenki fogja tudni magátol is.
22Ezután a tanítványokhoz fordult: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni. 23Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda! 24Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. 25Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse. 26És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. 27Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket. 28Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 29Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket. 30Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik. 31Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte. 32Gondoljatok Lót feleségére! 33Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. 34Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 35Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”
Ott és akkor akik a mennyekbe voltak-vannak-lesznek már semmilyen vallás=templom (vagy papság vagy hit) nem fogja nevelgetni-tanítgatni-hittanosan. Lásd a mennyei Yerushalaym-ról a jelenések könyvét a 21. fejezetben:
“A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. 22De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.”
“Az új Jeruzsálem.
9Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” 10És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. 11Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. 12Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. 13Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. 14A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 15Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. 16A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. 17Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. 18Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból. 19A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. 22De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. 23A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. 24Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket. 25Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. 26A népek odahordják kincseiket és értékeiket. 27Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”
Tehát van egy Jóhírem: ez már a messiási kor itt a földön. Jézus születése óta. Vagyis a “mennyek kora az egymást szeretö emberek között a földön”. Akik azt önként elfogdaván szeretik és támogataják egymást. Ahogy Izajás jövendölte Iz 11,6.7;65,25: “6Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. 7Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. 25Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr.”
De ez nem magától, hanem önkéntes emberi szándékok és tettek által teljesül be majdan a földön, és a fenti “ragadozó-állati tulajdonságok”-al szembeni ellentétes viselkedések, a békülékeny szeretteljes viszonyokat, vagyis az emberek egymás-iránti jószándékát jelképezik itt és most egymást szeretö emberek között. Akkor is, ha nem éppen ezzel találkozunk -jelenleg- nap mint nap. Pedig csak azon múlik, hogy mindenki kövesse a Jézusi tanítást: “szeresd ellenségedet” Lásd Máté vangeliuma 5. fejezetét: “44Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! 45Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. 46Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? 47S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? 48Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!”
Osli mosolygós Madonna Könyörögj éretünk.