latop rosary

A vallás nehéz ügy a munkahelyen, de mindenki veszít vele, ha tabuvá válik

Mivel életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, természetes, hogy a kollégákkal folytatott beszélgetések nemcsak az elvégzendő munkáról szólnak.

Az emberek beszélgetnek érdeklődési körükről, hobbijukról, megosztják egymással családi és egészségi gondjaikat, szóba kerülnek remények és célok, a csacskaságoktól kezdve a komoly témákig.

A vallás témája azonban szorongást válthat ki. Sokan egyetérthetnek azzal, amit egy technológiai cég muszlim vezérigazgatója mondott nekünk: „Ha meg akarod mutatni a hitedet, tedd azt! Csak ne munkaidőben.” A vallás munkahelyi szerepét övező bizonytalanság általában arra vezet, hogy ne beszéljünk erről. Még a munkahelyeket tanulmányozó kutatók körében is gyakran figyelmen kívül hagyják a vallást.

Mégis sok olyan ember van, akinek identitásában meghatározó szerepe van a hitnek, amely egész személyiségük, úgynevezett teljes énjük része. A munkavállalókkal szemben pedig egyre növekvő elvárás, hogy ez a „teljes én” megjelenjék munkájukban.

A hit a sokszínűség fontos eleme, de olyasmi, amit a vezetők sokszor óvatosan kezelnek. És sok amerikai részben éppen a hite miatt megy be naponta a munkahelyére: minden ötödik ember spirituális elhivatottságnak tekinti munkáját.

Társadalomkutatók vagyunk, akik az elmúlt öt évet a hit munkahelyi szerepének kutatásával töltöttük. Eredményeink – amelyeket több mint 15.000 fős, országosan reprezentatív népességgel végzett felmérés és a bevont dolgozók között végzett közel 300 mélyinterjú alapján nyertünk – megerősítik, hogy számos nehézség merül fel, amikor a vallás megjelenik a munkahelyen. Azonban gyakran még több nehézséget és kockázatot okoz, ha dolgozók hitét figyelmen kívül hagyják vagy tiltják.

Konfliktus és diszkrimináció

A leggyakrabban hallott aggodalom, hogy konfliktusokhoz vezet az, ha a vallás szóba jön a munkahelyen – beleértve azt is, ha az emberek megpróbálják megváltoztatni egymás meggyőződését.

Egy idősgondozásban dolgozó katolikus nő ezt mondta nekünk: „Szerintem nem szabad a munkahelyen vallásról beszélni, mert olyankor merülnek fel a problémák. Én is védem azt, amiben hiszek, és ők is védeni fogják, amiben hisznek, az életmódjukat, a vallásukat.”

Számos más személy, akit megkérdeztünk, szintén aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a vallási megnyilvánulások bizonyos formái kellemetlen helyzetbe hozhatják az embereket, vagy akár zaklatássá is válhatnak. Egy nem vallásos biztonsági őr megjegyezte, hogy karácsonykor és húsvétkor néhány keresztény munkatársa ilyeneket mond: „’Isten áldja’, ‘Imádkozzunk’ és hasonlók. Ez nekem nagyon kínos, kellemetlen.”

Úgy tűnhet, e problémák elkerülésének az a legegyszerűbb módja, ha megkérjük a dolgozókat, hogy a munkanap kezdetekor tegyék félre a hitüket.

Néhány általunk megkérdezett munkavállaló egyetértett ezzel az állásponttal. Ahogy egy muszlim szövetségi hivatalnok mondta nekünk: „Ha a vallásomat a mellemre tűzöm, mint egy jelvényt, az rosszul érinthet másokat. Hát miért tegyem?

Sőt, pártatlan kívánságnak tűnik, hogy ne essen szó a vallásról. Végül is, ha senki sem beszél a hitéről, akkor senkit sem lehet emiatt kirekeszteni, senkit nem lehet megsérteni, és olyan látszat sem lehet, hogy valaki a vallása miatt részesül különleges bánásmódban.

Azonban nem annyira pártatlan ez. Van pár probléma evvel a logikával.

Először is, a munkaadókat törvény kötelezi arra, hogy biztosítsák a munkavállalók vallási kötelmeihez való észszerű alkalmazkodást.

A legtöbb esetben ez olyan dolgokat foglal magában, mint hogy időt biztosítanak a vallásgyakorlatra, és általában kiterjed a valláshoz kötődő ruházat és küllem, például szikheknél a turbán vagy keresztényeknél a kereszt elfogadására is.

Ráadásul a vallás munkahelyi „szőnyeg alá söprésével” kapcsolatos homályos elvárások nem is feltétlenül annyira pártatlanok, és gyakran aránytalanul károsítanak kisebbségi csoportokat.

Felmérésünkben magánszemélyeket kérdeztünk meg, hogy ők a „munkájuk során titkolják-e vallási meggyőződésüket attól való félelmükben, hogy mások észreveszik”. A zsidó munkavállalók 19, a hinduk 51, a muszlimok 29 és a buddhisták 28 százaléka válaszolt erre igennel. Ezzel szemben az evangéliumi protestánsok mindössze 9, az egyéb protestánsok 15 és a katolikusok 13 százaléka számolt be arról, hogy munkája során titkolja hitét.

Egy mérnöki iroda zsidó projektmenedzsere elmesélte, hogyan próbálta eltitkolni a hitét mások elől: „Amikor imádkoznom kellett, valójában kimentem a folyosó egy elzárt sarkába, hogy megtegyem.”

Ugyanebben a felmérésben arról is megkérdeztük a résztvevőket, hogy „volt-e részük méltánytalan elbánásban” a munkahelyükön „vallásuk vagy valláson kívüliségük” miatt. Összességében az amerikai felnőttek 31%-a válaszolt igennel, és az ilyen tapasztalatok a muszlim és a zsidó munkások körében voltak a leggyakoribbak.

Egy muszlim nő, akivel interjút készítettünk, arról számolt be, hogy kollégái rendkívül megnehezítették az életét, gúnyneveken szólították, és elmondta, hogy kevés támogatást kapott munkaadójától. Sőt egy megbeszélésen a főnöke „felállt, egy csomót beszélt arról, hogy én muszlim vagyok, és csupa negatív dolgot mondott.”

Elégedettség és összetartozás

Akár tetszik munkatársaiknak vagy vezetőiknek, akár nem, sok amerikai felnőtt úgy látja, hogy munkája és hite összefonódik.

Az egyik felmérésünk során például arról kérdeztünk munkavállalókat, hogy „a hithez fordulnak-e támogatásért, amikor munkájuk során stresszes időszakokat élnek meg”. A megkérdezettek közel fele igenlő választ adott.

Sok amerikai számára a hit első helyen van azon okok közt, amiért munkájukat végzik. Egy másik felmérésünk szerint az amerikai felnőttek 20%-a „spirituális elhivatottságnak tekinti munkáját”. Ez az arány magasabb bizonyos csoportok, például az evangéliumi protestánsok és a muszlimok körében: 33%, illetve 30%. A munkára spirituális szempontok szerint nagyobb gyakorisággal tekintenek a nők (24%) és a fekete munkavállalók (31%) is.

És nem csak a kifejezetten valláshoz kapcsolódó munkakörben dolgozók tekintenek így munkájukra. Egy tengerbiológus elmagyarázta nekünk: „Úgy gondolom, hogy minden igazság Istentől származik, és tudósként megpróbálom megérteni és feltárni az igazságot arról, ahogyan a világ működik.

Fontos kiemelni, hogy kutatásunk szerint azok az egyének, akik lelki kapcsolatot éreznek munkájukkal, nagyobb munkahelyi elégedettségről számolnak be, több értelmet találnak munkájukban, és jobban kezelik a munkahelyükön megélt negatív tapasztalatokat.

Társadalomtudományi kutatások azt találták, hogy az emberek jó közérzete, társas együttműködése és teljesítménye sérül, ha úgy érzik, hogy egy csoporton vagy szervezeten belül el kell nyomniuk saját személyiségük egy fontos elemét. Más szóval, mindenki kárát látja, ha az egyéneknek nem engedik, hogy teljes énjüket beleadják a munkába.

Munkahelyi fogadtatás

E bizonyítékok ellenére kutatásunk azt mutatja, hogy sok szervezet még az alapvető lépéseket sem teszi meg az egyes emberek vallási életének befogadására.

Egy felmérésben megkérdeztük a dolgozókat, hogy „a munkahelyük megteremti-e a feltételeket ahhoz, hogy gyakorolják vallásukat”. Az összes dolgozó csaknem egyötöde nemmel válaszolt. Ez az arány a muszlim munkavállalók körében volt a legmagasabb: 54%.

A munkavállalók nagyra értékelik, ha munkaadóik aktív lépéseket tesznek a dolgozók tájékoztatására arról, hogy a vallásgyakorlás feltételei biztosítottak, és általában nem tilos a valláshoz tartozást kifejezni. Őszinte beszélgetéseket kell folytatni arról, hogy mi az, ami nemcsak jogi, de társadalmi szempontból is helyénvaló és mi az, ami nem, mert ez sokat segíthet a határok kijelölésében.

Egy muszlim látszerész technikus, akivel interjút készítettünk, például elmesélte, mennyire hálás volt, amikor a főnöke azt mondta neki: „Imádság vagy más miatt bármikor nyugodtan menj abba a szobába – az a te helyed lehet, a szőnyegedet is ott hagyhatod.”.

Ideális esetben azonban ahelyett, hogy csak a felmerülő helyzetekre reagálnak, a szervezeteknek aktív lépéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy kialakítsák az irányelveket, és valamennyi alkalmazott felé kommunikálják azokat.

Jóllehet felismerjük a kihívásokat abban, hogy a munkahelyen az egyes emberek hitével foglalkozzunk, mind a munkavállalók, mind a munkaadók szempontjából előnyösebb, ha felvállaljuk proaktív beszélgetések lefolytatását a vallás méltó és célszerű munkahelyi szerepéről.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: CathNews

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One Comment

  1. INRI,
    Munkahely, meg vallás…az USA-ban=ahol 80% keresztény-többnyire protestáns, 16% ateista, többi vallás muszlim-buddhista-hindu-zsidó egynként 1-2% ot tesz ki. Mivel a fenti cikk USA-beli statisztikákat emleget, az USA jelmondata “In God we trust”, vagyis hiszünk Istenben”, ott egészen más az ilyetén összfüggés, mint Európaban, gondolom minket pedig az jobban érint ami itt és most van.
    Történelmileg: Európa a zsidó és keresztény vallások bölcsöje (pedig az elsö 300 évben Krisztus után tüzzel vassal irtották ezeket a vallásokat a romai császárok, akik a zsidó-országot is birtokloták afféle gyarmatként.) 333-tol az angol polgári forradalom-ig 1640-ig a meghatározó vezerelv itt Európában a Tízparancsaolati Istenhit volt. A mózesi egyedül boldogító 10 parancsaolatot mindenki (el)ismerte, söt még a bünösök is tudták, hogy mit szegnek meg…mert egyáltalán ismerték azt. A királyságok császárságok voltak a legföbb munkaadók, méghozzá földtulajdon alapon, amelyik pedig a munkahelykeet teremtette…Ennek feudalizmus volt a neve, “feudum= földbirtok” szóból. A király ezzel kötötte magához a földbirtokos nemeseket, annak adott földet “az ö országából” aki öt szolgálta. A romai katolikus egyházat is beépitette hatalmi rendszerébe, söt Ferenc Jozsef király még az utódja is Károly király -akit elüztek Ausztriaból- 1916-ban is Apostoli magyar királynak koronáztatta magát az Isten és az egyház akaratából Magyarországon (jelezvén, hogy Ö olyan uralkodó-király Isten akaratából aki katolikus vallási hatalmat is gyakorol-mint a Jézus apostolai gyakorolnak- a misszió területén Isten akaratából és megbízásából). Magam egy egyébként kiváló bécsi káplántól hallottam (professor Walter Strauss), hogy egy finom-müvelt emberekböl álló “római-katolikus-nemesi-nagy-földbirtokos család” vendége volt a birtokukon levö kastélyukban egy mise utáni vasárnapi ebédre 2004-ben. Ameddig a munkahelyket a királyok teremtették a földbirtokosok hübéri láncolata alapján addig a 10 parancsaolatot mint egyetlen boldogitó normát (amit Mózes vett át a Sinaj hegyen a Jóteremtötöl) senki sem kérdöjelezte meg. Azt, hogy a magasugró léc fenn van akkor is ha van aki azt nem tudja átugorni mindenki elismerte. Voltak persze jobbágy-paraszti lázadások a sokszor kíméletlen elnyomás miatt (pl. évszázadokig nem is költözhettek el a parasztok a füldesuruk birtokáról csak öt kellett szolgalniuk családostúl- ha tetszett ha nem…de azokat véresen leverték a földesurak.
    Amikor azonban az ipari termelés beindult az iparos „polgárok“ lettek sok helyen a munkaadók. Lassacskán kialakult a kapitalista=pénz-tökés üzemi teremelés. Hatalmat követeltek maguknak. A királyokat -ha tudták- elüzték vagy megölték, hogy ök kerüljenek a politikai hatalomora is. Kialakutak a hitelek, kamatok bankárok, tözsdék. Isten és a vallások már nem egy királyi munkaadó tanitásai szerint lettek megítélve, a többségi társadalomi dolgozók kizsákmányolása pedig még csak fokozódott a feudális paraszti életmodhoz képest is. Felmerült a tulajdon újra elosztásának eröszakos módon való követelése. A pénzt a földeket az üzemeket a magántulajdont, mindent ami munkáltató is volt eröszakkal másoknak -de nem a királyoknak- akaraták kiosztani attól függöen, hogy kik akartak munkaltatói és politikai hatalmat is megkaparintani. A nagy-francia forradalom és a felvilágosoda´s nevü zavaros eszme-áramlat ma´r a katolikus egyházat is üldözte, papjait-hiveit terrorizálta legyilkolta végül pedig teljesen betiltotta 1799-töl. A többi euro´pai országokban keresztény vallást szintén támadás alá vették. A marxizmusnak nevezett “vágyálom-munkás-uralom” 1848-ban már kommunista “Isten-és-mindenvallásmentes” kizárólag evilági egyéni életben a kb. 60-80 éves (halálozási korig) “igazságos társadalmat” tesz meg mindenek boldogság forrásának. Ahol a “böség kosara´bol” mindenki csak annyit vesz majd a javakból ki amennyi nekik kell-pillanatnyilag és a magántulajdon teljesen megszünik majd és az ember saját maga örömmel lesz a saját köztulajdoni munkaadója, “mert dolgozni mindeki szeret – mert a tehetségéet mindeki kamatoztani akarja”. Marx Károly szerint ameddig ez eljön addig azonban eröszakkal minden tulajdonostól el kell minden magántulajdonát venni és a “központi ellenerözö bizottságoknak adni” akik a munkhelyken az igazságos elosztást ellenörzik és (rendöri) eröszakkal be is tartatják. Csak a személyi tulajdon maradhat meg, ezek csak a ruházat, és a használti tárgyak a hétköznapokban…Vállás sem a munkahelyen sem a magánéletben nem kell már-majd, mert mindenki rájön majd magától, hogy az nem kell a boldogsághoz- Marx Károly szerint. A marxizmus és az arra épült diktaturák áldozatainak száma mára elérte a többszázmillió föt. Közben jött két világháború 1916-1921 és 1938-1945 között. Mindketö a világ újrafelosztásáért és a gyöztesek érdekeiért.

    Mi lett ebböl mára Európaban?
    Kezdetek és újrakezdés: A második világháború után, 1945 után a többségi demokráciákban megválasztott keresztény alapító atyák (Schuman, De Gasperi, Adenauer) a kereszténység nevében utjára indítottak egy Európai (vám) Uniós béke mozgalmat. Hogy a munkaadók a Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország-okban megkönnyitsék a mukavállalók és a csal´dok dolgát megkönnyits´k a fölöslegesen árdrágitó vámokat eltörölvén a drágulásokat es egymásközött uj szabadon határokon-átjárható munahelyket teremtsenek az állampolgáraik nagy tömegének…Ezt a mai “Európai Uniót” a kereszténység jegyében inditottak el mivel az igazi eröszakmenetes demokrácia is a kereszténységböl ered. A demoratikus választást is az egyházban találták fel. Jézus Péter-t nevezte meg földi egyházföjének, akinek az utódait demokratikus választással nevezték ki és hatalmazták fel. Az egyházi közösség vezetöi. A tanitás azonban csakis Jezustól való Ó és Újszövetségi volt az egesz trasdalom számára. Kettö-három fötöl a milliárdnyi tag-létszámokig. Közösségi életében a vezetöit az egyház szavazással nevezi ki, pl. pápát és püspököket, vagy kolostorok vezetöit is. A keresztény tanitás=erkölcsi mérce megszabása azonban Euro´pi (vma)Unioban még az egyház irányitása alatt volt a 10 parancsolat szerint.
    Mai helyzet -2025: Az Euro´pai unio folymatosan törölte alkotma´nyából, hogy az 1700 évig vallott Katolikus-Istenhivö vallását már nem tekinti az euro´paiság gyökeres alapjának. Az állami kormányok az egyház és az állam különválását hajtották végre már 1905-töl kezdöden…Az egyház erkölcs és hittanitói feldatát az állam kicsavarta az egyház kezéböl az UNIO alapitoi atyának kora után és lassacskán saját kulturális hóbortja szerinti uj erkölcsöket kezdtek bevezetni és tanítani. Sokat átvettek az egyháztól is, de teljesen csakis evilági szempontok miatt…Ennek a következménye lett, hogy keverik az Isteni törvények egy részét a saját szájizük szerint- Isten elismerése nélkül- a mennyek országának reménye nélkül. Ez persze torz joguralmat eredményez. A magánéletben és a munkahelyeken is. Ennek célnélküli zürzavar a neve. Megengedik a nöi jogok nevében, hogy az abortuszt betegbiztositó fizesse, mintha az egy betegség lenne…Nincs munkáskéz utánpotlás emiatt, ezért az emberszeretet nevében teljesen más vallású idegen munkavállókat hoznak be Európába. Ami engedéllyel és iratokkal rendben is lenne. Azonban mindeféle azonosito okmányok nélküli illegális bevándorlás bizony biztonsági kockázat. Jelen 2025-ös esményei a munkahelyen: Ezért van az, hogy pl. az iskolai munkahelyeken, iskolákban már nem keresztény európai munkavállaloi és tanuloi többség van itt Europában. Söt a keresztény vendéglátásra apelláva az állami söt a katolikus vezetésü iskolákban is leszedik az iskolai osztályok falálról a 150 éve ott kitett kereszteket, hogy ne zavarja a többségi másvallású tanulókat nyugateurópa majd minden országában. Sorra zárják be a katolikus ovodákat és pl. ha az Ausztromarxisták hatalomra jutnak a településeken rögtön átveszik az ovodák vezetését-ujakat épitenek és a “keresztényi vendéglátás nevében” munkahelyket teremtenek a mávsallású -meg tejesen vallástalan- ovonöknek és ott már a felebaráti szeretet nevében a másvallási elöirások szerint föznek a gyerekeknek is. Az oviban már mára kisebbségben levö öshonos európai lakosság gyerekeinek vallását teljesen ignorálva (illetve az ugyis mindent megehet- cimszóval-). Emigyen érvelnek: “Figyelej, ha dolgoznak a nök egyenjoguak lesznek és akkor ugyanugy elhagyják a vallást, ahgyan a keresztények is majd a jólétben…”- Üdvözöl mindenkit Marx Károly 1848-ból a mai 2025-ös Neomarxista agnosztikusok vagy ateisták által is. A munkahelyeken. Ja megjegyzem, hogy a lányom hittanár és osztályfönök katolikus iskolában Németben, mert oda ment férjhez. Ehez osztrák-német különbözeti vizsgát kellet letegyen, mert a német katolikus iskola csak német katolikus hitoktatoi vizsgát fogad el, az osztrákot nem (ott tanult a magyar anyanyelvü lányom termeszetesen németül és angolul-is). Többen vizsgáztatták az osztrák hitoktatoi végzetteséggel rendelkezö lányomat ott a német katolikus bizottságban, egy egyéves osztrákbol-németbe való “átképzés” végén a záróvizsgán. Egyháztörténelemböl, dogmatikábó l stb…Ott az egyik vizsgáztató mondta neki, hogy tudja-e hogy Jézus a József fia? A lányom közölte, hogy 7 évesen azt tanulta, hogy Jozsef csak nevelöpaja Jézusnak és Ö az Isten fia Máriától. Amaz meg erre: “Jelenetsen fel a püspöknél ha akar, mert az nekem nem fönököm, engem az önkormányzat fizet és nem az egyház- “. ???!!! A bizottsági elnök meg közelte vele “na´jovan átment a különbözeti osztrák-német vizsgán” …-füzte hozzá. Ez pl. egy katolikus iskolai also tagozatos osztályfönök-és alaptárgyak plusz hitoktatói munkahely betöltésehez kellett neki.
    Namost hogyan is áll 2025-ben (nyugat)Europában a munkahelyi vallás szerinti megkülönböztetés???!!!
    Osli Moslyogos Madonna könyörögj érettünk.