„Hála neked, nő, aki édesanya vagy” – Isten éltesse az édesanyákat!

Szent II. János Pál pápa szavaival köszöntjük ma, Anyák napján, május első vasárnapján az édesanyákat. A pápa 1995 szeptemberében, a nők Pekingben rendezett IV. Világkonferenciájához intézett levelet, amelyben így fogalmazott:

„Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet. Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet.”

„Az anyaság valóban semmihez sem hasonlítható öröm, amely az édesanya egész lényét mélyen felforgatja – írja az Orléans-i egyházmegye Anyák napjának megünneplésére készülő, Az anyaság kegyelme című cikke. – A fogantatással kezdődő kapcsolat anya és gyermeke között egész életük során tovább fejlődik. Az édesanyák szeretete egészen kivételes és megingathatatlan. Összetevői között ott van a meghallgatás, a jelenlét, a gyengédség, a figyelem, a megértés, az érzelmi biztonság… A legtöbbet, legjobbat adják önmagukból, hogy gyermekük kellő önbizalommal haladjon saját fejlődése útján. Ennek a szeretetnek azt is tudnia kell, mikor kell átalakulnia és teret engednie a gyermeknek, hogy az saját maga lehessen, még akkor is, ha nem éppen olyan, mint amilyennek az anya megálmodta őt.”

Ferenc pápa is több alkalommal szólt az anyaság fontosságáról, nehézségeiről és szépségeiről. 2015. január 7-én a Vatikán VI. Pál termében tartott hitoktató audienciáján így tanított:

„Minden ember egy anyának köszönheti az életét, és gyakran emberi és szellemi fejlődését, az élete nagy részének alakulását is. Az anya szerepét számos vers és az anyákat költői módon ábrázoló szép dolog emeli ki, ugyanakkor az édesanya kevés meghallgatást és segítséget kap a mindennapi életben. A társadalom életében ellátott központi szerepét nemigen veszik figyelembe… Még a keresztény közösségben is előfordul, hogy nem figyelnek rájuk eléggé, holott az Egyház életének középpontjában ott áll Jézus Édesanyja. Az édesanyáknak, akik annyira készek feláldozni magukat gyermekükért, sőt gyakran mások gyermekeiért is, talán több meghallgatásra van szükségük. Jobban meg kellene értenünk mindennapi küzdelmüket azért, hogy eredményesek legyenek a munkahelyükön, és ugyanakkor figyelmesek és szerető szívűek legyenek a családjukban.”

Ferenc pápa saját gyermekkori emlékeit is felidézte a katekézisben. „Egy anyának mindig vannak problémái, mindig van dolga, tennivalója. Emlékszem, nálunk otthon öten voltunk gyerekek, és ha az egyikünk valami csibészséget csinált, a másik már rögtön kitalált valami mást is, és szegény anyánk futott az egyiktől a másikhoz, de boldog volt. Sokat adott nekünk. … Az anyaság nem csak azt jelenti, hogy világra hozunk valakit, hanem azt is, hogy az életet választjuk, azt választjuk, hogy életet adunk. Ez pedig nagyszerű, ez gyönyörű.”

„Az édesanyák az önzés és az individualizmus, a bezárkózás és az apátia terjedésének legjobb ellenszerei – hangsúlyozta Ferenc pápa 2017. január 1-jén a Szent Péter bazilikában elmondott szentbeszédében. – Édesanyánk arca, Mária arca, az Egyház anyai arca kiváló védőbástya az ellen a lelket rágó rákfene ellen, amelyben az ember úgy érzi, hogy anya nélkül, Isten gyengéd szeretete nélkül él, tulajdonképpen lelki árva. … A kapcsolatok elvesztése jellemző széttöredezett és megosztott kultúránkra. Az árvaság, az űr, a magány érzése és a fizikai (nem virtuális) kontaktusok hiánya nyomán kiégetté válunk, és szívünk elveszíti a gyengédségre, a rácsodálkozásra, az irgalomra és az együttérzésre való természetes hajlamát.”

Egy anyák nélküli társadalom hideg, embertelen, könyörtelen világ lenne, amely elvesztette a szívét, elvesztette a „család ízét”, és amelyben csak a számításnak, a spekulációnak maradna hely – figyelmeztetett a pápa.

A 2015. évi katekézis egy további fontos, szívet melengető feladatra, mozzanatra is felhívta a figyelmet. „Az édesanyák még a legrosszabb pillanatokban is képesek a feltétel nélküli odaadásra, az erkölcsi erő felmutatására. Gyakran az édesanyák adják át a vallásgyakorlás legmélyebb értelmét is: a gyermek első megtanult imádságaiba, buzgóságának kis gesztusaiba beleég a hit értéke az emberi életben. A hívő édesanyák különösebb magyarázatok nélkül át tudják adni ezt az üzenetet. A magyarázatok majd később jönnek, de a hit magvainak elvetése ezekben az első, nagyon értékes pillanatokban történik. Az édesanyák nélkül nemcsak hogy nem lennének új hívők, de a hit nagyrészt el is veszítené egyszerű és mély melegét.”

2015-ben Ferenc pápa így zárta katekézisét: „Kedves édesanyák, köszönöm, köszönet mindazért, amik vagytok a családotokban, és amit adtok az Egyháznak és a világnak. Köszönet neked, szeretett Egyházam, hogy anyánk vagy. És Neked, Mária, Isten anyja, köszönet, hogy megmutatod nekünk Jézust. És köszönet minden jelenlévő édesanyának, tapsoljuk meg őket!”