Minden szülő a legjobbat akarja a gyermekeinek. Ebben benne lehet az, hogy a legjobb iskolákba küldjük őket, minőségi ruhákat és egészséges ételeket adunk nekik, és más jó és méltó dolgokat is, amelyek kisebb-nagyobb mértékben függhetnek a pénztárcánktól – ami nem teljesen a mi ellenőrzésünk alatt áll. Egy dolgot azonban mindannyian akarhatunk a gyermekeinknek, ami teljesen független a pénztől, ez pedig az erény: a jó értékek gyakorlatba ültetésének szokása.
Az egyik a sok erény közül a bátorság, amit segítenünk kell művelniük. Amikor erre az erényre gondolunk, gyakran felnőtt példák jutnak az eszünkbe: katonák, akik életüket ajánlják fel hazájuk védelmében, tűzoltók és rendőrök, akik veszélybe rohannak, hogy ártatlan életeket mentsenek meg, vagy esetleg másfajta hősök, például olyan emberek, akik kiállnak a hatóságok elé, hogy elítéljék a visszaéléseket, vagy követeljék jogaik vagy mások jogainak tiszteletben tartását, tudva, hogy ez sokba kerülhet nekik.
Ez a hozzáállás és erény elengedhetetlen lehet számunkra, felnőttek számára, hogy eleget tegyünk a családunkkal és a társadalommal szembeni kötelezettségeinknek és felelősségeinknek. Új munka vállalásához, házasságkötéshez, anyagi kötelezettségvállalásokhoz stb. mind-mind bátorságra van szükség. A felnőtt hősök és a mindennapi bátor felnőttek azonban nem a semmiből jönnek elő. Bátor gyerekként kezdik. Így van: a gyerekek is gyakorolhatják ezt az erényt, bár eltérő módokon. A gyerekek bátrak, ha túllépnek félelmeiken és azt teszik, ami helyes, vagy megteszik, amit személyes fejlődésük érdekében kérnek tőlük, vagy vállalják a felelősséget tetteikért, tudva, hogy kellemetlen következményekkel kell szembenézniük.
Hogyan taníthatjuk meg a gyerekeket ennek az erénynek a gyakorlására? Mindenekelőtt a személyes példán keresztül. Gyermekeinknek látniuk kell, hogy megteszünk olyan dolgokat, amelyeket nem akarnánk megtenni, még olyanokat is, amelyek megijesztenek bennünket, ha tudjuk, hogy ezek szükségesek, vagy legalábbis a magunk vagy családunk számára elérhető előnyök meghaladják a kockázatokat.
Másodszor, meg kell tanítanunk nekik, hogy félelmeiket perspektívába helyezzék. Ez különösen nehéz a kisebb gyermekek számára, de ahogy növekszenek, segíthetünk nekik különbséget tenni az objektív veszélyek és a szubjektív, gyakran irracionális félelmek között. Észszerű dolog félni például egy agresszív kutyától, de nem racionális félni a sötétségtől. Az ilyen érvelések nem feltétlenül szüntetik meg a félelmet, de segíthetik a gyermeket, hogy gyakorolja akaraterejét, és például félelme ellenére elmenjen a sötét folyosón a fürdőszobába.
Arra is meg kell tanítanunk gyermekeinket, hogyan legyenek motiváltak – és a bátorság legnagyobb motivációja a szeretet. A szeretet hősiességet szül: az emberek szeretete, például a családunk és a barátaink iránt érzett szeretet; a hazaszeretet; akár az önmagunk iránti egészséges szeretet, amellyel a lehető legjobbak akarunk lenni. A szeretetet a legjobban a megtapasztaláson keresztül lehet megtanítani, és itt is a példákon keresztül. Nem ez az egyetlen motiváció a bátorságra, de gyakran ez a legerősebb.
Természetesen könnyebb bátornak lenni, ha úgy érezzük, hogy mind a sikerben, mind a kudarcban támogatnak és elfogadnak minket. Ha arra bátorítjuk gyermekeinket, hogy jó irányban feszegessék határaikat, meg kell tapasztalniuk a siker jutalmát, ha pedig kudarcot vallanak, bátorításunkban és megértésünkben kell részesülniük. Amikor bátran őszinték, és beismerik, hogy valami rosszat tettek, ki kell fejeznünk elismerésünket az őszinteségükért, és talán enyhítenünk kell a büntetést, hogy egészen konkrét módon érezhessék az őszinteség jutalmát.
Hívőként meg kell tanítanunk őket arra is, hogy bízzanak Isten útmutatásában és segítségében; ha az erény útját követjük, és megpróbálunk helyesen cselekedni, akkor számíthatunk az isteni Gondviselésre. Nem arról van szó, hogy Isten mindig megadja nekünk azt a sikert, amit keresünk, de megadja azt a segítséget, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy elérjük, amit Ő kér tőlünk, legyen az bármennyivel nagyobb vagy kisebb, vagy egyszerűen csak más, mint a saját elképzelésünk.
Továbbá, ha azt akarjuk, hogy gyermekeink bátrak legyenek, hátrébb kell állnunk, és hagynunk kell, hogy vállalják a felnőtté válás és az egészséges, aktív élet (észszerű) kockázatát. Nem védhetjük meg őket folyamatosan minden lehetséges apró veszélytől vagy kellemetlenségtől. A lehorzsolt térdek, az elrontott órai feleletek, a ragyogónál gyengébb sportteljesítmény vagy bármi egyéb: ez a szükséges ára a növekedésnek, a személyes korlátokon és félelmeken való felülkerekedésnek. Bátorítanunk kell gyermekeinket, hogy próbálkozzanak újra, ha a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerették volna. Meg kell tanítanunk nekik – hagynunk kell, hogy saját maguk megtapasztalják –, hogy a kudarctól való félelem leküzdése az egyetlen módja annak, hogy megtapasztalják a sokkal nagyobb elégedettséget, ha valami nehéz dolgot elérnek, még akkor is, ha csak a második, harmadik vagy tizedik próbálkozásra.
Ha megtanítjuk gyermekeinknek az őszinteség, az igazság és az igazságosság értékeit, számtalan lehetőséget találnak majd otthon és az iskolában, hogy bátrak legyenek. Például:
- Beugranak az úszómedencébe az úszóoktató kérésére, még akkor is, ha félnek a víztől vagy az ugródeszka magasságától;
- Nem hagyják, hogy egy osztálytársukat zaklassák a többiek;
- Odamennek a tanárhoz és elmondják, hogy betörtek egy ablaküveget, bár tudják, hogy ez szidásba kerülhet (az iskolában és otthon is);
- Felelősséget vállalnak azért, mert nem megfelelően tárolták az osztályban az anyagokat, ami az agyag kiszáradását vagy a festék kiömlését okozta;
- Amikor azt látják, hogy társaik helytelenül viselkednek, akkor nem csatlakoznak hozzájuk, hanem ragaszkodnak a szabályokhoz, vagy odébb mennek, esetleg megpróbálják meggyőzni a többieket, hogy hagyják abba.
Ha gyermekeink megmutatják, hogy elég bátrak ahhoz, hogy őszinték legyenek, megvédjék azt, ami helyes, kiálljanak a gyengékért, és kilépjenek a komfortzónájukból (még akkor is, ha hibáznak), az valóban olyan dolog, amire büszkének kell lennünk!
Fordította: Petrus Gabriella
Forrás: Aleteia
