Goretti Szent Mária: A kislány, aki megbocsátott a gyilkosának – Szentek élete

Goretti Szent Mária – szűz, vértanú

* Corinaldo, Ancona, Itália, 1890. október 16. + Nettuno, Itália, 1902. július 6.

Nagyon szegény családban született Olaszországban, Corinaldoban. Írni, olvasni sem volt lehetősége megtanulni, mégis a 20. század egyik legkedvesebb szentje lett. Élete és vértanúsága azt tanúsítja, hogy a tisztaság tökéletes őrzése lehetséges, és olyan érték, amely minden korban minden áldozatot megér.

Szüleinek volt néhány hold földjük, de ebből a család nem tudott megélni. Elköltöztek tehát Nettunótói 11 kilométerre, ahol egy özvegy emberrel, Serenellivel és annak fiával közösen béreltek egy kisebb birtokot. A vidék azonban mocsaras volt, és alig telt el egy év, Mária édesapját elvitte a malária. A hatgyermekes özvegy nem tehetett egyebet, továbbra is fenntartotta az albérletet, s a család ellátásának gondját a legnagyobb kislányával, Máriával osztotta meg. A 10-12 éves kislány volt a legfőbb támasza: ellátta a háztartást, vigyázott a kicsikre, míg ő a nagyobbakkal kinn dolgozott a mezőn, s főzött a közben részegessé vált szomszédra, Serenellire és a fiára is.

Ez a fiú pedig, akit Alessandrónak hívtak, szemet vetett Máriára. Először szép szóval próbálta megnyerni magának, s amikor ez nem sikerült, kétszer is megkísérelte, hogy erőszakhoz folyamodjon. Mária azonban minden erejét megfeszítve kiszabadította magát a kezei közül. De a szorongás és a félelem természetesen beköltözött a szívébe, ismerve a fiú erőszakosságát és fenyegetőzését. Kérte édesanyját, ne hagyja soha magára, de az részben nem vette komolyan a dolgot, és egyébként is kénytelen volt a mezőre kimenni. Az is előfordult, hogy megszidta a kislányt a „képzelgéseiért”. Az anya mentségére szolgál, hogy Mária nem merte konkrétan elmondani, mitől fél, mert Alessandro megesküdött, hogy ha csak egyetlen szóval is elárulja őt, megöli. Serenelli és Mária édesanyja közt amúgy is feszült volt a viszony, s Mária nem akarta édesanyja helyzetét tovább nehezíteni. Hallgatott tehát és mind többet imádkozott.

Így érkezett el 1902. július ötödike. Szombat volt. Az idő dél felé járt, és Mária egyedül volt otthon. Alessandro megtámadta. Kezét a kislány szájára tapasztotta, és bevonszolta a hálófülkébe. Mária védekezés közben egyre ezt ismételte: „Nem, nem, ez bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” Amikor Alessandro látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy éles, hegyes kést és szúrni kezdett. Tizennégy mély sebet ejtett Márián, míg végül fölfigyeltek a szomszédok, és odasiettek.

Amilyen gyorsan csak lehetett, Máriát beszállították a nettunói kórházba, s kétórás műtéttel próbálták megmenteni. Mária mindvégig öntudatánál volt, s egyre csak Jézust és Máriát szólongatta. Amikor kérdezték, megbocsát-e gyilkosának, ezt válaszolta: „Megbocsátok, és az égben imádkozni fogok a megtéréséért. Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsátott a bűnbánó latornak, azt akarom, hogy ő is ott legyen a közelemben a Paradicsomban.” Seblázában újra meg újra átélte az Alessandróval vívott küzdelmet; s egyre csak azt kiabálta: „Ne tedd Alessandro, mert bűn, és elkárhozol miatta!”

Másnap, 1902. július 6-án, vasárnap meghalt.

1950-ben XII. Pius pápa szentté avatta Máriát. Először fordult elő az Egyház történetében, hogy az ünnepre félmilliónál is több ember gyűlt össze a Szent Péter téren. És az is először fordult elő, hogy egy édesanya megérte és jelen lehetett gyermeke szentté avatásán.

Mária a halála előtt öt héttel volt elsőáldozó. Aznap reggel, amikor Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnőjének, Teréznek: „Holnap megyünk Campomortóba – alig várom a szentáldozást!” A szentáldozás és az utolsó hetekben átélt sok szorongás pedig kiteljesítették kegyelmi életét és megérlelték őt a vértanúságra. A szavak, melyeket a gyilkosa kezei között vergődve, késszúrások közepette mondott, nem egy gyermeklány, hanem a hétköznapok apró küzdelmeiben felnőtté érlelődött lélek szavai voltak. Nem a saját, hanem gyilkosa lelki halála miatt rettegett.

Alessandro Serenellit 30 évi kényszermunkára ítélték. Az első éveket megkeményedett szívvel töltötte el, a bánatnak semmi jelét nem adta. Azután egy éjszaka megjelent neki álmában Mária. Virágot szedett és odanyújtotta neki. Ettől a fiú teljesen megváltozott – fogolytársai példát vehettek róla. 26 év börtön után 1928 karácsonyán hazaengedték. Első útja Mária édesanyjához vezetett, mert bocsánatot akart kérni. Ezt a választ kapta: „Ha Isten megbocsátott neked, én hogyne bocsátanék meg?” És a karácsonyi szentmisén együtt vették magukhoz az Úr szent Testét, aki minden bűnbánónak megbocsát.