Flavie, Valentin, Dorian – A nevük fel van tüntetve a Notre-Dame huszártornyának csúcsán lévő kakas belsejében

A vadonatúj, fénylő kakas, amelyik mostantól Párizs felett őrködik a Notre-Dame huszártornyának csúcsán, nemcsak Szent Dénes és Szent Genovéva ereklyéit tartalmazza, hanem annak a 2000 személynek nevét is, akik részt vettek a székesegyház újjáépítésében. Köztük Flavie üvegablak készítő művész, vagy Dorian, Anck és Valentin ácsmesterek nevét is.

Dorian nagy szemeket mereszt meglepetésében, amikor megtudja, hogy neve szerepel azon a pergamenen, amit a Notre-Dame kakasa rejt a huszártorony csúcsán, amit az elmúlt év december 16-án helyeztek ott el. „Nem tudtam!” –mondja nevetve, hitetlenkedve. Az Ateliers Perrault más ácsaival együtt ő is részt vett ezen a pénteken, január 12-én, a kórusrész ácsmunkálatainak befejezésében. 2000 más szakmunkás nevéhez hasonlóan az ő neve is ott lesz ezentúl a Notre-Dame felújítási jegyzőkönyve és Szent Genovéva és Szent Dénes ereklyéi mellett.

„Nagy dicsőség ez – mondja az Aleteiának Anck, az amerikai ács, az Ateliers Desmonts dolgozója. – Elmentem megnézni Viollet-le-Duc kakasát, ami a tűzvész során leesett. Rendkívüli dolog, hogy beleírják neveinket az új kakasba. Szépen zárja le a katedrális történetét, és azt bizonyítja, hogy ez az emberek, a kollektív munka története is.”

Az építők sorába feljegyezve

Flavie Serriere Vincent-Petit üvegablak restaurátor, a Vincent-Petit Manufaktúra vezetője. Munkatársaival 26 ablaknyílás üvegablakait restaurálta a kóruson, a katedrális kereszthajójában és a hajójában, valamint a sekrestye ékítményes üvegablakait. „Ez hallatlan kaland az ember életében. Voltak ennek különböző szakaszai, a dráma szakasza az elején, majd az a szerencse, hogy dolgozhattunk a közös sikerért, az újjáépítés lendületében. Ez megható kitüntetés – vallja. – Az üvegablakok újraszakralizálják a katedrális terét. Visszahelyezésükkel újrateremtjük a szentelt környezetet, újra beengedjük Isten világosságát.”

Flavie számára az a tudat, hogy a huszártorony kakasa magába zárja az ő nevét is, egyszerűen hihetetlen. „Egyidejűleg érezzük magunkat egészen kicsinynek és nagyon megtiszteltnek. Úgy érzem magam, mintha fel lennék jegyezve egy igen hosszú láncolatba, egészen a középkortól kezdve, ami a jövő felé sodor. Együttes, összeadódó munkánk valami hatalmasat hozott létre.” Sőt, talán ”túlságosan” nagyot, mondja. „Katolikusként majdnem úgy látom, hogy ez már túl sok! Hogy két nagy párizsi szent földi maradványai mellett legyen a nevünk elhelyezve… ez példátlan!”

„Hallatlan, rendkívüli, szokatlan, kivételes… A Notre-Dame egész környezete méltóságot áraszt – jegyzi meg Valentin, a fiatal, harmincas éveiben járó ácsmester, aki kicsivel több, mint egy éve dolgozik az Ateliers Perrault-nál, és nem is titkolja büszkeségét. – Ez nagyszerű szimbólum. Ha valaki egy napon majd megtalálja mindezeket a neveket, megtudja, hogy mindezek az emberek részt vettek ennek a nagy vállalkozásnak a véghezvitelében. És ha a maguk részéről szintén munkába kellene állniuk, ránk fognak gondolni, mint ahogyan mi is gondoltunk azokra, akik előttünk jártak, és akiknek nevét soha nem fogjuk megismerni.”

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia