Vidám, okos és 19 éves. Három hónapig dolgozott azon a honlapon, amely által egy különleges rózsafüzérről, a pompeji rózsafüzérről tudhatunk meg többet. Mindennapi-e hogy valaki ennyi idősen úgy érzi, neki ilyen módon kell szolgálnia, hiszen amúgy az ELTE másodéves informatikus hallgatója? Keszei Miklós – már a neve is komoly – Győr mellett nőtt fel egy négygyerekes hívő katolikus családban. A győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnáziumban érettségizett, jelenleg Budapesten, az Orbánhegyi Opus Dei Kollégiumból jár be az egyetemre. Ez is tudatos választás volt a részéről.
– Milyen katolikus fiatalként az ELTE-re járni?
Igyekeztem úgy hozzáállni, hogy semmiben sem különbözöm a többiektől, így mint ember az emberrel, jóban lettem sok mindenkivel. Hogy vallásos vagyok, sokszor csak később merült fel, de akkor már általában egész jól fogadták azok is, akiktől ez távol áll.
Elmentem a gólyatáborba is, ahonnan vasárnap nem engedhettek ki misére, emiatt aztán nagy patáliát csaptam, mivel az elmúlt tíz évben csak egyszer fordult elő, hogy nem voltam misén. Az eset után később sokan megkérdezték tőlem tök kedvesen, hogy sikerült-e eljutnom végül. Ha az ember megtalálja a hangot a többiekkel, ha emberileg közelít hozzájuk, kellemesen csalódik. Nagyon sok jó kerekedett ki ebből, sokan megnyíltak és elmondták nekem, hogy ők is szoktak templomba járni vagy imádkozni. A mai fiataloknak nagyon fontos, hogy az ember belevaló és hiteles legyen. Ha a Jóisten ad ehhez erőt, akkor minden sztereotípián túllendít.
– Akkor nem olyan nehéz ma vallásosnak lenni az ELTE-n?
Azért annyira nem könnyű, de ha az embernek van jó alapja, arra építi a hitét és a személyes kapcsolatát a Jóistennel, akkor megkapja a lehetőségeket ahhoz, hogy meg tudjon maradni ebben.
– A vallásos nevelés már otthon, a családjában elkezdődött?
Nekem elég mélyen gyökerezik a hitem, a szüleim is ebbe születtek bele és mi, a négy gyerek is. De valójában csak nyolcadikban kezdtem el élni az önálló hitéletemet, amikor nemcsak azért mentem vasárnap misére, mert muszáj volt, hanem mert akkor volt egy nagyon jó plébánosunk, aki néhány fiatalt meg tudott szólítani: ifjúsági közösség, dicsőítés, lelkigyakorlat – ezzel a fiatalok számára is megfogható oldalát mutatta meg a hitnek, ez olyan dolog volt, ami tetszett.
– A kamaszok, a fiatalok sokszor megkérdőjelezik azt, amit kaptak, és ez talán kell is ahhoz, hogy rátaláljanak a saját útjukra.
Igen, csak a megkérdőjelezést sokan nem jól csinálják, mert azt hozzák ki belőle, ami nekik fontos. Én is mindent megkérdőjeleztem, mikor bekerültem az egyetemre és kicsit leváltam a családról, hiszen itt már teljesen rám volt bízva a hitéletem, nekem kellett akarnom. Egy nagyobb jó érdekében én is meg akartam vizsgálni, hogy igaz-e az, amit a szüleimtől kaptam. És ez aztán sokkal nagyobb biztosságot adott a hitben és az életben is. De fontos, hogy az ember alázattal, imával és objektíven vizsgálódjon.
– Hol találkozott a pompeji rózsafüzérrel és mi is ez tulajdonképpen?
Simon Dávid atyától hallottam róla, aki Győrben a plébánosom. Egy fél évre rá én is elmondtam az első pompeji rózsafüzéremet, ami 54 napon keresztül napi három teljes rózsafüzért jelent, napi másfél-két óra ima egy szándékra, ami lehet lehetetlennek tűnő vagy nagyon nehéz dolog is. Az 54 nap úgy jön ki és azért pompeji, mert a Szűzanya Pompejiben megjelent egy lánynak, aki halálos beteg volt, és azt mondta neki, hogy mondjon el három kilencedet kérésre és hármat hálaadásul (3×9=27, 27×2=54). Majd a lány ezeknek a kilencedeknek a hatására meg is gyógyult.
– Aki szeretné elmondani a pompeji rózsafüzért, az hol talál hozzá útmutatót?
Az interneten magyarul egyáltalán nem lehetett találni róla semmit, úgyhogy idén januárban elkezdtem csinálni egy honlapot (Pompeji Rózsafüzér). Decemberben konkrétan azért imádkoztam, hogy kapjak egy jó kis feladatot, mert a vizsgaidőszak utáni szabadidőt arra akartam szánni. És hogy ez elkezdődött, az a csodával volt határos, és jó volt szolgálni Isten tervét három hónapon át. Minden tudásomat beletettem, végül is informatikát tanulok. A barátaim közül már többen elimádkozták, és a honlap által szeretném még több emberhez elvinni a pompeji rózsafüzért. Nekem ezzel nagyon személyes szintre lépett a kapcsolatom a Szűzanyával. A Jóisten mindig többet ad, mint amennyit el tudunk képzelni.
– A honlapon elolvashatjuk azt is, kinek mit jelentett a pompeji rózsafüzér.
Sokan küldtek vissza tanúságtételt, szoktam is buzdítani az embereket erre. Sokak életében történt változás, vagy csak bennük, amikor imádkozták.
– Nemzetközileg mennyire elterjedt ez az imaforma és mi benne a különleges?
Amerikában is létezik, Lengyelországban is elterjedt, van honlapjuk, alkalmazásuk is. Amitől különleges, hogy az ember időt – sok időt – szán a Jóistenre. Ez komoly elhatározást igényel, és ha ennyi időt töltünk imával, az átitatja a lelkünket. Sokakkal beszéltük, hogy ez nagyon jó, így érdemes élni, ilyen közelségben Jézussal. Elvégre a Szűzanya tudta a legjobban, hogyan kell szeretni őt, érdemes hozzá fordulni.
– Az okostelefon által az agyunk folyamatos befolyásolás alatt áll. Nem afelé megy a világ, hogy napi egy-két órát imával töltsünk. Milyen akaraterő kell hozzá, hogy mégis meg tudjuk tenni?
Az, hogy 14-18 éves fiatalok már mondják, az valamit elárul. Ők ebben a világban élnek, mégis meg tudják tenni. Ez is mutatja, mennyire jó, hiszen konkurenciát tud jelenteni a telefonnak. Aki pedig imádkozik és nem telefonozik annyit, rájön, mennyivel kevesebbet aggódik és stresszel, illetve mennyivel jobban tud szeretni és általában sokkal boldogabb is.
De tény, hogy könnyebb elkezdeni például lelki programok vagy lelkigyakorlat után, amikor amúgy is úgy érezzük, változtatni akarunk az életünkön. Én például Medugorjéban jártam és utána kezdtem el mondani.
– Az egyetemi társait hogyan fogja rávenni a pompeji rózsafüzérre?
Ez általában nem egy belépő szintű ima, inkább nem az ateistákat vagy a külsősöket fogja meg vele az ember…
– Hogy látja, a mai fiatalok vágynak istenkapcsolatra? Van bennük hiányérzet?
A katolikusok sokszor buborékban nőnek fel. Én most kikerültem ebből és ez izgalmas volt. Úgy látom, sok fiatalban benne van a Jóisten iránti vágy, de nem tudják, hogy ezt a vágyat hogyan lehetne beteljesíteni, és olyan világi dolgokban keresik, mint például a videójátékok, az alkohol, a cigaretta, a drogok és nem is folytatom.
– Hogyan segíthetünk nekik, hogy eljusson hozzájuk a Szentírás üzenete?
Nagyon fontos a személyesség, és úgy érzem, az én feladatom jó példával elöl járni. Hiába szenvednek, fiatalon sokszor nem jönnek rá az emberek, hogyan kell lépéseket tenni. Simon Dávid atya mondta, hogy sokan harminc-negyven éves koruk körül jutnak el oda, hogy nem elégíti ki őket az, ahogy élnek, ezért változást szeretnének. Lehet, hogy annak idején a hittanórák, a misék nem érintették meg őket, de ezekre később vissza tudnak gondolni, ezért az alapot meg kell adni. A Jóisten a legjobb termék, a kérdés, hogyan adjuk el.
– Istennek talán nem jó a marketingje?
De jó, viszont sokszor minket használ eszközül, ezért rajtunk múlik, hogy ezt hogyan csináljuk. Igyekszem mindenkit arra buzdítani, hogy imával legyen hiteles, mert akkor kerül közeli kapcsolatba a Jóistennel és akkor tudja igazán jól megmutatni másoknak, hogy milyen csodálatos is ő valójában.
Josefayerbrider
2024. november 9. at 22:31
INRI,
jó, hogy ezt nem kellet leforditani. A Simon David atyával 4 x beszéltem pár szót. Karizmatikus. Akiket megszólít azok imádkoznak utána. Jó, hogy magyarok a fenti cikk szereplöi. Jó, hogy van Isten. Jó, hogy a Jóteremtö jó. Igen a tartós földi boldogsághoz vezetö út a Jóteremtö 10 parancsaolatának (4 parancsolat + 6 tiltás) gyakorlásán át vezet. Amit Mózes vett át a Sináj hegyen a Jóteremtötöl.
Magam elöször Mária Remetén hallottam rózsfüzért imádkozni 5 évesen. Bizonyára koábban is de erre emlékszem. Ott a kegytárgyboltokba, azt hittem, hogy itt mindig bucsú van. Nagyon-nagyon élveztem. Mindig vett nekem ott édesanyám valamit. Foszforeszkáló kis talpas keresztet. A mise után pedig vendéglöbe mentünk ugyanott. Sramli zenészek énekelték a “svigemáder jckickuc”-ot. Ennek jelentését egy bécsi kollegámtól halottam elöször érthetöen jó 30 évvel késöbb: “Schwiegermutter jezt geht´s gut” = Anyós(om) most van jól…
Egy tizedet minden este elmondok. Mert a papi hivatásokért pár éve egy tized rózsafüzérrel naponta hozzá lehetett járulni, feliratkozással a plébinél. Ez csodákra is képessé tett. 4 éve kezdtem. 4 fiam vénlegények voltak. (39-38-27-19 évesek) Egy tized rózsfüzér után a sarki keresztnél minden este a nevüket felsoroltam. Hozzámondtam: Nösüljenek. 3 éve udvarolni kezdtek. Két és fél éve megnösültek. Persze csodás módon ismerkedtek. Erröl majd máskor. Négy kismenyem idén 2024-es a nagyhéten szülték meg tölük elsö babáikat. (Léna szülte Alexandert, Relita szülte Elorát, Kati szülte Akene-t, Kata szülte Regina-Mária-Bellát). Osli moslygós Madonna könyörögj érettünk.
Josefayerbrider
2024. november 10. at 07:15
INRI,
bocs tisztázando. Nem engem tett csodákra képessé a napi 10 üdvözlégy egy titokkal. Hanem az osli mosolyogos szüz közbenjárására – imájára tett akkor és ott Jezus egy csodát. A titkot magam tettem hozzá. “Áldott a te mehednek gyümölcse Jezus, aki: -a fiuk és a lanyok szivét szerelemre és örök hüségre lobbantja máskor pedig papi hivatásokat hiv elö -“. Osli MosolygosMadonnaKönyörögjÉtettünk.