Akarom, tisztulj meg! – gondolatok évközi 6. vasárnapra
Sebestyén Péter atya gondolatai évközi 6. vasárnapra.
Az evangélium ide kattintva olvasható.
1. A leprás… ameddig a betegsége tart… tisztátalan…
(Lev 13,1–2,45–46b)
A Leviták könyvének írásakor – legkésőbb a Kr.e. 5. század – a lepra a különféle bőr- és kiütéses betegségek gyűjtőfogalma volt. Lelki lepráink, bűneink, rossz szokásaink is úgy elhatalmasodhatnak rajtunk, mint ez a ragályos betegség.
hirdetés
2. Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére… (1Kor 10,31–11,1)
A középkorban Loyolai Szent Ignác szerzetesrendje, a jezsuiták is ezt a páli elvet tették jelmondatukká. Valóságos életprogram.
3. Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem… (Mk 1,40–45)
Leprásnak lenni az ókorban valóságos istencsapásnak számított. A rabbik szerint négy dolog hasonlított a halálhoz: a szegény, a leprás, a vak és a gyermektelen. A leprában szenvedő embernek a gyász jeleit kellett viselnie –megszaggatott ruhában, födetlen fejjel, betakart szakállal, ápolatlanul kellett mutatkoznia –, tisztes távolságból kerülte az emberi közösséget, csengettyűvel jelezve: vigyázat, ne közelítsetek…! Az egészségére gőgös emberben is félelmet keltettek: a csonka végtagok, a gennyes nyílt sebek, a szemlátomást pusztuló emberi test látványa viszolygást váltott ki a környezetből. Talán filmekből is fogalmunk lehet, milyen borzalmas, amikor a gyilkos kór szétmállasztja, szétroncsolja az embert. Úgy gondolták, az ilyen embereket Isten bünteti, elhagyta… A leprásokat nemcsak a fertőzésveszély miatt különítették el a közösségtől, hanem ez a megvetés, a kitaszítás jele is volt. Az a leprás, aki Jézusnál gyógyulást keresett, megszegte a szabályokat, és egészen közel merészkedett Jézushoz. Hitt Jézus isteni hatalmában és bízott a gyógyulásban.
Ma már gyógyítható a lepra. A történelem folyamán nagy szentek is szeretettel vették körül a társadalom által kitaszított betegeket, és életüket adták értük. Gondolhatunk Árpád-házi Szent Margitra, Szent Erzsébetre, a Lázár-lovagokra, vagy a híres belga származású misszionáriusra, a 44 évesen leprásként meghalt, 2009-ben szentté avatott Damian de Veuster-re.
A tudomány és a gyógyszeripar megannyi próbálkozása ellenére a betegséggel együtt kell élnünk. Korunk leprái – a rák, az AIDS, a cukorbetegség, a depresszió, influenza-vírusok és agyhártyagyulladások, az alkohol- és különféle drogfüggőségek – ma is jelzik az ember kiszolgáltatottságát és törékenységét. Mindannyian gyógyulásra szorulunk. Már az is beteg, bűntől zavaros lelkünkről-gondolkodásunkról árulkodik, hogy a médiában, a hírekben folyton a rosszra, mások bűneire vagy bajára vagyunk kíváncsiak. A jó eseményeknek nincs hírértéke… Betegségeinkkel nem szoktunk dicsekedni. Csendben, szemérmesen hordozzuk fájdalmainkat. A nyilvánosság nem is tesz jót a gyógyulásnak. Isten beavatkozását is megnehezíti. Sokkal hatékonyabb Jézus szeretete, aki előtt nem kell szégyellnünk feltárni testi-lelki nyavalyáinkat. Isteni hatalma, végtelenül tapintatos irgalma azt sugallja: ha leprás is vagy, akkor is szeretlek!
Mutasd meg magad a papoknak – mondja Jézus a leprásnak. Mintha ma azt mondaná: végezd el a szentgyónásodat, borulj le vétkeiddel Urad előtt, hagyd, engedd, hogy Isten gyógyító kegyelme megérintsen! Ne mások bűneivel légy elfoglalva, hanem a te bűneidből gyógyulj ki! Jézus idejében ha a pap igazolta a gyógyulást, a leprást egészségesnek nyilvánította, bemutathatta érte a hálaáldozatot és visszafogadhatta a közösségbe. Ez egymás iránti felelősségünkre is figyelmeztet. Nemcsak a lecsúszottakra, a peremre szorultakra nem figyelünk, hanem egymásra sem.
Jézus emberi kapcsolatainkat is szeretné meggyógyítani. Legyünk egymás papjai, a másik ember bűnből-betegségből való szabadulásának kivitelezői.
Jézus nem tisztít meg beleegyezésünk nélkül. Akarnunk kell a gyógyulást. Ő ma is megérint. Azért jött, hogy megmentsen és meggyógyítson. Hogy érzékennyé tegyen a bajban lévők iránt. Nem csodaváró hit szükséges a gyógyuláshoz, hanem alázat és bizalom, legfőképpen szeretet.
